Semmi más, csak egy jó motorozás… A Yamaha az új XV 950-nel hagyományos értékeket idéz, és egy letisztult, karizmatikus cruisert kínál mindennemű felesleges díszítés nélkül.
Persze, mondhatnak a yamahások, amit akarnak. Felhozhatják a régi hagyományaikat, kilométerhossznyi családfájukat, és áhítozhatnak egy új, Sports Heritage nevű korszak után. Az utat mégis mások taposták ki, mégpedig Milwaukee-ban: a Harley–Davidson a Sportster Iron 883-nál szabadult meg a túltengő krómozástól és a dagályos kiegészítőktől, és tért vissza egy letisztult, egyszerű motorkerékpárhoz, amely olyan rendezett és összeszedett, mint a legpedánsabb nagymama kamrájában sorakozó befőttesüvegek.
Ez itt most nem szemrehányás, sokkal inkább köszönet. Köszönet azért, hogy a Yamaha is összeszedte a bátorságát, hogy egyszerűen elhagyjon dolgokat. Ki hitt volna abban, hogy az agyondíszített XVS950 A Midnight Star kiszolgált, jóindulatú – és ami a legfontosabb, nem vízhűtéses – 60 fokos V2-ese letisztult stílusú Bobber-hajtóműként még egyszer karriert csinálhat? És hogy a Yamahának sikerül ezt az erőforrást olyan környezetbe helyeznie, amely – mindegy, milyen szempontból – nem dagályosnak hat, hanem egyszerűen csak arra csábít, hogy ráülj, és azonnal únak indulj?
Magasra nem kell mászni mindezért. Az ülés 690 milliméteres magasságban van – ennél a fajta motornál optikailag nem lehet nagyobb a távolság a talaj és az egyszemélyes ülés között (az utasülést a lábtartókkal együtt minden XV950-hez megkapjuk), hogy meglegyen a megfelelő Bobber-megjelenés. Semmi esetre sem mondható azonban tipikusnak az ergonómia, hiszen a Yamaha lemondott a messze előrehelyezett lábtartókról. így a nagyobb termetű pilótákat legfeljebb a hengerek között oldalt elhelyezett levegőszűrő zavarhatja. De erre egy olyan motoron, ahol a tank még ténylegesen tank és nem csak az airbox elrejtésére szolgál, a legjobb szándék mellett sem lehet más helyet találni.
Kompakt: levegőszűrőház a hengerek között, szűk ívű kipufogókönyök
Ez azonban már másokat sem akadályozott meg abban, hogy sikeresek legyenek, épp ellenkezőleg. Éppoly kevéssé, mint a korlátozott tanktérfogat, ráadásul az XV950 tizenkét litere még elfogadhatónak is mondható. Ezenkívül a Yamaha azt ígéri, hogy az erőforrás átalakításakor (mapping, kipufogó, szívóoldal) nemcsak az optimálisabb, azaz fickósabb teljesítményleadásra, hanem a kisebb fogyasztásra is odafigyeltek. Már az első benyomások után elmondható, hogy az eredmény – legalábbis, ami a teljesítményleadást illeti – magáért beszél. A négyszelepes motor nyomatékosan, de nem brutálisan indul, tisztán veszi a gázt, és a gyári adatok szerint maximum 80 newtonmétert ad le 3000/min-nél. Ez a gyakorlatban szép, egyenletes nyomatékot jelent már kis fordulatról, kellemesen mély basszussal kísérve, de egyben olyan pörgősséget is, amelynek köszönhetően az XV 5500/min-es névleges fordulatszámmal még a hivalkodó lökettérfogatot is túlszárnyalja. Végül viszont állítólag a teljesítménye mégis csak 52 lóerő, ami kevesebb, mint amit a Harley a kis 883-as erőforrásáról állít (53 LE).
