GTR? Mintha lett volna már valami ilyesmi. Igen, a Kawasaki a messzeség iránti vágyat csillapító receptje 1986 óta viseli ezt a rövidítést. De míg a szupersportgépek között néhány évente esedékesek a modellváltások, a Zöldek majdnem 20 évet szántak arra, hogy mindent elsöprő túracirkálójuk az új GTR képében gördülhessen le a szalagról. A Kawasaki szerint az 1400 GTR az eddigieknél jóval magasabbra teszi a mércét a szupertúrázók körében, ezért az illetékesek szerényen csak „Mega-Sport-Touringnak” hívják.
Nagy szavak, aminek igazán szeretnénk utánajárni. A motor lelke a ZZR 1400 hajtóműve. De míg ott inkább az impozáns csúcsteljesítmény jellemzi, mint a kis fordulaton jelentkező nyomaték, addig a GTR-be kerülve megkurtították valamelyest a csúcsteljesítményt, és igyekeztek a lehető legjobb nyomatékra hangolni. Mindenekelőtt változó szelepvezérléssel, emellett pedig négy milliméterrel kisebb pillangószelepekkel, új dugattyúkkal és 12,0-ról 10,7:1-re csökkentett sűrítéssel.
Mindezek eredményeképpen a GTR nemcsak a legnagyobb lökettérfogatú modell lett a négyhengeres túragépek között, hanem 155 lóerős teljesítményével és 136 newtonméteres nyomatékával a legerősebb is – legalábbis ami a papírformát illeti. De ami számít, az még mindig a gyakorlat.
Ráülve az első benyomás: a GTR 1520 milliméteres tengelytávja és terjedelmes idomai ellenére meglepően kompaktnak hat. Elindítása szokatlan módon zajlik. Bár a túragépnek van gyújtáskulcsa, de azt gyakorlatilag akár benne is hagyhatjuk a motorban, hiszen csak akkor lehet ráadni – illetve levenni – a gyújtást, ha egy, a motorhoz tartozó transponder is a közelben van, amit a pilóta a zsebében hordhat.
Ahogy elindulunk vele, a 279 kilogrammos száraz tömeg – ami teletankolva könnyedén 300 fölé csúszik – azonnal elillan. Mintha a plusz súlyt jelentő rengeteg kényelmi extrára nem is hatna a gravitáció. Nem túlzottan magas súlypont, könnyű manőverezhetőség, precízen működő kezelőszervek – ez a lassú tempónál magabiztos érzést nyújtó GTR sajátja. Kár, hogy ha nincs elég tempó, a blokk hamar átforrósodik és a hűtőről az összes hőt a combunkra árasztja. „Spicy and full of Kawasakiness” – azaz „Csípős és igazán kawasakis” fordíthatnánk nagyjából így a Kawasaki marketingmenedzsere, Jan von der Straten szavait. A Kawasaki ezzel a motorral fejezi ki véleményét a túrázásról.
A menetpróba helyszínéül választott Elzász csodálatosan kanyargós újain lehet, hogy a GTR ízelítőt ad abból, mit is érthetnek ez alatt a marketingszakemberek, azonban a dobogókői, szentendrei és visegrádi szerpentin néhol keresztbordás, néhol huppanós nyomvonala mindig jobban feszegeti egy motorkerékpár-futómű képességeinek határait. A meglehetősen laza üléspozíció, a nagy dőlésszöget lehetővé tevő, de nem kényelmetlenül magasra helyezett lábtartóknak köszönhetően sportos ízt kap. De ha a „sport” szó alatt karistoló lábtartó bütyköket és ahhoz tartozó dőlésszöget értünk, akkor jobb ezt nem egy ilyen „magyaros” minőségű aszfalton próbálgatni. Az állítható rugóelőfeszítésű és húzófokozatú rugózó elemek hangolása feszesre sikerült, különösen elöl, azonban ha úhibákon hajtunk át nagy tempójú kanyarokban, a hátsó futómű mintha külön életet kezdene élni az elsőtől. Az egész motor behimbál, emiatt eltér a kiválasztott ívtől és ezen a hátsó rugóelőfeszítés betekerése sem segít. Jobb tehát tekintettel lenni a közlekedési szabályokra. Ellenben ha nem akarjuk szupersport manőverekre kényszeríteni, akkor a GTR kényelmes, jótékonyan kisimítja a zökkenőket, miközben mégis feszesen kel át az aszfaltráncokon.
A négyhengeres erőforrás már 3000-től rendesen tol, efölött pedig egyre jobban belemelegszik. De a 3000/min alatti bivalyerős nyomaték, amit az 1,4 literes lökettérfogat és a műszaki kialakítás alapján elvárnánk tőle, mégis elmarad. Azonban ez mit sem változtat azon, hogy az 1400 GTR ilyen kaliberű motorhoz képest bámulatosan szemtelen és gyors. A két kiegyensúlyozótengelynek köszönhetően pedig kimondottan puhán jár. Bár terhelésváltási reakciói érezhetőek, de jól csillapítottak és némi érzéssel kezelve a négyhengeres igazán lágyan veszi a gázt.
Az ABS-es fékek kis erővel húzva is nagyon erősek és jól adagolhatóak, míg az első keréken lévő blokkolásgátló sportosan későn avatkozik be. És ha a pilótát elkapja a gépszíj, és sietségében túl durván vált vissza a kanyar előtt, az antihopping kuplung akkor is hatékonyan előzi meg a hátsó kerék pattogását. Ráadásul a bonyolult, tetralevernek elnevezett kétoldali nyomatékkitámasztású kardán észrevétlenül teszi a dolgát, így a pilóta gyakorlatilag semmit sem érez belőle.
Az 1400 GTR tehát sportos, de hangulatos túrázásra is tökéletesen alkalmas. A stabilan rögzített és a motorba sikeresen integrált gyári kofferekbe fejenként 35 liternyi poggyászt pakolhatunk, tehát akár egy integrálsisakot is elnyelnek. Az elektronikusan állítható szélvédő, „szivargyújtó” csatlakozó, guminyomás ellenőrző rendszer és számtalan extra között talán a magyar Kawasaki importőr 2+2 éves garancia vállalása jelzi, a GTR komoly alternatívát jelent a nagy túragépek szegmensében.
