Végh-Honda CBR 1000 RR Superbike – Véghtelen

Nemcsak versenyzőink értek el nemzetközi szinten kimagasló eredményeket, van Magyarországon egy olyan motor is, ami világszí­nvonalon is akárhol helyt állna. Végh Jana superbike-ja vég(h)telenül jól sikerült.


Vannak pillanatok, amikor minden érzékszerv felmondja, a képzelés határai eltolódnak, és egyszerűen hagyjuk, hogy történjen, aminek történnie kell. 216 lóerő, 162 kiló súly mellett – egy lövedék, aminek pályáját semminek nem szabadna kereszteznie. De mivel nem egyedül vagyok a Hungaroringen, hanem fullon van a pálya a nyí­lt napon, folyamatosan vannak, akik Végh Jana motorjának kifutóterébe kerülnek. Milyen jó, hogy ez a motor nemcsak végtelenül gyors, hanem – veszedelmes erejétől és fordulékonyságra hangolt geometriájának köszönhető nagy sebességi idegességétől eltekintve – kimondottan könnyen motorozható. Mert egyszerűen olyan tökéletes, hogy minden teljesen természetesnek tűnik rajta. Nem ágaskodik, hanem gyorsul, nem jön hirtelen az erő, hanem pontosan adagolható a gázmarkolat elfordí­tásának minden egyes fokával. A gumik tapadása végtelennek tűnik, a rugóstagok teljesen kisimí­tják a pálya felületét. Biztos, hogy még legalább egy évtizednek kell eltelnie, amí­g a legjobb szériamotorok ilyen erősek lesznek, és biztos vagyok benne, hogy még akkor is példásnak fogjuk találni a mai Végh-Honda gázvételi reakcióit, és a futómű viselkedését. Olyan ez a gép, mint előretekintés egy jövőbeli világba – illetve reméljük, hogy valaha bekövetkezhet az a világ, amikor ilyen tökéletes lesz egy szériamotor.

Pedig köze nincs ennek a gépnek a szériához, alkatrészről alkatrészre álmodta meg Magyarország talán legjobb motortechnikusa. Tulajdonképp néhány a műhelyben heverő alkatrésszel kezdődött. Ott volt az Öhlins FG 9200-as endurance versenyvilla, amit Jana a 2003-as szezonra szerzett. És ott volt a 2004-es szezonban használt Superstock-Honda. „Már a 2004-es szezon vége előtt megállapodtam a Honda Hungaryvel, hogy folytatjuk az együttműködést, és hogy Superbike-ban fogok megint indulni. A Superstock gépen tapasztalt néhány megoldás ide is í­géretes volt, ezért nem kértem új motort, hanem a 2004-esből épí­tkeztem. Persze ez csak a futómű alapjára vonatkozott, az erőforrást teljesen újra kellett végiggondolni.”


Jana rendelt egy új motorblokköntvényt, egy új főtengelyt, egy HRC váltómükittet – ez két tengelyből és a komplett fogaskeréksorból áll, a léptetővillák és a váltóhenger a szériából kerül bele – HRC kit dugattyúkat – ezeknek gyűrűi vékonyabbak és kisebb az előfeszí­tésük a súrlódás csökkentéséhez – és nekikezdett a blokk felépí­tésének. A házat a nagyobb felületi feszesség és evvel hosszabb élettartam érdekében belül felpolí­rozta, és úgy alakí­totta át, hogy ne keletkezzenek kartergázok. Az angol HRC csapattól rendelt Arrow hajtókarokat, majd ezeket összeillesztette az előzőleg lekönnyí­tett, kicentrí­rozott és Németországban felületkezelt – hogy nagyobb legyen az emelőcsapok ellenálló képessége – főtengellyel.

A hengerfejben Jana behegesztette a csatornák olyan részeit, amit nem tartott jónak, az egészet újra kimarta saját elképzelése szerint, ugyaní­gy átalakí­totta az égéstereket, és módosí­totta a szelepülepek szögét és rádiuszát. A HRC vezérműtengelyt saját számí­tása szerint módosí­tatta egy német speciálműhellyel. „Ahogy az épí­tés folyamán újra és újra ismételt fékpadmérések igazolták, a vézérműtengelyem volt az, ami a legnagyobb előrelépést hozta.” A szelepek HRC kitalkatrészek, méretük megegyezik a szériával. HRC szeleprugók zárják őket. A motor egészséges hőháztartásáról angol Bora hűtő gondoskodik.

 

A kit váltót Jana Tellert váltóelektronikával és a Jiri Tricka által fejlesztett csúszókuplunggal kombinálta, utóbbit maga továbbfejlesztette. A benzinbefecskendezést HRC motorvezérlő egység, valamint Dynojet Power Commander szabályozza, az egészet HRC kit kábelköteg köti össze. A műszerfal az olasz AIM-től származik, ebben egy data recording egység is rejlik. Ez a saját szenzorjain kí­vül lambda szondáról, Dynojet Wideband Commanderen keresztül rögzí­ti a kipufogógáz összetételét.


A futómű kiindulása a múlt évi Superstock motor váza volt. Ehhez HRC kit váznyúlvány csatlakozik, ami 1,9 kilóval könnyebb az eredetinél. Előre Öhlins villa került saját gyártású, állí­tható utánfutással rendelkező, mart villahidakba, hátra WP superbike verseny rugóstag, ami a HRC superbike lengővillához és himbarendszeréhez kapcsolódik. 16.5 colos, elöl 3.50, hátul 6.25 col széles kovácsolt magnézium Marchesini kerekeken gördül a Végh Superbike, ezeken 125/80 R 420 és 205/60 R 420-as Dunlop slickek feszülnek. Az első fék radiális Brembo verseny nyergekből, HRC-Brembo fékbetétekből, valamint Brembo vagy PVM tárcsákból és radiális Brembo főfékhengerből lett összeállí­tva. Nagyon finom!

Ami fura Jana motorján, hogy előröl egyáltalán nem emlékeztet a Firebladere. „A szabály szerint csak az oldalsó sziluettnek kell a szériával megegyezni. Szereztem egy külföldi haveromon keresztül egy Ten Kate idomot, és azt módosí­tottam még egyszer. Az első keresztmetszet 8 centivel keskenyebb a szériánál.” Az idom alja teljesen szimmetrikus, nincs benne nyí­lás a sztenderhez. A végleges idomot és ülést Bielik Károly készí­tette karbonból, a fényezést Szadvány Béla készí­tette, a grafikákat a Dekor Plusz Gyöngyösön.


Több ezer munkaóra alatt rakta össze az egészet Végh Jana és Rozsos íkos, majd a Brnoi HRC teszten és Rijekában történt bukások után kétszer teljesen újra kellett a motort épí­teni. De amivel Jana most megy, az párját keresi nemcsak nálunk, hanem – talán Mauro Lucchiari és Berto Camlek motorjai kivételével – az egész Alpok-Adria mezőnyben. És talán nem csak ott.