Yamaha Xenter 125 – De miért x?

A Yamaha Xenter 125 ugyanúgy az X terminológia szülötte, mint az X-Max vagy az X-City. Hogy mit jelent az X, arra most hiába várják a választ, nem sikerült kiderí­tenünk, de az enter két dologra is utal. Az egyik, hogy az autót hátrahagyva lépjünk be a 125-ös robogósok világába, másrészt arra, hogy a Xenter fő vadászterülete a nagyváros.

A fejlesztési célok között első helyen éppen ez a városi alkalmasság állt, í­gy aztán nem csoda, hogy a Xenter olasz földön, a Yamaha R&D milánói központjában fogant, azaz robogós szemmel nézve abszolú jó helyen.

Külseje a klasszikus Yamaha robogókról alkotott képünket nem ingatja meg, dupla első fényszórójával tökéletesen illeszkedik a japán családba. Nőiesen lágy vonalai egészen a LED-es hátsó lámpáig vezetnek, ez a hullámzás a babakék változatban ütős igazán, enyhe dinamizmust adva a Xenternek. A szabadon átléphető, teljesen sí­k trepni – kipróbáltuk, egy hatos karton ásványví­z könnyedén szállí­tható rajta – előtt szinte merőlegesen emelkedik az első pajzs, a szokásos szatyorakasztó kampóval. Már-már hiányérzetünk támad, amint siklik tovább tekintetünk: a műszerfal egy kaméleon ügyességével olvad bele a burkolatba. A gyújtást ráadva kedves nyitóceremóniával kel életre az LCD kijelző. Itt a sebességmérő és a kilométer-számláló mellett találunk egy nyolcszegmenses üzemanyagszint-jelzőt, időmérőt, sőt külsőhőmérséklet-kijelzőt, és még azt is előcsalhatjuk belőle, hogy hány kilométert tettünk meg az olajcsere, illetve a szí­jcsere óta, bár erős napsütésben nem könnyű leolvasni. Alatta kis fedél található, mely egy gombnyomással nyí­lik, ám nem zárható rekeszt rejt. Ha sok minden nem is, de egy távirányí­tó vagy kulcscsomó belefér.

A rejtőzködő műszerfal és a vele összeolvadó kis rekesz szép munka, még az oldaltámasz hiányáért is kárpótol

A női célcsoportot alacsony – 785 mm-es – ülésmagassággal csalogatja. A nyereg széles és kényelmes, mind a pilóta, mind utasa részére. Hátul ugyan szorosan hozzásimul a kapaszkodó, ez leszűkí­ti kissé. A robogók harcában egyre nagyobb szerepet kapó ülés alatti tárolórekesz a sí­k trepninek, a központi rugózásnak és a nagy keréknek esett áldozatul, itt legfeljebb egy esőruha fér el. A tervezők gondolták is, hogy itt baj lesz, és a 39-es Yamaha doboz tartóját gyárilag beletervezték a Xenterbe, a testreszabott dobozhoz testreszabott burkolat is jár, a robogó szí­nére fényezett műanyag elemmel. Egyszerűen fel- és leszerelhető, nyitása kényelmes és logikus, és egy bukósisak mellé még a teljes motoros gönc is belefér. Az a tény, hogy nincs oldaltámasz, kissé elrettentő, de még egy törékeny női termet is elég könnyedén felhúzza középállványra a 147 kilós motort, azaz jól kitalált rendszer. A leemelése már nem olyan elegáns mozdulattal, de nem megoldhatatlan feladat. A kézvédőkkel is ellátott szélterelő extra tartozék, kétségtelenül hasznos, főleg esőben. Az egyetlen probléma az én magasságommal van, mivel látómezőmet éppen lefelezi a szélvédő széle, ami kicsit zavaró.

A 39 literes hátsó dobozt az ELM Design Europe speciálisan a Yamahának fejlesztette

A négyütemű ví­zhűtéses blokk könnyedén és csendesen kel életre. A kerámiabevonatú hengerben kovácsolt alumí­niumdugattyú jár, kiegyensúlyozótengely mérsékli az egyhengeres vibrációját. Indulásnál nem érezni túl kirobbanónak erejét, de gyorsulása egyenletes, egészen 100 km/h-ig. Autópályán a 120 km/h volt a legmagasabb érték a műszerfalon. A 100-at magabiztosan tudja, ami ingázók számára is használhatóvá teszi az autópályák bevezető szakaszán.  Érdekesség, hogy az olasz autópályákra nem engedik fel a 125-ösöket, ami náluk a 150-es robogók piacának erősödését okozta. (Nálunk is kapható a 3 LE-vel és 3 Nm-rel erősebb 150-es verzió.)

Fektetve beépí­tett progresszí­v rugóstag

Az Xenter nagyszerűségét azonban nem a külseje, de nem is a teljesí­tménye adja, hanem speciális hátsó felfüggesztése, amelyet a legendásan jó futóművel szerelt T-Max ihletett. A Monocross rendszerben a hátsó rugózás forgáspontja a főtengellyel esik egy vonalba. Ennek és széles kormányzási szögének tudható be, hogy a kis kerekű robogók fürgeségével manőverezhetünk vele, miközben azoknál sokkal stabilabb, köszönhetően kategóriájában ritkaságnak számí­tó, 16-os kerekeinek. Akkor értékeljük igazán, ha macskakövesre vált az úburkolat, vagy lyukak, nyomvályúk teszik izgalmassá. ABS-t ugyan még nem kapott a Xenter, viszont nem nélkülözi a Yamaha saját fejlesztésű UBS rendszerét. Az egyesí­tett fékrendszerben a jobb oldali fékkar csak az első tárcsafékre hat, ellenben a bal oldali kis erőhatásra a hátsó dobféket dolgoztatja, mí­g ha nagyobbat húzunk rajta, akkor egy himbás mechanizmus segí­tségével az elsővel is fékez. Kislányos erővel is jól megállí­tható, de vasmarokkal is szinte lehetetlen blokkolni a hátsó kerékkel.