Túra: Skócia

Fut a Brit-sziget északi peremén egy igazi kult út, a North Coast 500. Régi világjáró vagy, mégsem tűnik ismerősnek? Az igazság az, hogy mindössze 6 éve avatta fel Károly herceg, hogy népszerűsítsék kicsit Skóciát, és megmutassák az ország ezer arcát. Az út szépségéről annyit, hogy megnyitása után alig két hónappal beválasztották a világ top 5 tengerparti panorámaútja közé.

 Ezek a régi utak mindig is itt voltak, itt kanyarogtak a skót partok környékén, a Felföld völgyei és hegyei között, sokszor az egyetlen lehetséges közlekedési lehetőségként. Így aztán a skót patriótáknak kis túlzással más dolguk nem is volt, mint hogy kijelöljék a kezdő- és egyben végpontot, hiszen az NC500 nem más, mint egy körtúra. Hivatalosan a legészakibb skót városból, a Felföld fővárosának is nevezett Invernessből indul a kicsivel hosszabb mint 500 mérföldes (egész pontosan 516 mérföld, vagyis 830 km) kaland, és itt is ér véget. Iránya nincs kőbe vésve, de valamilyen okból a legtöbb ember az óramutató járásával egyező irányba vág neki. Mi ellentétesen indultunk.

Ahogy azt a tapasztalt NC500-túrázóktól megtudtuk, ez utóbbi a jobb választás, így folyamatosan újabb és újabb izgalmakra számíthatunk, és a nagy finálé marad a végére. Persze ezt mindenki maga döntheti el. Az útirány szinte magától értetődő, mert úthálózat szempontjából nincs túlzottan eleresztve Észak-Skócia, ha mégis belefutnánk egy elbizonytalanító útkereszteződésbe, biztos, hogy találunk egy NC500-táblát. Tehát a keleti parton indulunk északnak, és a hosszú Kessock hídon át jutunk a Black Isle-re.

Ez valójában egy félsziget, és sekély part menti vizeinek köszönhetően az egyik legjobb hely delfinlesre. Még csak egy órája vagyunk úton, szokjuk a balos közlekedést, ízlelgetjük a kanyargós utakat, mikor letérünk az A9-esről. Mintha egy mesekönyv oldalairól varázsolták volna elénk, úgy bukkan fel a fák közül aDunrobin-kastély – pazar kertjével, szárnyaló tornyaival tökéletes Insta- helyszín. 189 szobájával az Északi-felföld legnagyobb kastélya.

Ebből párat meg is lehet nézni – és az ablakból a látvány tényleg csodás, ahogy a park gyepének világoszöldje és a sövény smaragdja találkozik a part aranyló homokos vonalával, majd jön a tenger halványkék végtelenje. A sziklás partokat követve átrobogunk Wicken, az egykori vikingtelepülés tartja a világ legrövidebb (206 cm) utcájának Guinness-rekordját. Mi azonban meg sem állunk, míg el nem érjük Nagy-Britannia szárazföldi részének legészakibb pontjának számító John o’ Groatst. A nevezetes hely a végpontja egy másik legendás brit túrának, az „End to End”-nek, ami az innen 876 mérföldre található cornwalli Land’s endből indul. John o’ Groats különlegessége, hogy itt találkozik az Atlanti-óceán a Jeges-tengerrel, itt a legerősebb az ár-apály jelensége. Az extrém helyen elhelyezkedő kis falut lenyűgöző sziklafalak, madár- és vadvilág veszi körül.

Aki fókákat vagy gyilkos bálnákat szeretne látni, az itt szálljon hajóra, és keljen át az Orkney-szigetekre. Ebéd után kanyargósabbra vált az út, és gyakran egysávosra szűkül. A forgalom így szeptember közepén egészen enyhe, egy-egy lakóautós jön szembe, kabriósok, egy Morgan és egy Z4-es csapat. Időnként feltűnik néhány motoros. Az NC500 motoros közönsége főként nagy endurókból áll, de előfordul mindenféle jószág a Hayabusától kezdve a KTMRC8-on át a veterán Triumphig.

