Az YZF-R 125 2008-ban alaposan felkavarta a kis lökettérfogatú utcai gépek piacát, és igen előkelő helyre került a közönség köreiben éppúgy, mint az eladásokat tekintve. A WR 125 R-nek a terepezők között kellene hasonló sikereket elérnie.
Bár a hátsó oldaldekliken kicsiben a Yamaha felirat olvasható, a WR 125 R mégis Európa szülötte. A nagy sikerű YZF-R 125-ével azonos erőforrása Olaszországban, egészen pontosan a Yamaha leányvállalatánál, a bolognai Minarelli-gyárban készül. Az összeszerelést az észak-franciaországi St. Quentinben, az MBK-nál, egy másik leányvállalatnál végzik. így biztosan nem véletlen, hogy a kék alapszín mellett a trikolórt kiegészítendő fehér és piros színfoltok is feltűnnek a motoron. Ráadásul még jól is néz ki. A WR ezenkívül piros-feketében is kapható. 1 158 000 forintos árával (plusz forgalomba helyezési költségek) az endurószegmens középmezőnyében foglal helyet, és ezért a vásárló a csinos megjelenésnél jóval többet kap.
Mit is kínál a WR? Először is itt van a hajtómű. 15 lóerejével a vízhűtéses egyhengeres teljes mértékben kihasználja az A1 jogosítvánnyal rendelkezők számára meghatározott lehetőségeket. A négyszelepes pörgős, tisztán veszi a gázt, erejét hat, könnyen és pontosan kapcsolható sebességfokozaton keresztül továbbítja a hátsó kerékhez. Váltogatni egyébként sűrűn kell, hiszen bár alacsony fordulaton is merészen húzza a láncot, a gyors haladáshoz elengedhetetlen a nagy fordulatszám.
Kis és közepes sebességnél jól halad, de kb. 100 km/h-tól a hajtómű érezhetően kifullad. A hosszú áttétel és a nagy légellenállás itt bizony érezhető. A WR ennek ellenére takarékos motor. Tesztünk során mindössze 2,9 liter folyt át a befecskendezőfúvókákon. A motor szinte teljesen vibrációktól mentesen teszi a dolgát, kipufogógázai egy teljes egészében rozsdamentes kipufogón keresztül, különösebb lárma nélkül távoznak a szabadba.
Jókora, 91 centiméteres ülésmagasságával a WR ugyanakkor riasztóan hathat a leendő vásárlókra. Aki mégis rá mer ülni, rögtön újabb próbatétel elé kerül. A majdnem 300 kilométeres hatótávolságot ugyanis valószínűleg senki sem fogja kibírni rajta, hiszen nagyjából fél óra elteltével a pilóta biztosan azon kapja magát, hogy sürgősen okot keres a megállásra, de legalábbis enduróhoz illően állva motorozik egy ideig.
Azért a kényelmetlenségért, amit az ülőalkalmatosság miatt vagyunk kénytelenek elszenvedni, bőségesen kárpótol bennünket a futómű. Elöl 240, hátul 230 milliméterrel a WR offroadozásra alkalmas rugóutat kínál. Viszont csak a hátsó rugóelőfeszítés állítható, a többi hangolása pedig nagyon lágyra sikerült, különösen a rugóstagtól várnánk jobb hatékonyságot. Ezenkívül sem a villa, sem a rugóstag nem reagál különösebben érzékenyen. Kifogástalanul működnek ugyanakkor a fékek. Ha szeretnénk, egy erőteljes fékezéssel a hátsó kereket bármikor a levegőbe emelhetjük. Az erőteljes lassulás mindenesetre garantált, a Michelin-Sirac abroncsok tapadása pedig elegendő az élvezetes utcai motorozáshoz.
Összegzés:
A francia-japán modell kidolgozása sem adhat okot panaszra, de néhány alkatrészén, így az acélcső kormányon vagy az acélfelnin azért látszik a takarékoskodás. Ettől függetlenül a szerző számára, ha ma lenne 16 éves, a WR egészen elöl állna a kívánságlistán. Nem csak azért, mert kék.
Előnyök:
- Fogyasztása kevesebb, mint három liter
- Olyan kezes, mint egy bicikli
- Tompított fényszórója kiváló fényt ad, és széles területet fed le
- A váltó pontosan, rövid utakon működik
Hátrányok:
- Az ülés keskeny és kőkemény
- A csillapítás nagyon lágy
- A 91 centiméteres ülésmagasság nagyon sok
[poll_113]
