A széria futóművek teljesen egy kaptafára készülnek. Az, aki szeretne kicsit többet kihozni a motorjából, hozzáfoghat a testre szabásához. A vezető súlyához igazított rugózó elemekkel szinte egy új motort kapunk.
A progresszív rugókkal szerelt Bandit teleszkópja (balra) azonos fékezés
mellet sokkal kevésbé ül össze
A motorsportban a legnagyobb fejtörést a futómű beállítása okozza. Hiába a temérdek lóerő, a tapadós gumik, a legkiválóbb pilóta, ha nem lehet a motort megfelelően a pályán tartani. hány pálya, időjárási körülmény, annyiféle beállítás. Nem csoda, hogy mérnökök hada sürög-forog a motorok körül, sokszor mégsem találják meg időben a helyes összhangot. A szériagyártású futóművek kompromisszummal készülnek, ejtsünk egy pár szót arról, hogy miért érdemes ezeket tuningolni. A gyártók nagyban gondolkoznak, mikor elkészítenek egy motort. Több tízezer példánynál képtelenség számolni a vásárlók alkatával, motorozási szokásaival.
Milyen lesz egy motor új tulajdonosa, egy ötvenkilós nő, vagy egy százkilós férfi , aki a barátnőjével és csomagokkal utazik? Hol használja, macskaköves utcákon vagy tükörsima autópályán? Nem lehet tudni. A gyártók általában egy átlagos emberre kalibrálják motorjaikat (jellemzően kb. 75 kilóra), egyesek még a rugók minőségére sem fektetnek túl nagy hangsúlyt, pont a fentebb említett bizonytalansági tényező miatt, így azok idővel kilágyulnak, a futómű veszít feszességéből. Ezért jár jól, aki minőségi, saját magára kalibrált futóművel jár.
A két rugó karakterisztikája az elején hasonló, a különbség fokozott igénybevételnél jelentkezik.
Ilyen például egy nagy tempójú kanyar, ahol a rugózó elemeket nemcsak a motor és a vezető súlya terheli, hanem a rájuk ható centrifugális erő is. A hátsó rugóstagnál a progresszivitást rendszerint nem a rugó, hanem a himbarendszer adja, tehát az alapból progresszív.
Összehasonlító tesztünk két alanya két Bandit, egyik (az idomos) Wilbers progresszív villarugókkal és Wilbers komplett hátsó rugóstaggal felszerelt, míg a másik teljesen gyári állapotú. A menetpróbát rossz minőségű, kanyargós hegyi utakon hajtottuk végre, nagy tempónál, gyakran feszegetve a KRESZ határait. Az eredmény a következő:
Az progresszív villarugók hatása egyértelműen tetten érhető fékezésnél, az erős lassítás hatására a villa kevésbé ül össze. Ez különösen a kanyarok bejáratánál jelent előnyt, mivel a villaszög kevésbé változik, pontosabban kormányozható be a motor a kanyarba. Hullámos felületű kanyarban ugyancsak előnyt jelent a feszesebb beállítás, a motor eleje nem bólogat,
ezért könnyebb tartani vele a kiválasztott ívet.
A hátsó rugóstag 70 kilogrammos vezetőre lett készíttetve, ezért nem keményebb a gyári Suzuki rugóstagnál. Nyilvánvalóan egy nehezebb pilótával és az ő súlyához választott rugóval a különbség ezen is érezhető lenne. így kizárólag a minőségi alkatrész reakcióiban lehetett észrevenni különbséget, a Wilbers egység sokkal finomabban simította ki az ú
egyenetlenségeit, a kerék nem pattogott el az úról, ugyanakkor a vezetőt sem érték el az erősebb ütések.
