Mit csinál egy endurance-vb-csapattulajdonos, ha egy sportos boxerre vágyik, de nem lehet ilyet kapni? Építtet egyet a főszerelőjével. Az eredmény: ilyet szériában kellene gyártani!
SZÖVEG: PAULOVITS IMRE, KÉPEK: LEHOTZKY ISTVÁN
A francba, túl gyors vagyok! Túl sokáig tartottam nyitva a gázt a 2-es kanyar előtt, és most komoly bajban vagyok. A négydugattyús radiális féknyergek brutálisan beleharapnak a két féktárcsába, de a hosszú távú világbajnoksági készletből származó Dunlop slick meg se nyikkan. Egyszerűen hihetetlen, mekkora fékerőt képes átvinni, miközben mégis kormányozható marad. A villa kristálytiszta visszajelzést ad, de az első gumi felől a legkisebb becsuklás sem érezhető. Hihetetlen! Aztán könnyedén elérem a kanyarcsúcsot, és az az érzésem, hogy az egész mehetett volna gyorsabban is. Egy körrel később: a csizmám lecsúszik a lábtartóról a hátsó hajtűkanyar előtt, és nem tudok visszaváltani. Így a kanyart ötödikben (!) kellene valahogy bevennem. De a boxermotor könnyedén tol kifelé; rájövök, hogy így jobb is volt az egész, mert nem kell fölváltanom a következő balosban. Lassan visszatér az a semmihez sem fogható érzés, amit csak egy igazán sportos BMW-boxer tud nyújtani. Felcsillannak az emlékek azokból az időkből, amikor a MotoGP-s versenyhétvégék részeként megrendezett BMW Boxer Kupában a Randy Mamola, Stéphane Mertens, Andy Hofmann vagy Markus Barth kaliberű versenyzők látványosan kergették ezeket a motorokat a pályákon. Nyomaték a kanyarkijáratnál, könnyed kanyarvétel – mindez visszatért. Csak sokkal jobban, a Telelever első felfüggesztés merev érzete nélkül. Az örömforrás, amit itt, a Pannonia Ringen körbekergetek, igazán úgy néz ki, mintha a BMW-gyár M részlegében építették volna, de két magyar rajongó munkája. Ölbei Lászlót jó negyed évszázada ismerem. Akkoriban szorgalmának, valamint az anyagtudomány és a gyártástechnika széleskörű ismeretének köszönhetően a közismerten megbízhatatlan Pannonia P20-ból egy gyakorlatilag verhetetlen győztest formált a kunmadarasi 24 órásra. A sprintváltozat később rendszeresen legyőzte az összes Yamahát a magyar veterán bajnokságon és a Pannonia Ring-beli Grab the Flag-versenyeken. Horváth László, akinek az édesapja egykor motokrosszedző volt, kilenc évvel ezelőtt nyitott egy műhelyt, ahol felvette a korábbi BMW Magyarország szervizfőnökét, és jó hírnevet szerzett magának BMW-s körökben. Két évvel ezelőtt Ölbei Lászlóval társulva megalapította a Hungarian Endurance Racing Teamet a Hosszútávú Világbajnokságra. „Mindig is rajongtam az egykori sportos R 1100 S iránt; találtam is egyet, és meg akartam venni,de mire észbe kaptam, eladták. Ekkor jött az ötlet, hogy mivel már nincsenek sportos boxerek, egyszerűen építsünk egyet. Teljesen az S és a Boxer Cup szellemében, mint azok modern reinkarnációját” – emlékszik vissza Horváth László. Amikor épp nem kellett endurance-vb-futamra készülni, megkereste Ölbeit az ötletével, akinek azonnal volt megoldása. „A világbajnoki versenymotorunk alapjául vásárolt, közúti BMW M 1000 RR-ből megmaradt a teljes utcai idomkészlet, a hátsó segédváz minden tartozékával és a világítási rendszer” – emlékszik vissza Ölbei.
„Ezután fogtunk egy R 1250 R Roadstert, köréje raktuk az M 1000 RR-alkatrészeket, és az egész azonnal jól nézett ki. Így átalakítottuk, amit kellett, és összeszereltük őket.” Egyszerűen hangzik, de a kivitelezéshez mégis sok sütnivalóra és szakértelemre volt szükség. „Az M 1000 RR alumínium hátsó vázának az R 1250 R első részével való kombinálásához csak egy további rögzítési pontot kellett hegeszteni” – magyarázza Ölbei. „Ha vissza akarjuk alakítani, csak négy csavart kell kiszedni, és vissza tudjuk szerelni az eredeti hátsó vázat. A teljes átalakítást úgyterveztük, hogy bármikor visszafordítható legyen, és ehhez némi találékonyságra volt szükség. Az idomkonzolok mind egyedi gyártásúak, és a meglévő rögzítési pontokhoz vannak szerelve.”
