Izgalmas, sejtelmes, látványos és szórakoztató. Ez lenne Japán sötét oldala? Arra mindenesetre semmi okunk, hogy féljünk tőle.
„Dark side of Japan” – így hangzik a Yamaha új MT sorozatának bevezető szlogenje. Az épp egy éve bemutatott kiváló teljesítmény-ár arányú MT-09 és a tavaly őszi MT-07 sikereit kihasználva leplezte le a japán gyártó az MT-125-öt. Vajon a legkisebb tagnak van esélye arra, hogy a nagyobb testvérek sikerét megismételje?
Ebben a kategóriában ritkaságszámba megy, hogy egy japán modell (bár lássuk be, ez már az európai 125-ösökre is igaz) európai tervezésű és gyártású, és abszolú az öreg kontinens piaci igényeit figyelembe véve született, igaz, ez rányomta bélyegét a vételárra is. Az amszterdami irodában indult a projekt, majd Olaszországban történt a tervezés végül a francia MBK üzemében zajlottak a tesztek és a gyártás. És megszületett az összeurópai munka eredménye, egyszerre lényegében két típus, a megújult YZF-R125 (első tesztünket lásd a 18. oldalon) és az MT vonalat képviselő MT-125. Egy pillanatra még kapjuk elő az YZF-R125-öt.
A 2008 óta a paletta részét képező aprócska szupersportgép ugyan stílusában egészen más, mégis nagyon jó alapul szolgált az MT-hez. Az azonos blokk és a váz ellenére az ergonómia teljesen más, ami annak köszönhető, hogy az üzemanyagtartály rövidebb lett, a kormány 100 mm-rel magasabbra és 35 mm-rel közelebb került a pilótához, ülése pedig 15 mm-rel a földhöz, mint az R125-é. Az új geometria befolyásolja a hasmagasságot, ami így valamivel alacsonyabb lett.
Az MT minden szögből remekül néz ki. A széles vállakkal – az oldalsó légbeömlőkkel megtámogatott tanknak köszönhetően – az MT-07 lámpavonalára hasonlító, LED-es helyzetjelzővel kiegészített fényszórójával, égnek meredő rövid hátsójával abszolú megfelel a hivatalos streetfighter trendeknek. El kell ismerni, elérték céljukat a Yamaha mérnökei, azazhogy a kis hengerűrtartalom ellenére normális méretű és kiállású motorkerékpárt szerkesszenek, igaz, 165 cm alatti testmagassággal számolni is kell azzal a ténnyel, hogy a lábletétel korántsem lesz teletalpas.
Egy henger, négy ütem, négy szelep és a maximális 15 lóerő, amit az A1-es jogosítvány megenged
Barcelona forgalmas utcái tökéletes környezetet biztosítanak az MT-125 kipróbálására. A város közlekedése hétfő reggel – gondoljanak bele. Dugó van és meleg, ráadásul a forgalomszervezésben ésszerűséget nehezen találni. A lámpákat elképesztő sűrűséggel helyezték el, miközben a zöldhullám errefelé ismeretlen fogalom. A kereszteződések előtt mintha a GP rajtrácsán találnánk magunkat, úgy sorakoznak a robogók, kisebb-nagyobb motorkerékpárok. Az MT-125 nagyon kellemesen viselkedett ebben a szituációban. Nem épp a gyorsulása miatt, hiszen a 15 LE-től nem vártunk semmi lehengerlőt, de az egész kuplung-egyes-gáz-kuplung ki folyamat, majd ahogy a fordulatszám kijelzőjén gyorsan felsorakoztak a vonalkák, beleköthetetlenül gördülékenyen zajlott, majd váltás, mielőtt tiltásba futnánk. Egyébként a váltófény 8000 körül figyelmeztet, hogy mikor jött el az ideje feljebb kapcsolni. Az oldaltámasz okoz pici bosszankodást. A váltókar és a lábtartó közül kell kikanalazni, de nincs rajta kiálló stift, ami ezt segítené. Meg lehet szokni.
Menet közben igazán könnyed kis darab, megfelelően agilis, mégis stabil. A kormányelfordítási szög megfelelő, a súlyelosztás is rendben van, erőfeszítés nélkül lehet irányítani. A váz és felfüggesztés bőven megbirkózna egy nagyobb teljesítményű blokkal is. Itt máris felvetődik a kérdés, hogy mikor jön egy nagyobb 250-es vagy a jelenlegi trendekbe simuló 300 cm3-es változat? A Yamaha emberei konkrét ígéretekkel nem kecsegtettek a helyszínen, de arról biztosítottak, hogy az MT család fog még bővülni. Az országúra kiérve szerpentines emelkedőn kapaszkodtunk felfelé. Itt a kis MT alaposan megküzdött az emelkedőkkel, a lejtőn lefelé, ahol nem kellett már halálra forgatni, lényegesen szórakoztatóbb volt.
A vaskos, 41 mm-es fordított KYB teleszkópok alsó részéhez radiálisan rögzített négydugattyús féknyereg kapcsolódik
Kezdetektől fogva nagyon kedveltem a fékek hangulatát. A jól adagolható fékerő elegendő ahhoz, hogy gyorsan megállítsa a száguldó kis MT-t, de az adagolhatóság egyben azt is jelenti, hogy könnyedén egyensúlyozhatunk a kerék megcsúsztatása határán, ha úgy hozza a kedvünk. A BMX-es farolásokon felnőtt nemzedék ezt minden bizonnyal élvezni fogja. ABS-en a mérnökök még csak nem is gondolkoztak, valószínűleg erre az opcióra egészen 2016-ig várni kell.
Az MT-125 tökéletes eszköz minden kezdő, újrakezdő számára, hogy vele egy jó alapot szerezzen, és az sem mellékes, hogy a tesztnap végén a kijelzőn a 2,2 l/100 km-es átlagfogyasztás érték pihent. Tény, hogy legnagyobb hátránya az ára lesz, mely előreláthatólag 1,4 millió alatt nem áll meg. A KTM-konkurencia 125 Duke 1 204 000 Ft, 200 000 Ft-tal olcsóbb, ami ebben a kategóriában érzékenyen érinti a vásárlókat. Olivier Grill termékmenedzser azonban egyértelműen kifejtette, hogy az MT még ha kicsi is, prémiumtermék ebben a szegmensben. Elsősorban a japán minőséget akarták hozni, és az sem véletlen, hogy Európában gyártják. Az első darabok augusztus végén, szeptember elején érkeznek a hazai márkakereskedésekbe.