Utóbbi pilótája skót szoknyában nyomta, csupasz lábszáraival már magában is bizarr jelenség volt, hát még, ha belegondolunk, hogy a kilt alatt rendszerint nem hordanak alsóneműt. Az egysávos út nem para, mert egész sűrűn vannak „passing place”-ek, azaz félreállóhelyek. Az autósok rendkívül előzékenyek, a motoros csapatot meglátva kivétel nélkül félreállnak és szabad utat engednek. A táj egyre változatosabb, és a kanyarok mellett vidám pillanatokkal tarkítják az úthullámok. Elvarázsol a tenger illata, majd észre térítenek a fémrácsok, amelyek a birkákat hivatottak visszatartani. Nagyon kevés a település, azok is inkább elszórt házakból állnak. Késő délutánra jár, mire Tongue-ba érünk. Erre nincsenek nagy hotelek, inkább csak kempingek és bothyk. Ezeket a kis házacskákat régebben a juhászok használták, mostanra cottage-ek lettek belőlük, és B&B szálláshelyként üzemelnek. Vendéglátónk, Silke elképesztő reggelit szolgál fel, de tippeket is ad, hogy mit érdemes megnézni a környéken, például a Smoo-barlangot.

Bár a neve inkább mulatságos, valójában kísértetiesenszép hely a hosszú mészkőbarlang, melyhez számos legenda kapcsolódik: a barlang mennyezetén tátongó lyukat, melyen át vízesésként zubog be a víz, éppenséggel egy dühös ördög ütötte. Az eredeti tervünket, miszerint drónfelvételen örökítjük meg átkelésünket a Kylescue hídon, a szeles-esős idő keresztülhúzta. A látvány azonban így is pazar, ahogy a magasban átmotorozunk a fjord felett. A Kylescue hidat az 1980-as években építették, előtte csak a komppal lehetett átkelni a Loch a ‘Chŕirn Bhŕinen. Ma alaposan megtapasztaljuk, milyen a skót időjárás zordabbik fajtája.

A sötét felhők között drámai hatást keltenek a hosszú öblök felett magasodó sziklák. Az eső és a nagyon keskeny, sokszor kavicsos út megnehezíti a nézelődést, pedig van mit látni: hol egy vízesés, hol az út mentén békésen legelő birkanyáj – időnként rátévednek az útra is –, vagy egy hosszú szőrű skót tehén tűnik fel. Az esőruha ellenére enyhén szólva is átázva érkezünk meg Gairlochba. Míg motoros ruhánk a villanyradiátoron szárad, addig átfagyott testünket skót whiskyvel melegítjük fel. Másnap utunk még vadregényesebbé válik. A Beinn Eighe Nemzeti Park 1000 méternél magasabb hegyei között motorozunk.

A Trónok harcaszerzőjét, George R.R. Martint is megihlette a Skót-felföld varázsa, nem véletlen a hasonlóság a Wester Ross régió neve és a sztori eseményeinek helyszínéül szolgáló Hét Királyság, azaz Westeros között. Sárkányokkal ugyan nem találkoztunk, de a látvány letaglózó, ahogy a szerpentinen kapaszkodunk fel a Bealach ‘na ba-hágóhoz. Bealach ‘na ba skót gael nyelven azt jelenti, hogy szarvasmarhák hágója. Itt találjuk Skócia legmeredekebb emelkedőjét, a tengerszinttől villámgyorsan kúszik fel 626 méterre az egyetlen sávból álló út.

A hágó elején kihelyezett tábla erre figyelmezteti is a kezdő sofőröket és a lakókocsisokat, hogy inkább ne próbálkozzanak, és udvariasan javasol egy egyszerűbb kerülőutat. Skót kalandunk utolsó, levezető szakaszában kelet felé kanyarog utunk, Inverness felé. Ezzel vége? De mi lesz Nessie-vel? Inverness nevét a város közepén átfolyó Ness folyóról kapta, így természetesen a Loch Ness is itt van, alig egy kőhajításnyira, így a nap végén beiktattunk még egy kis szörnylest. Legalább 1500 éves a legenda az óriási vízi lényről, amely a Loch Ness mélyén lapul.