ÍNYENCSÉGEK AZ ÉRZÉKSZERVEKNEK
Miután a projekt többé-kevésbé elkészült, Ölbei ötlete volt, hogy pirosra fesse a szelepfedelet. „Különben fel sem tűnne, hogy boxermotorról van szó.” A szín tökéletesen illeszkedik az eredeti M idom piros csíkjához. „Megtartottuk a teljes eredeti fényezést, csak azt a csíkot módosítottuk, ahol korábban az M 1000 RR felirat volt, hogy az R 1250 M illeszkedjen.” Az eredeti tank melletti két oldalsó panelt feketére festettük, és az idomot is ehhez igazítottuk. „Mivel az M piros szín újra megjelenik a szelepfedeleken, a kerekeket a BMW M két kék árnyalatában fényeztük, a sötétebbet elöl, a világosabbat hátul.” A felső villahíd kormányrögzítéseit lemarták, és az alkatrészt újraszinterezték. Az Alpha Racing által gyártott, vb-motoron is használt kormánycsutkákat szereltek a villaszárakra, és rövidebb hidraulikavezetékeket gyártottak a kuplunghoz és a fékhez. „A kezdeti tesztek után kicsit besüllyesztettük a villát, hogy fordulékonyabb legyen a gép” – árulja el Ölbei. A CAN-BUS rendszerben összehozni a Roadster elektronikáját az M 1000 RR világításával, külön feladat volt, és a Roadster vezérlőegységét el kellett helyezni az RR szűkebb hátsó részében. Hogy maradjon a lábnak elég helye, egy Akrapovic titán kipufogóvéget szereltek fel. Egy új üléspárnát is terveztek, amely szorosan illeszkedik a tankhoz. „Reméltük, hogy időben elkészül erre a fotózásra, de a kárpitozás sajnos csúszásban volt.”
Enélkül is igen jól fest az R 1250 M, de ahogy rá-ülünk, máris észrevesszük, hogy a lábtartók túl alacsonyan vannak felszerelve a pályamotorozáshoz. „Ezt a motort közútra építettük, ezért a lehető legtöbb elemét megtartottuk eredeti állapotában, hogy elkerüljük a forgalomba helyezéssel kapcsolatos problémákat” – magyarázza Horváth. „De titokban már tervezünk egy versenypályára kihegyezett verziót, ahol minden sokkal radikálisabb lesz.” A lábtartók korai leérésén kívül kevés kivetnivaló van. Elképesztő, milyen gyorsan lehet menni az eredeti rugóstagokkal, anélkül, hogy a motor belengene fékezésnél és kigyorsításnál, illetve az eredeti fékek is kifogástalanok. Későn fékezni, korán kigyorsítani, és a hatalmas nyomatékot ki használni – ez volt mindig a gyors boxerkörök receptje, és az egész egyre élvezetesebbé válik. Aztán a szelepfedelek is leérnek, emlékeztetve arra, hogy egy kicsit fékezzem magam. Amikor a menetidő hamar véget ért, túl rövidnek éreztem, mentem volna még. Igaz, léteznek sokkal erősebb négyhengeres motorok – de egy sportboxer a versenypályán még mindig valami összehasonlíthatatlan élményben részesíti motorosát. Nagyszerű, hogy újra van egy ilyen gép.
ÖSSZEGZÉS
A két László nem csak egy figyelemfelkeltő darabot alkotott, az R 1250 M komoly vezetési élményt is nyújt, visszahozva a BMW-sportboxerek szinte már elfeledett érzését. A Dunlop Endurance-vb slickekkel hihetetlenül jól lehet a kanyarokba fékezni, a 143 Nm nyomaték pedig a kanyarból kifelé olyan tolóerőt nyújt, amivel nem lehet betelni. Kicsit nagyobb hasmagassággal és magasabbra helyezett lábtartókkal tökéletes pályagép lenne. Egy évvel ezelőtt a BMW Motorrad főnökével, Markus Flasch-sal lehetséges jövőbeli M modellekről beszélgettünk. Ez itt a tökéletes minta.
