Yamaha WR125X – WR! Naná, hogy WR!

A Távol-Keleten százmilliók járnak nyolcadliteresekkel. Mi lehet az oka a népszerűségnek? Miért nem kisebbet, miért nem nagyobbat használnak? Lehet egy százhuszonötöst élvezni?

A százhuszonöt az olyan fura kategória. Sokféleképpen lehet közeledni hozzá.
Egyrészt: lehet szenvtelenül, haszonelvűen nézni. Merthogy könnyen elfér a városban a kocsik között, keveset fogyaszt, nem kell parkolódí­jat fizetni érte, lehet már B-s jogsival vezetni… blablabla… ezerszer elmondtuk már, miért jó a kismotor, kisrobogó. Meg a közepes is… Egy csomó hasznos szempont áll mögöttük, és ha a hasonelvűség kerül előtérbe, akkor ugyebár nem pazarolunk érzelmeket a motorra, robogóra.

Motorok Yamaha WR125X
Most őszintén: melyik tinédzsernek ne dobbanna meg a szí­ve egy ilyen

motortól? Még az idősebbek közül is sokan elfogadnánk


Aztán lehet úgy is tekinteni rá, hogy mondjuk, ez életem első motorja, az első szerelem. Na, ekkor már azért csak csak viszonyul hozzá az ember érzelmileg is. És ha szereti, büszke rá stb., akkor azért nem árt, ha tetszik is neki. Persze, Adolf Hitler is tetszett valakinek, hogy a magyar Királyról már ne is beszéljünk, de ezútal nem az extrém-bizarr kategóriába tartozó vonzalomra gondoltunk.


Ezt a kis Yamahát nem nehéz szeretni. Meg az sem állí­tja kihí­vás elé az esztétikai érzéket, hogy tetsszen az embernek. Mert nagyon odafigyeltek rá, amikor tervezték, összerakták. Komoly a forma, minőségiek az anyagok, megfelelő a megmunkálás és az összeszerelés. És jó a műszaki tartalom.

Az alapkonfigurációt mindjárt két kivitelben dobták piacra, enduró (WR125R) és szupermoto változatban. A különbségek kimerülnek a kerékméretekben.

Motorok Yamaha WR125X
A lámpamaszk és az első sárvédő kifejezetten felnőttes benyomást kelt

A WR azon kevesek közé tartozik, akik maradéktalanul kihasználják a kategóriájukra megszabott 15 lóerős teljesí­tményhatárt. Ehhez az alapot a Minarellinél gyártott és az MBK-nál összeszerelt DOHC hengerfejes erőforrás adja, amely már az alsóbb fordulatszám-tartományban is meglepő elánnal lódí­tja előre a kis szupermotót. Persze a lendületes haladáshoz gyakran kell váltani és igyekezni kell a felső tartományban tartani a fordulatszámot. A váltás egyébként nem problémás, a kuplung vajpuha, az embernek legelőször az fut át az agyán: úristen, bovdenszakadás! De minden rendben van, a WR kuplungja már csak ilyen. A váltó is könnyen és pontosan kapcsolható, a fékek tökéletesen elegendőek, ráadásul jól is adagolhatóak, az összkép meggyőző.

 

Motorok Yamaha WR125X
Az erő háza: 15 lóerő tombol a Minarellinél gyártott

DOHC erőforrásban

 

íœléspozí­ciója olyan… szupermotós. Egyenes felsőtest, széles kormány, hajlí­tott térd. De az ülés, az betonkemény, fakí­r legyen a fene… khmm… talpán, aki egy fenékkel kimotorozza a tanktérfogat és az alacsony fogyasztás adta hatótávot. Nem, felejtsük is el, hogy a WR-rel 300 km-t egyfolytában nyeregben töltünk! Ez a motor nem arra való. Sokkal inkább, hogy megédesí­tse az iskolába/munkába járás monoton rutinját. Matekdolgozat a második órában, határidős munkaleadás, mind mellékessé válik, amí­g a WR nyergében ül az ember.

És nem csak a napi közlekedésre jó, mi azért használtuk rövidebb hétvégi kiruccanásokra is, ráadásul két személlyel. Igaz, ekkor már csak olyan 90-95 km/óra volt a felső sebességhatár, de a rugózó elemek még ekkora súllyal szemben sem adják fel a harcot, legyen szó töredezett aszfaltról, vagy nyomvályúról, vagy a mi környékünkön átlagosan 50 m-enként lévő fekvőrendőrökről.