Amikor Szent Kolumba 565-ben átugrott Írországból hittéríteniéppen temettek egy jó embert, aki egy vízi szörnyeteg rettenetes harapása miatt halt meg. A szent nem volt szívbajos, beküldte egyik tanítványát úszva a vízen még ott lebegő csónakért. Természetesen a szörnyeteg rátámadt az úszó férfira, erre Szent Kolumba felemelte a kezét, keresztet vetett, és megparancsolta neki, hogy távozzék. Ez jó módszer lehetett, mert a szörnyeteg eltűnt, és több mint ezer évig nem is látta senki, ráadásul innentől a helyiek megtérítése is sima ügy volt. Azonban 1933-ban megépült a tó partján az autóút, és George Spicer, valamint kedves felesége autója előtt egy nyolcméteres állat kelt át az úton.

A sztorit persze felkaptaa sajtó, és sorra jöttek az észlelések, majd 1935-ben az első fotó is elkészült Nessie-ről. Hihetetlen, de az őrület azóta is tart, végül is a 40 km hosszú, 230 méter mély tóban bármi is lehet. Aki személyes találkozóban reménykedik Nessie-vel, foglaljon egy hajókázást a tavon. Ha a randi nem is jön össze, láthatja Urquhart látványos kastélyát. Sikeresen teljesítettük a North Coast 500-at. Láttunk körülbelül egymillió juhot, vagy száz felvidéki tehenet, hallgattunk skótduda-szót, megkóstoltuk a világhírű skót whiskyt, a felföldi ételeket, és élveztük a lélegzetelállító skót tájakat átszelő utakat.

SKÓCIAI TUDNIVALÓK

PÉNZ: Skóciának van saját pénzneme, a skót font, de természetesen angol fonttal és – majdnem mindenhol – bankkártyával is lehet fizetni. A skót font azonban csak itt törvényes fizetőeszköz, Angliában már nem fogadják el.

ÜZEMANYAG: Benzinkútból – főleg a kis utak mellett – nincs sok, ezért érdemes odafigyelni, és esetenként akkor is tankolni, ha még félig van a tank.

INTERNET: Nagy-Britannia 2020. december 31-én kilépett az EU-ból, ennek ellenére 2021. december 31-ig még az EU Roaming zónába tartozik. Hogy ez hogyan változik 2022-től, valószínűleg szolgáltatófüggő lesz. Az adathálózat a ritkán lakott területeken esetenként igen gyenge, így érdemes olyan térképet letölteni, ami offline is használható.

ELEKTROMOS HÁLÓZAT: Vigyünk egy átalakítót. A legtöbb szálláshelyen odakészítik a fiókba, de ne vegyünk rá mérget, hogy az jó is a mi készülékünkhöz. A konnektoron található egy pici kapcsoló, amit fel kell kattintani, hogy működjön.

IDŐJÁRÁS: Skóciában mindenre fel kell készülni. A helyiek úgy tartják, hogy egy nap leforgása alatt akár mind a négy évszak megmutathatja magát. A ködös-esős időt szinte váratlanul válthatja a hét ágra sütő nap, majd fordítva. Időnként elég erős a szél. A nyár hűvösebb, mint nálunk, de nagyon kellemes, azonban ekkor van a legtöbb turista és a legtöbb szúnyog. Utazásra ideális a május és a szeptember.

SZÁLLÁS: Meglepően kevés a szállás ezen a környéken. Főleg a nyári szezon alatt alig lehet kiadót találni, a csúcsidőszakban, vagy a felkapott helyeken gyakran minden hely megtelik. Az egy-két nagyobb hotel jellemzően régi kastélyépületben működik. Olcsóbb megoldás a B&B, 30- 40 fontért a kedves házigazda nagyon kiadós skót reggelit szolgál fel, amivel akár vacsoráig ki lehet húzni.

ÉTKEZÉS: Ahogy kevés a szállás, ugyanúgy keresni kell útközben az éttermeket is, és sok csak ebéd- és vacsoraidőben üzemel. A benzinkutak közelében rendszerint mindig van egy kisbolt is, itt péksüteményt, szendvicseket és kávét is árulnak.

A TÚRA HOSSZA: Mi három nap alatt tettünk meg 850 kilométert, időnként igencsak feszített tempóban motorozva, máskor pedig órás szünetekkel megszakítva a tesztmotorok fotózása, ebéd, vagy délutáni kávészünet miatt. Egy biztos, ha az ember teljesen a maga ura, az időt jobban is ki lehet használni, ugyanakkor 5-7 napot mindenképpen érdemes rászánni.

Fotó: Égő Kata, Honda