Hogy miért? Csak rá kell ülni, és kiderül.
Tetszik, nem tetszik, a világ változóban van. A tizenöt éve még oly kívánatos és divatos, Drag Star-szerű cruiserek kora, ha nem is járt le, de mindenképpen túl van már a fénykorán. Valami újat kellett hát kitalálni, olyat, ami vonzóbb a fiatalabb generációknak, mint a kényelmes, laza, de kissé nagypapás cirkálók. így kerültek a süllyesztőbe a Drag Starok. Mindeközben persze a Yamaha szép csendben dolgozott egy újfajta modellpaletta kialakításán, és örömteli a hír, hogy nem feledkeztek meg az úgynevezett biker világról sem.
A Yamaha sajtóanyagában hosszan taglalja a saját Sport Heritage-ét, és büszkén emlegeti a japán motorépítő hagyományokat, amelyek rendszeresen vettek alapul Yamahákat munkáikhoz. Egy új fogalom is született, a „new neo retro” stílus, ami akármit jelentsen is, valahogy az XV950-hez kötődik.
Röviden, a Yamaha ezútal egy amolyan gyári customgépet állított kerékre.
Az XV950(R) formái ismerősek. Gyanúsan ismerősek, ráadásul még ez a Heritage-dolog is… Alig akad kritikus, akinek ne azonnal a Harley‒Davidson Sportster család roadsterei jutnának eszébe, de valami más is érződik a dizájnban. Hát persze, hogy a bobberek. Hmmm… talán a Harley-hoz hasonlóan a Yamaha is figyelemmel kíséri a privát motorépítő műhelyek munkáit? De ha azokat nem is, a Harley-ét biztosan.
Szóval egy bobber… vagy roadster… Rövid, alacsony, összeszedett motor minimalista stílusban, annyira, hogy bár van rajta utasülés, az ember szeme azonnal lekívánja róla. Nem mintha optikailag nem illene rá, de ehhez a stílushoz valahogy jobban illik a szóló ülés. Ami persze nem azt jelenti, hogy egy vagány ne vinné magával a nőjét, de az egy ilyen motoron üljön a sárvédőn, formás lábai nyugodjanak a vezető ölében. Ez a vezető pedig hordjon bő farmert, tornacipőt, barkót, rövid hajat, atlétatrikót és bőrdzsekit. Elnézést, nem évtizedek biztonságra nevelő munkáját dobjuk sutba, csupán felvázoljuk, kik és milyen stílusban járnak ilyen bobberekkel/roadsterekkel ‒ például Japánban.
Bár az X 950 ízig-vérig új modell, az alapok adottak voltak, mióta a Drag Starokat leváltották a Midnight Starok. Ez az új tervezésű, 60 fokos, négyszelepes SOHC blokk ugyanis 2009-ben, az XVS950A-ban, egy friss szemléletű, méretes cruiserben mutatkozott be. A hengerek kerámiabevonatot kaptak, bennük kovácsolt alumíniumdugattyúk futottak föl-alá, és új gyújtás- és befecskendezőtérképet írtak az újdonsághoz. Ezek, és a furat-löket arány négyzetes kialakítása egy viszonylag könnyen felpörgő, az alsó és középső fordulatszám-tartományban nyomatékos blokkot eredményeztek, amely a városi tempónak és az élvezetes túrázásnak egyaránt kedvez.
Az XV950-nél átdolgozták a szívóoldalt is, a kisebb airbox állítólag további nyomatéknövekedést eredményez.
A bobberszerű vonalvezetéshez egyrészes, segédváz nélküli, vadonatúj dupla acélcső bölcsővázat terveztek, a keréktávot lecsökkentették, a villaszöget pedig meredekebbre vették, az így megváltozott geometria kedvez a manőverező képességnek. Az ülésmagasságot radikálisan 690 mm-re csökkentették, az XV950R nyergébe úgy ereszkedünk le, akárha sámlira ülnénk, talán nincs olyan felnőtt ember, akinek ne érne le lába biztonsággal a talajra.
Elöl 41 mm-es teleszkópok, hátul kétoldalra szerelt, gáztartályos rugóstagok küzdenek meg a talajhibákkal. Ez utóbbiakkal a Yamaha mérnökeinek nem volt könnyű dolguk, hiszen az ülésmagasság és az alacsony váz csak a kis rugóutat ‒ mindössze 70 mm-t ‒ tette lehetővé. A kerekeknél a 16/19 colos, a gumiknál a 100/90, 150/80-as mértéktartó párosításra esett a választás.
A fent említett kialakításnak köszönhetően radikálisan új az XV950 üléspozíciója is, így ember még nem ült gyári Yamahán. Az alacsony ülés, a középen lévő lábtartó, a viszonylag magas kormány tipikusan rosszfiús testtartást eredményez. Először furcsa ez a majdnem kuporgó tartás, de aztán villámgyorsan ráérez az ember az ízére, a stílusára. Szinte érzi, ahogy átalakul a lelkivilága. Törvénytisztelő, kissé talán unalmas átlagpolgárként érkezik az XV950R-hez, de már a megpillantása után illetlen érzések, gondolatok bukkannak elő valahonnan a lélek mélyéről, és ha nincs rágógumi a szájában, azonnal elkezd kotorászni a zsebeiben egyért. Aztán arra gondol, hogy ma nem megy be dolgozni, de legalábbis gurul egyet előtte. Aztán amikor ráül, az érzés fokozódik, amikor pedig egyesbe tapossa a váltót, felengedi a kuplungot és gázt ad, képzeletében megbúbolja a főnökét.
Az XV950R könnyedén felpörög, és ha nem is veti le az embert a hátáról, azért eléggé vehemensen gyorsít, ráadásul kívánja a cikázást, sávváltást, kanyarodást, a kigyorsítást és a dinamikus fékezést. Ez bizony nem öreguras cirkálás, ez pezsgő élet, hancúrozás, már-már randalírozás. Az élet forrni kezd, és kicsap medréből, ahogy Ilf és Petrov fogalmaz. A körforgalomban már hangosan karistol a lábtartó, jobbra döntve pedig még hamarabb leér valami, a fékek ‒ és az R variáció ABS-e ‒ pedig tovább növelik az önbizalmat. A lámpánál az ember nem barátságosan mosolyog ‒ ez nem Honda, amin csak kedves embert látni ‒, ez bobber, ez roadster, a csibészek, a kedves vagányok motorja. Nem, ide nem illik a joviális mosoly, itt vigyorog az ember. Kajánul vigyorog.
