A Yamaha XJR1300 eredeti darab. Máig megőrizte jókora levegőhűtéses négyhengeres erőforrását, amely régmúlt napokra emlékeztet. Most végre megfelelő, a „Sport Heritage” vonal zászlóshajójához illő csomagolást is kapott.
Tombol a retróhullám. Mindent, amihez csak hozzá lehet férni, átépítenek. A lényeg, hogy az erőforrás levegőhűtéses legyen. Mit is tehetett volna a Yamaha annál jobbat, mint hogy előveszi egyik legrégebben szolgáló modelljét, az igazi klasszikus XJR1300-at?
 |
| Kattintson a képre a galériához! |
Immár több mint húsz éve képviseli a hagyományos japán levegőhűtéses négyhengereseket – és ezzel egy kihalóban lévő faj gyakorlatilag utolsó képviselője, már ha eltekintünk a Honda CB1100-tól. A Yamaha most café racer stílusban újította fel a levegőhűtéses kolosszust – és ez igen jól is áll neki.
Az ülés kontrasztos színben pompázó varrása a részletek iránti szeretetről árulkodik
Ehhez a 70-es évek Giuliari-üléseinek stílusában készült apró üléspárna mellett az ovális, alumínium oldaldeklik is hozzátartoznak. Emellett egy jóval keskenyebb tank, amelynek beöntőnyílását nem középre, hanem jobbra eltolva helyezték el.
Hangulatossá persze az olyan finom részletektől válik, mint például a matt fekete négy-az-egybe kipufogó, a csinos Öhlins rugóstagok, a lyukacsos, selymesre mart lámpatartók vagy a feketére eloxált lábtartók. Jól illenek a képbe a teleszkópvilla DLC bevonatú (DLC = Diamond like Carbon) álló csövei. Mindez bizonyos előkelőséget kölcsönöz neki, még ha ‒ Sport Heritage ide, sportos ülés oda – ettől az XJR nem is lesz versenygép.
###
Még mindig a hangulatos motorozást kedveli leginkább. „A Gentleman will walk, but never run”, már Sting is ezt énekelte a 80-as évek végén. Az XJR is így szeret menni a leginkább. Gyorsan, de nem vágtázva. A gyors kanyarváltásokhoz amúgy is küzdeni kell valamelyest a széles alukormánnyal. Végül is az eddigiekhez hasonló méretei megmaradtak, és teletankolva 242 kilogrammos tömegével mindössze kilenc kilóval lett könnyebb az előző változatnál. Ráadásul a karcsúsítás nagy részben a 21-ről 14,5 literre csökkent tanktérfogatnak köszönhető.
Drótrácsos betéttel ellátott, rajtszámszerű oldaldeklik
Az XJR tehát nem akkor a legélvezetesebb, ha árkon-bokron át hajszoljuk, hanem a hozzá méltóan gyors haladáskor, amikor finom semlegessége és kiváló menetérzései érvényre jutnak. Ehhez illik az enyhén nyújtott üléspozíció is. Élvezetes a levegőhűtéses motor 4000/min-ig selyempuha járása, telt morgása és turbinaszerű nyomatéka, amely 2500/min-től érezhető. Na meg a vajpuha ötfokozatú váltó – már ha egyáltalán kell sebességet váltani.
Az új műszerek csodásan illenek az XJR retró stílusához
Pillantásunk megakad az új formájú, krómozott műszereken. A lágy hangolású villa álomszerűen reagál, az aranyszínben csillogó rugóstagok viszont kissé szárazon védik ki az egyenetlenségeket. A négydugattyús fix nyerges fékek rendesen lassítanak, de ABS továbbra sem támogatja őket. Ebben talán túlságosan is ragaszkodnak a retró vonalhoz. De láttán ez aligha csökkenti a halkan pattogó hűtőbordákkal büszkén megpihenő XJR vonzerejét.
