Egymásnak némileg ellentmond az elektromos és a klasszikus jelző, hiszen rendre a jövőt szokták megtestesíteni, és ezért futurisztikus külsejűek a villanyüzemű motorkerékpárok. A cikkben szereplő svéd gyártmány rendhagyó módon a hatvanas, hetvenes évek formavilágával ötvözi a modern hajtástechnikát.
Wolfang Streicher kizárólag elektromos rollereket és motorkerékpárokat forgalmaz Weil der Stadtban. „Teljesen fel vagyunk villanyozva, abból élünk, ami a hobbink.” Miközben ezt mondja, már nyújtja is felém az RGNT (Regent) No. 1 Classic transzponderét. Jelenleg ő az egyike a Németországban működő négy márkakereskedőnek. Idén már közel egytucatnyian lesznek.
Az RGNT egy svéd startup, amelyet Lina Kanstrup és Jonathan Aström hívott életre még 2019- ben, egy Kungsbacka nevű kisvárosban. Ma már mintegy negyven alkalmazottjuk van, az ő közreműködésükkel készülnek – tisztán kézi munka keretében – a hatvanas és hetvenes évek formavilágát idéző elektromos kétkerekűek. Terveik szerint idén ezer darabot fognak előállítani a nosztalgikus külsejű, kortalan szépségű járművekből.
Az a példány, amit nekem most alkalmam van kipróbálni, nem a „sorozatgyártásból” származik, hanem még egy előszériás darab. Ettől függetlenül, ahogy a többi, úgy ez is teljesen hangtalanul lendül mozgásba a gázkar parancsára. Csendességének titka a kerékagymotoros közvetlen hajtásban rejlik. Nincs se lánc, se fogas szíj, ami járulékos zajt keltene, még olyan elinduláskori búgás sem hallatszik, amit a villamos szokott kiadni magából. A gyorsulás lendülete meglehetősen szerény, ami annak tudható be, hogy 167 kilót kell mozgatnia a 15 LE névleges teljesítménynek.
Nagyjából hasonló méretekkel rendelkezik az RGNT, mint egy Yamaha SR500, de könnyebb és gyengébb annál. Amikor gázt ad neki az ember a közlekedési lámpa zöld jelzésére, olyan érzése támad, mintha mesterségesen vissza lenne fojtva. Harmonikusan és egyenletesen, de távolról sem robbanékonyan adja le teljesítményét a villanymotor.
Országúton óra szerint 120 km/h-ra (valójában 115 km/h) gyorsítja fel a nagymotoroknál filigránabb, a 125 köbcentis modelleknél azonban testesebb járművet, amely mind A1-es, mind B125- os jogosítvánnyal vezethető. Működésének velejárója, hogy felhevül, még hideg téli napokon is 80-90 Celsius-fokra kúszik fel a hőmérséklete. Oda került a tekintélyes méretű, fekete akkumulátorblokk, ahová egyébként a motort szokták építeni. Hatvan kilogramm a tömege, 7,7 kWh a kapacitása, és szokványos acél bölcsővázban foglal helyet. Az RGNT tájékoztatása szerint 120 kilométert lehet megtenni egyszeri feltöltésével, amihez nincs szükség egyébre háztartási áramnál.
Annak ellenére, hogy ez az egyik leglényegesebb kérdés elektromos járműveknél, nem mutatja a 7 colos érintőképernyő, mekkora távolságot lehet még megtenni az akkumulátorban lévő árammal. A töltöttségi szintre jobb nem hagyatkozni. Cserébe viszont GPS-szel és clouddal is párosítható a műszerfal. Hiába, ilyenek az új idők! Különböző korokat idéző stílusmixével kicsit olyan hatást kelt az elektromos bringa, mint a méregdrága custom motorkerékpárok.
Modern és klasszikus részletek keverednek rajta: előbbiekre a kristallin beütésű irányjelzők, utóbbiakra a fémpálcás sárvédők, a krómozott házú fényszóró és a drótküllők szolgáltatnak példát. Ugyancsak fokozott látványértékkel bír a (Svédországban készített) csodaszép barna bőrülés, valamint a csomagtartó váz (mindkettő feláras), amit a Simson Schwalbe mintájára ferde szögbe állítva visel az RGNT. Az egész jármű egyik legszebb részlete a british racing greenre fényezett, kesztyűtartóval ellátott, alumínium áltank. A futómű nyilvánvalóvá tette a kipróbált tesztpéldány előszériás mivoltát: a próbaút során kíméletlen keménységgel nyugtázta a lökéseket a rövid lengővillához kapcsolt két hátsó rugós tag.
Ezzel együtt reménytelenül alultompítottnak tűnt a teleszkópvilla húzófokozata. Alig, hogy berugózott az orr, már pattant is vissza, akár a gumilabda. Nem bizonyult elég hatásosnak a nagy kézerőt igénylő fék sem. Végig tompának tűnt, nem volt kielégítő a hatásfoka. Lehet, azért hagyták meg ilyennek, hogy helyettesítse a rendes ABS-t? A gyártó elmondása szerint az 1.5-ös sorozatgyártású változaton már jobbak a rugózóelemek és a fékek is, és azon 17 colos kerék forog hátul.
A tesztmotor még 18 colos kerekekkel készült. Roadrider Mk II gyártmányú gumiabroncsai jól tapadnak szárazon, és mivel viszonylag keskenyek (az első 9, a hátsó 11 cm széles), nem kell velük annyira bedönteni az RGNT-t kanyarban, mint szélesebb köpenyekkel. A nagy utánfutás és a lapos szögben álló teleszkópvilla dacára szófogadóan, pontosan veszi az íveket. A viszonylag szerény hatótávolság és a kissé fogatlan fékek miatt önkéntelenül is más stílusban motorozik vele az ember, mint ahogy azt megszokta. Próbál előrelátóan, gazdaságosan közlekedni. Kerülni a fékezést, mert azzal csak energiát pocsékol el, és mindig időben visszaengedni a gázt, hadd guruljon szabadon a villanycsődör. Az üléspozíció enyhén sportos, ugyanakkor kényelmes, jól kézre áll a krómozott csőkormány.
A teherbírás mindössze 158 kg, ami igencsak karcsú pilótát és utast feltételez. Furcsa, ámbár teljesen logikus, hogy se fék-, se kuplungpedál nincs az RGNT-n. Megnyugtatólag hat az emberre a tudat, hogy nem kell váltással és kuplungolással bíbelődnie. Mindent egybevetve leginkább úgy jellemezhető az RGNT No. 1 Classic, mint egy szemrevaló, komótos villanymotor-kerékpár, amely tökéletesen alkalmas rá, hogy felfedezze vele közvetlen környezetét a tulajdonosa.
