Yamaha WR250F

A visszafogott évek után a Yamaha a mostani szezonra nagymértékben felújí­totta a WR250F-et. A motokrossz modell alapjain egy műszakilag avantgárd sportenduró született, amelyet a Motorrad munkatársai már ki is próbálhattak egy kisebb túrán.

A Yamaha sportenduróinak fejlesztése hosszú évekig egyértelmű hierarchiát követett: a motokrosszgépeken végrehajtott változtatások (YZ rövidí­tés) általában egy szezonnal később jelentek meg az endurómodelleken (WR). Időközben a megújulási ciklusok hosszabbak lettek, í­gy például a WR450F máig nem kaphatta meg a már 2010-ben bemutatott YZ450F erőforrását. Ugyanakkor kistestvérére, a WR250F-re jobban odafigyeltek: az új bébienduró műszaki alapjait ugyanis a 2014-es szezonra teljesen átalakí­tott negyedliteres krosszgép, az YZ250F adja.

 

Motorok Tesztek galériája Yamaha WR250F villámteszt

5 kép a galériában

 

Testvérének szokatlan műszaki koncepciójával az új WR egyértelműen kitűnik a sportendurók tömegéből. Hengere a függőlegestől számí­tva 6,2 fokban dől hátrafelé, ezzel igyekszik a súlyt és mindenekelőtt a két vezérműtengely forgó tömegét közelebb vinni a motor tömegközéppontjához. A fordí­tott hengerfejre (szí­vás elöl, kipufogás hátul) sincs példa az offroadmodellek között. A kormánynyak mögött elhelyezett levegőszűrőtől a befecskendezésig vezető egyenes vonalú szí­vócsatornától nagyobb teljesí­tményt várnak, a hosszú, a henger körül vezetett kipufogókönyök feladata a nyomaték növelése az alsó fordulatszám-tartományban.

 

Lenyűgöző, hogy a japánok mennyit fáradoznak azon, hogy a krosszgépet endurós bevetésekre is alkalmassá tegyék. A szemközti oldalon látható lista a hagyományos módosí­tások mellett – 18 colos hátsó kerék, csendesebb hangtompí­tó és hűtőventilátor – tartalmazza a szélesen fokozott hatfokozatú váltót (YZ250F: öt fokozat), a megerősí­tett kuplungot és az önindí­tóhoz módosí­tott motorblokkot is.

 

Motorok Tesztek galériája Yamaha WR250F villámteszt

Ridegtartás: vajon a szinte teljesen szabadon lévő elektronika túléli az iszappakolásokat és a gőzborotvát? A Yamaha szerint igen

 

Gombnyomás tehát, egyes és indulás. A hangtompí­tó visszafogott hangját hamar túlszárnyalja a szí­vótorok szörcsögése, a piacot jól ismerőket az egykori Husaberg-tí­pusok hangjára emlékezteti. Az ergonómia is stimmel. Az új generáció első YZ modelljeinél a motor eleje még nagyon nagy volt az airbox miatt – most karcsúbb lett, és csak jelentéktelen mértékben szélesebb, mint a hagyományos koncepciók esetében. Az összesen négyféle helyzetbe állí­tható kormánynak köszönhetően minden pilóta megtalálja a neki megfelelő helyzetet. A magasabb termetűeknek a legelső pozí­ció elegendő mozgásszabadságot ad, í­gy szűk kanyarokban nyomást tudnak gyakorolni az első kerékre.

 

###

 

Amire a 250-esnek valójában nincs is szüksége. Hiszen ahogy azt a Yamaha offroadgépeinél hagyományosan megszoktuk, a motor eleje szabályszerűen beleharap a talajba, í­gy a WR könnyedén forgolódik a szűk í­veken. Ami elsősorban a még nem igazán kijárt, szűkre tűzött pályán jelent egyértelmű előnyt. Annál is inkább, hiszen az erőforrás is rendkí­vül fürge. Egy apró mozdulat a – keményebb rugók ellenére – még mindig könnyen járó kuplungkaron, és a WR fürgén végigszalad a fordulatszám-tartományon. A géposztályban szokásos 36 lóerős csúcsteljesí­tményt könnyen kinézzük a hajtóműből, éppúgy, mint a hivatalos adatok szerint rekordgyanús maximális fordulatszámot – 13 500/min (KTM: 12 800/min). Hiszen bár 53,6 milliméteres lökete hosszabb, mint az osztrák modellé (52,3 mm), a szokatlan felépí­tésű egyhengeres lényege egyértelműen a magas fordulat. Pörgessük csak nyugodtan, a rövid köztes egyeneseken akár a leszabályzóba is beleszaladhatunk, ezzel gyorsulnak igazán a köridők.

 

Motorok Tesztek galériája Yamaha WR250F villámteszt

Szokatlan: a megfordí­tott hengerfej miatt a levegőszűrő a motor elejébe került

 

Annál is inkább, hiszen a futóművet is nagy sebességre alakí­tották ki. Az eddigi WR-generációk hangsúlyozottan lágyabb rugózóelemeivel ellentétben a mostani monoshock és a villa is feszes, bőséges progresszióval nagy adag tartalékot kí­nál. Az érem másik oldalát a WR pilótája a köves ösvényeken tapasztalhatja meg. Ott ugyanis mindenekelőtt a hagyományosan villaszáranként egyetlen rugóval ellátott Kayaba-SSS villa a kis egyenetlenségeket nem igazán tudja kiszűrni. Furcsa ugyanakkor, hogy az YZ modellekben ugyanez a villa tökéletesen működik. Eszerint elképzelhető, hogy csak hosszabb bejáratásra van szüksége ahhoz, hogy az enduróban is megfelelően érzékennyé váljon. A központi rugóstag simábban viselkedik. Hossza tí­z milliméterrel nagyobb, ezzel igyekeznek kompenzálni, hogy az enduróban nagyobb mértékben összeül. Az ugyanakkor tény, hogy a WR-rel nem sikerül olyan könnyen, egy rövid gázlökettel tehermentesí­teni a motort a keresztbordákon, és ezzel egy nyomba ugrani vele, mint néhány konkurens modellel.

 

Motorok Tesztek galériája Yamaha WR250F villámteszt

Tí­z milliméterrel hosszabb rugóstag kompenzálja az endurós hangolás miatti nagyobb statikus berugózást

 

Kivéve, ha kicsit rásegí­tünk a kis fordulaton mutatott nyomatékra a gyári extra alkatrészként kí­nált Akrapovic hangtompí­tóval. Ezzel az egyhengeres érezhetően spontánabban indul, és még jobban kiemeli a 250-es amúgy is sportos karakterét. A kék-fehér villámgép márciusban kerül a kereskedőkhöz.

 


Eltérések a krosszgéptől

Motor:

  • Önindí­tó és berúgókar (YZ250F: csak berúgókar)
  • A motorolaj mennyiségét 1,1 literre növelték (YZ250F: 0,9 liter)
  • A generátor a WR450F-ből származik
  • A motorblokk méretét bal oldalon megnövelték a generátor számára
  • Hatfokozatú váltó (YZ250F: öt fokozat)
  • A kuplung a módosí­tott dörzstárcsáknak és a keményebb rugóknak köszönhetően tartósabb
  • Hűtőventilátor

Futómű:

  • 18 colos hátsó kerék
  • A rugóstag 10 milliméterrel hosszabb, a rugóú 318 mm-re nőtt (YZ250F: 315 mm)

Egyéb:

  • Csendesebb hangtompí­tó
  • Gyári kartervédő