Victory Vegas – Újabb gyomros

Nemegyszer megí­rtuk már: sérülni látszik a Harley-hegemónia, országon belül támadt konkurenciája. De harc ez egyáltalán, vagy megvannak egymás mellett?

A mosoly szép dolog. Megszépí­ti az embert. Még az olyanokat is, mint két KTM-es barátom. Mosollyal sokféle érzelmet ki lehet fejezni, mosoly és mosoly között olykor igen nagy a különbség. Ezt éppen az imént tapasztalhattam.

Négyen álldogálunk a normafai sí­házból lett étterem előtt: a két KTM-es, jómagam és Victory. Victory Vegas. Ő nem egy Tarantino-film főszereplője, ő motor. Az ÚJ Amerikai Motorkerékpár.

Még több képet talál a Victory Vegas galériájában

A két narancsszí­vű férfiú arckifejezése teljesen más, mint öt perccel ezelőtt volt. Akkor lenéző-jóindulatú mosollyal nézegették a Vegast. Most meg csillogó szemmel, elismerően. Hogy mi a változás oka? Pár száz méteres motorozás, ami után nem gúnyos vigyorral, hanem elismerő mosollyal jöttek vissza mindketten. Ki gondolta volna, hogy létezik chopper, ami még ennek a két megrögzött sárdagasztónak is tetszhet.

Nos, a Vegas ilyen motor. Elsőre belopja magát az ember szí­vébe, és valljuk be, a márka nem minden tí­pusa képes ugyanerre. Némelyikük túlságosan is amerikai egy európai ember í­zléséhez, gondoljunk csak a Visionre.

A Vegas chopper. A szó szoros értelmében. Nem csak olyan chopper-féle, hanem í­zig-vérig az. Egyik legjellegzetesebb eleme az endurókhoz illő, 21 colos első kerék. De milyen első kerék az! Custom katalógusba illő. A villaszög, valamint a tank, ülés, sárvédő által rajzolt hullámvonal is egy chopper sziluettjét rajzolják meg. Nem sufniban, hanem custom műhelyben épí­tett chopperét. A teleszkóp külső csöve, a villahí­d és a kormánykiemelő mind gyöngyházfényben ragyog: szálba csiszolt, lakkozott alumí­nium. Finom, diszkrét és egyben szokatlanul elegáns. A 640 mm alacsony ülés szó szerint beékelődik a tank megfelelő alakú kiképzésébe, itt sem sajnálták az időt-fáradságot a dizájnerek.

Sehol semmi sablonos, olcsó megoldás, minden alkatrészen, még a váltóhébli és a lengővilla formáján is a gondos tervezés tükröződik. Talán egyedül a felső villahí­don lévő visszajelzők és a gyújtáskapcsoló paneljeitől idegenkedhet az európai í­zlés. A következetességet, a törődést, az egyedi megjelenésre törekvő szándékot a tankon induló és a hátsó sárvédőn ismét megjelenő él is jelzi, a LED-es, süllyesztett hátsó lámpa pedig azt villogja, hogy chopper ide, chopper oda, ez itt a XXI. század!

Igényes az összkép, a látvány középpontjában a hatalmasan elterpeszkedő, 50 fokos hengerszögű, V2-es blokk áll, melynek oldalán a 106 cubic inch felirat jelzi, hogy 1731 cm³-es lökettérfogattal nézünk farkasszemet. A hengerenként négyszelepes, felülvezérelt erőforrás – amelyet mostanra a Victory összes modellje megkapott – a Freedom V-Twin 106 nevet viseli.

Ha valami megszokott a Vegason, akkor az üléspozí­ciója az. Olyan chopperes. Az előre nyújtott lábak nem vesznek részt a testsúlyáthelyezésekben, í­gy azt a kormányra gyakorolt nyomással és fenékkel végzi a vezető, de ebben a műfajban ez teljesen megszokott. Egy chopperrel senki nem akar versenypályák sikánjában kí­gyózni. Mindezek mellett a Vegas egyik legnagyobb meglepetése pontosan a könnyed manőverezhetősége. Súlyát, méreteit maghazudtoló módon kezes gép, még kis sebességnél is stabilan gördül, lapos villaszöge ellenére is könnyedén képes a zöldre várakozó autósorok között manőverezni, és nem jelent gondot egy közepesen széles, kétsávos úon, lábletétel nélkül egyetlen í­ven megfordulni.

Másik meglepetése, elképesztően nyomatékos erőforrása a Hammer tesztje után már nem is igazi meglepetés. A nyomatéknak és a jó áttételezésnek köszönhetően még városban sem kell sokat váltogatni, városon kí­vül pedig jöhet a hatodik, azaz az overdrive fokozat, amely már kb. 60 km/órás sebességtől sem gyepálja a hajtásláncot.

Bár a Vegas gázreakciója határozott, a blokk hatalmas lendtömege megkí­méli vezetőjét az ideges rángatózástól, ráadásul a Vegas rövid úon záró, de jól adagolható kuplungja meglehetősen direkt kapcsolatot biztosí­t a vezető és az erőforrás között. A kuplung kisebb felengedésére is azonnal reagál a gép.

Egy chopper hogyan is nézne ki szélvédővel – a Vegasnak sincs, tehát 140 km/óra körül kezdődik a küzdelem a menetszéllel. Ekkor rájön a vezető, hogy jól jönne valamivel rövidebb kormány vagy hátrébb helyezett ülés, hogy rádőlhessen a menetszélre, ne kelljen bicepsszel, hasizommal megtartania magát az egyenes, már-már hátradőlő üléspozí­ció miatt, mely ugyan jól megtámasztja a derekat, de pont ezért kevés teret enged a helyzetváltoztatásnak, hátrébb csúszni sajnos már nem lehet. Marad az izommunka, a kormánycsere vagy a mérsékeltebb tempó. Ez utóbbi nem is nagy baj, elvégre a Vegas nem power cruiser, hanem chopper. A chopperes menetteljesí­tményhez tökéletesen elegendő a szimpla első féktárcsát szorí­tó, fix ágyazású, négydugattyús és a hátsó tárcsát szorí­tó úszóágyazású, kétdugattyús féknyereg, mindkettő nyomáspontja jól érzékelhető és jól is adagolhatóak.

A nyomatékos blokk mellett a futómű a Vegas másik erénye. Az állí­tási lehetőségeket nélkülöző teleszkópok és a himbás központi rugóstag hangolása jól eltalált kompromisszum a sportosság és a kényelem között. Az úhibák nem verik ki a vezető fogát, de nem is leng be a méretes felépí­tmény, még az emelkedőn, a buszok által felgyűrt aszfalt rázópadon is egész jól átsiklott, ráadásul a Vegas kanyarban való fékezéskor sem mutat felegyenesedési hajlamot. Ez a futómű ebben a műfajban a legjobbak közé sorolható.