Yamaha WR 250 F – Szeretettel Japánból

Amikor a Yamaha megalkotta az YZ 250F-et, nem alacsony fordulaton üzemelõ erõgépnek szánta, hanem egy krosszbajnoknak, amely legalább ugyanazt tudja, mint a 125-ös kétütemûek.


Az új WR 250F, annak ellenére, hogy enduro, nagyon is krossz-testvére jegyeit hordozza. Akárcsak azt, ezt is titán szelepekkel – 3 beömlõ, 2 kipufogó –, könnyû és alacsony dugattyúval, rövid löketû motorral, többrétegû kerámiabevonatú égéstérrel és kis lendtömegû fõtengellyel látták el. A pehelykönnyû szelepek megengedték a könnyebb szeleprugók használatát, ezzel is csökkentve a motorblokk mozgó alkatrészeinek tömegét – más szavakkal a motor fordulatszáma a csillagos eget is elérheti: a WR 250 akár 13000 ford./perc fölé is mehet!

Bár „csak” egy kis 250-esrõl van szó, a Yamahánál mégis a kiegyensúlyozótengely mellett döntöttek. A mérnökök ezzel azt érték el, hogy a kisebb vibrációk mellett a motor más alkatrészeit jelentõsen könnyebbre lehetett tervezni mint alapesetben, ami viszont egyben költséges buktatója is a motortervezés ezen újának – az alkatrészek nem lévén azonosak a nagyobbik testvérével, a 426F-fel. Elõnye viszont, hogy a motor ezáltal jóval könynyebbre sikeredett: A két WR között lényeges súlykülönbség van, mí­g például a KTM 400 és 520EXC súlya csaknem azonos. (A 250F és a 426F váza is teljesen különbözik.) Ezenkí­vül ez a versenyenduro természetesen megkapta a 2001-es évjáratú krosszgépeken végrehajtott öszszes újí­tást, mint amilyen a rugóstag alsó felfogatásának tûgörgõs csapágyazása, az új elsõ fékrendszer vagy a lágyan görbí­tett, könnyen beállí­tható kuplungkar. Ezenkí­vül az elsõ teleszkópvilla mûanyag távtartót, átdolgozott gumi felütéscsillapí­tót, kisebb és alumí­niumból készült csillapí­tódugattyú kapott és csökkentették súrlódását. Ha már a rugózásnál tartunk: csak a hátsó rugóstag rugóelõfeszí­tését szabtuk testre és ehhez igazí­tottuk a húzófokozat-csillapí­tást, máskülönben teljesen alapbeállí­táson teszteltük a WR-t.


Ahogy az várható volt, a WR 250 valóban egy pörgõs méregzsák, és mi elõszeretettel nem is váltogattunk tovább, hagytuk inkább kipörögni a motort. A gyors haladáshoz jobb, ha ott tartjuk a fordulatot, ahol a legcombosabb a motor húzóereje, valahol a közép- és a felsõ tartomány között. De ha nagyon elfoglaltak, esetleg túl lusták vagyunk a következõ sebességfokozatba váltani, még a fordulatszám-leszabályozóig pörgetve is elegendõ erõt találunk. De mivel a terepmotorozás világa nagyon változatos, használhatatlan lenne a WR, ha az erõt mindig a leszabályozás környékérõl kellene elõcsalogatnunk. Az utolsó tesztnapon elvittük a motort egy kis endurózásra, ahol egy technikás emelkedõvel kerültünk szembe. A legmagasabb fordulatszámon vágtunk neki, de ahogy felfelé haladtunk, egy bucka megtörte a lendületet. Szerencsére nem okozott gondot, a középtartományba visszaesve tovább motoroztunk fölfelé, mintha mi sem történt volna. Ez a középtartomány hasznos lehet még sárban, vagy amikor köveken és egyéb akadályokon motorozunk keresztül a lábtartókban állva, hagyva a rugózást, hogy tegye a dolgát.

A legalsó tartomány a WR egyetlen nehezen motorozható része. Profiknak, haladóknak, és a tehetségesebb kezdõknek, tehát mindazoknak, akik ezt a fordulatszám-tartományt nem, vagy csak nagyon ritkán használják, nem jelent problémát. Annál inkább a terepmotorozásba épp csak belekóstoló kezdõknek. Nekik inkább egy szelí­debb enduro javasolható az ilyen telivér versenymotor helyett, például a TT-R 250 vagy a Honda XR 250.

A Yamaha jó utat választott, amikor a rugózás terén az arany középú mellett döntött. A kemény krosszozók merevebb rugózást, a puhányabbak pedig lágyabb hangolást kí­vánhatnak, de a többség számára a 250F beállí­tásai meggyõzõek lesznek.

Szemre nagyon megnyerõ a kis Yamaha, és mindez szép és lapos tank-nyereg vonallal párosul, ami megkönnyí­ti a motoros dolgát, ahogy menet közben elõre-hátra helyezkedik. Az egyetlen zavaró tényezõ a tank lehet, mivel ez hátrébb van, mint az YZ-n, í­gy sok motoros még elõrébb akarja helyezni a súlyát. Ergonómiailag a WR 250F kielégí­tõ, csak a kitámasztó rugóját tehetnék arrább, mert az mindig zavarja a bal sarkunkat.

Ilyen apróbb hibáktól eltekintve nagyon megkedveltük a Yamaha legújabb ajánlatát. A WR 250F gyors, könnyen kezelhetõ, és könnyû. Csekély súlya durva terepen valóban észrevehetõ elõnyt jelent, a motor bármi másnál könnyebben terelgethetõ a fák között, mely tulajdonságát a kilométerek és erõnk fogytával egyre jobban tudunk értékelni. Hasonlóan az YZ 250F-hez – amely az amerikai krosszbajnokságon már most veri az összes 125-ös kétütemût –, az átlagmotoros a WR 250F-fel is a terep királyának érezheti majd magát, és egy ilyen motortól nem is várhatunk többet.