Fordulékony: az XV950 a városban is jól teljesít
###
Mielőtt a szkeptikusok húznák az orrukat: ez teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy a teljesen újjávarázsolt perifériával együtt olyan menetélményeket biztosítson, ami túlmutat e műfaj legtöbb túlsúlyos cirkálójának a nehézkességén, és közvetlen, minden komplikációtól mentes dinamikát biztosít. Az üléspozíció a lapos, nem eltúlzottan széles kormánynak köszönhetően laza, a tengelytáv a maga 1570 milliméterével érezhetően kisebb, mint a régi XVS950-esé (1685 milliméter). Az – egyébként kiegyensúlyozótengely nélküli – erőforrás mereven hozzá van csavarozva a dupla bölcsővázhoz, ami döntően hozzájárul a 950-es kiváló menetstabilitásához. Mindehhez kimondottan keskeny abroncsokat kapott (100/90 és 150/80 az eddigi 130/70, illetve 170/70 helyett), 247 kilogrammos teletankolt tömege pedig jó 30 kilogrammal kevesebb, mint az erőforrást adományozó Midnight Staré. A visszafogottság eredményeképp a motor manőverezési készsége meglepően jó, cruiserkörökben már-már egyedülállónak mondható. A kanyarokban tanúsított pontossága és semlegessége pedig igazán élvezetessé teszi a motorozást, annál is inkább, mert a rugózóelemek is kiveszik a részüket a feladatokból, emellett a kiváló Bridgestone abroncsok is transzparens visszajelzést adnak.
Neuralgikus pont: az R rugóstagjának köszönhetően könnyebben elviselhetőek a rövid rugóutak
Apropó rugózóelemek: a Yamaha mérnökei különösen nagy figyelmet szenteltek a hátsó rugóstagoknak, mivel a kis ülésmagasság miatt nagy igénybevételnek kitett rövid elemek a kétszemélyes utazáshoz szükséges tartalékokkal bonyolítva igen finom beállítást igényelnek hangoláskor. Az eredmény: két modellváltozat létezik, amelyekből a standard verziónak hagyományos, csak előfeszítésében állítható rugóstagokkal kell beérnie, míg az R 300 eurós felárért nemcsak kiegyenlítőtartállyal ellátott rugóstagokat és állítható nyomófokozatot kínál, hanem valamivel jobban is reagál. Mindez a hagyományos, érzékenyen reagáló 41-es teleszkópvillával kombinálva egy olyan, cruiserekre jellemző menetkomfortot jelent, amely csak az élesebb peremű egyenetlenségeket nem kedveli. Ilyenkor még az XV950 R is jókora rúgásokban részesíti utasait, nem kímélve azok keresztcsontját.
Nagyon jól sikerült vonalvezetés, reakciókban szegény fogasszíjhajtás
Ennek ellenére sokan azt mondják majd: ha már XV950, akkor legyen az R változat, hiszen ez mindössze 300 euróval magasabb vételárért (8595 helyett 8895 euró) nemcsak jobb rugóstagokat kínál, hanem a tankon végighúzódó fekete csíkkal és másféle üléshuzattal a megjelenése is izgalmasabb, ráadásul Matt Grey és Camo Green szín csak ebből a változatból kérhető. ABS-e viszont mindkettőnek van. Sajnos a Kaliforniában tartott prezentáción csak ABS nélküli amerikai modellek álltak rendelkezésre, így az elöl és hátul egyaránt 298 milliméteres hullámféktárcsával ellátott kétdugattyús fékrendszerről csak annyit mondhatunk, hogy rendesen harap, és egy gyors lejtős szakaszon sem jelentkezett fékfáradás.
Minimálprogram: külön digitális kilométeróra a tank és a villahíd között
De ez minden bizonnyal nem elsődleges szempont egy olyan motorkerékpárnál, mint az XV950. Sokkal jelentősebb, hogy kevesebb mint 9000 euróért egy olyan felnőtt gépet lehet kapni, amely hétköznapi használatban éppoly meggyőző, mint elegáns környezetben. Egy olyan motorkerékpárt, amelyet a kiegészítők gazdag kínálatából éppolyan egyedivé lehet alakítani, mint saját erőből otthon a garázsban. Csak egyvalami hiányzik: 48 lóerős változatot hivatalosan nem gyártanak belőle.
Az alap: XV950 fehérben vagy feketében, egyszerű rugóstagokkal
