Leletmentés, újraértelmezés, átalakítás – ki tudná besorolni, hová tartozik? Egy biztos, pusztulás helyett él, virul, sőt gurul.
Azok a kultúrlények, akik Motorrevüt olvasnak, találkoztak már a Rózsa Művek nevével. A név mögött álló két férfiút, Kázmács Tamást és Rózsa Ádámot egy kis csúsztatással több ízben Rózsa Brothers néven emlegettük. Valójában unokatestvérek, bár amennyi időt együtt töltenek, akár sziámi ikrek is lehetnének. A sok közösen eltöltött időnek az egyik oka az, hogy üzlettársak, a másik, hogy összeköti őket a motorépítés szenvedélye. Könnyű is az efféle szenvedélynek hódolni, ha komplett gépműhely áll a hátad mögött, akkor is, ha annak eredeti célja egyedi gépgyártás és speciális lakatosmunkák elvégzése lenne. Képzeljétek el… mániátok a motorépítés, és egy ilyen műhely áll a rendelkezésetekre… Hát nem maga a mennyország ez?
A SCHWALBE-PROJEKT KEZDETE
Az építők emlékei szerint maguknak akarták megcsinálni az erre a célra vett példányt, amikor egy ismerősük – aki szereti nézegetni az éppen készülő motorokat – meglátta a torzót, és beleszeretett abba, ami szerinte majd lesz belőle. Az építők (nem létező) kompromisszumkészségét ismerve ez volt a deal legveszélyesebb pontja, itt hiúsulhatott meg minden, akár egy leendő alkatrész, megoldás óvatlanul megfogalmazott igényével. Szerencsére ilyen helyzet nem állott elő. A Schwalbe blokkját menthetetlennek ítélték, helyére egy Honda Super Cub klón, egy fekvőhengeres, 125-ös négyütemű, automataváltós erőforrás került egy KXD 125 típusú gyermekenduróból. A választást egyetlen személy ellenezte, jelesül az, akinek a KXD-ét a „nemesebb érdekek” miatt szétkaszabolták, és aki nem volt más, mint Tamás fia. A Schwalbe eredeti vázát homokfuvatták, aminek az lett a vége, hogy a meglehetősen viharvert váz gyakorlatilag megsemmisült, tehát újat kellett hajlítani-hegeszteni helyette. Az már a maximalizmus jele, hogy ha már újat készítettek, akkor azt különféle merevítésekkel meg is erősítették. Nem mintha erre akkora szükség lett volna, de fő a biztonság – vallják az unokafivérek. A felépítmény alá 16 colos fűzött felniket szereltek az eredeti 1.25-ös helyett 3 col szélességben, ezeket egy Simsonok tuningjával foglalkozó cégtől vették. Agyastól, hogy legyen mit szétesztergálniuk, ugyanis az agyba illesztették a tervezett tárcsafék felfogatásához szükséges adaptert, amely a kétdugattyús nyereg szorításában sínylődő 300-as (!) féktárcsát tartja. Újfent láthatjuk, hogy a biztonság, de legalábbis a megállás kérdése mily fontos a Rózsa Brothers számára.
RIGIDITÁS
Az imígyen formálódó Schwalbe esetében a kényelem, úgy tűnik, feleannyira sem volt fontos, mint a biztonság, ugyanis a kerekeket mereven fogatták a vázba, vagyis sem elöl, sem hátul nincs rugóútjuk. Ha valakit aggaszt, hogy a mai aktív futóművek tökéletes működésükkel kilúgozzák a motorozás élményét, annak akár terápiaként is jól jöhet alkalmanként egy kör Rózsáék hardnose és hardtail motorján, amelyen garantáltan megtapasztalhatja a hardcore motorozás esszenciáját. Az első kerék felfogatása akár a cég vizsgamunkája is lehetne, méltó módon mutatja meg, hogy mire képes szakértő kezekben a fejlett CNC-technológia. A Schwalbe első lengővilláját újraértelmezték, a kétoldalra szerelt rugóstagokat – amelyek a lengővillára támaszkodtak – merev kitámasztókonzolra cserélték, ez tartja a gigászi tárcsán trónoló féknyerget. Úgy tűnik, a fékerő kérdése kollektíve becsípődhetett az alkotópáros fejében, mert nem elég a 8 LE körüli motorkára szerelt 300-as tárcsa és a kétdugós nyereg párosa, még a fékfolyadékot is fém fékcső szállítja.
A blokk továbbra is lánccal hajtja a hátsó kereket, bár az áttételen módosítottak egy keveset, mert az Alkotás hátsó kereke 16 colos, míg a donormotoré csak 14 colos volt. A Schwalbe jellegzetes ruhája, a csodaszép, időtálló burkolat szinte változatlan maradt, mindössze a horpadásokat távolították el angolkerékkel, ezen túl a flitteres fényezést kell megemlítenünk, valamint azt a nem mellékes körülményt, hogy azt is Tamás és Ádám, a két polihisztor, korunk Leonardo da Vincijei követték el. A kipufogó leömlőrésze az eredeti motorról, a KXD-ről származik, a dobot az építők készítették, és merő viccből Yoshimura felirattal látták el, de a hangját tekintve, illetve hallva lehetne rajta a „Szomszéd réme” felirat is.
AMITŐL IGAZÁN CUSTOM
Az eredeti kormányon a Rózsa Művek által megálmodott és legyártott kezelőszervek találhatók, de nehogy valaki silány spiáterre gondoljon, mindegyikük nemes mart, eloxált alumíniumkivitelben készült. A fékfolyadék tartályai ugyan kereskedelmi darabok, a díszítésük viszont made by Rózsa. A gyújtáskapcsoló gyári, funkciói mind megmaradtak, az önindító nyomógombja olasz sportkocsikat idéz, a GPS-jeladós kilométeróra pedig már az űrkorszakot vetíti elénk. A rozsdamentes acélból hajlított és hegesztett tank egy véletlennek köszönheti létét, ugyanis a merevített, újragyártott vázba már nem fért bele a Schwalbe eredeti üzemanyagtankja. Tetején 3D-mintára mart alumíniumlemez látható, egyben a fakírülés szerepét is betölti, az igazi fakírkomforthoz azonban pár alumíniumtüske még hiányzik az ülőfelületről. A motoron konzekvensen végigfutó grafikus mintázat az anyag merevítő struktúráit hangsúlyozza, a csillámréteget fedő lakkrétegeket (öt réteg) egy erre a célra legyártott forgató-tartó izé segítségével fújták, hogy a lakk ne folyjon meg a felületen. A csillámporos fényezésről annyit még megtudtunk, hogy alkalmazása az építőpáros kevés ismert gyengéi közé tartozik, több munkájukról is visszaköszön. A Rózsa Művek Simson Schwalbéja egyedi megjelenése mellett egyfajta rekord birtokosa is, még ha ez a rekord nem is túlságosan nagy jelentőségű. A Rózsa Művek egyetlen motoron nem dolgozott annyit, mint cikkünk főszereplőjén. Egy éven keresztül készült, amipersze nem folyamatos munkavégzést jelent, beletartoznak azok az időszakok is, amelyek alatt ihletet gyűjtöttek a fivérek, illetve amíg az eltérő álláspontok egy-egy kérdésben közeledtek egymáshoz, hiszen munkáikban a konszenzust alapelvként kezelik. Végezetül jogos a kérdés, hogyan alakult a továbbiakban a Műalkotás sorsa. Eláruljuk, hogy gazdára talált, státusza pedig működőképes dísztárgy, amelyet a gazdája időnként khmmm… mondjuk úgy, hogy működtet.
Videó:
