Valamikor a nyár közepén felhívott egy gyermekkori haverom, hogy érdekel-e egy indiai túrabeszámoló, ugyanis – mint mesélte – benevezett egy Himalája-túrára. Naná, hogy érdekel – mondtam. Annál is inkább, mert viszonylag kevés hazánkfia szeretne Indiában motorozni, akik szeretnének, azok közül kevesen jutnak el oda, és még ennél is kevesebben hívnak fel, hogy érdekel-e a sztori.
Azóta eltelt közel négy hónap. Imre barátom ezernyi emlékkel tért vissza az útról. Mint általában minden nagy, egzotikus, embert próbáló utazás, az övé is jóval nyolc napon túl gyógyuló, sőt talán maradandó változásokat okozott. A lelkében. Divatos, amúgy cseppet sem szimpatikus kifejezéssel élve, kimozdult a komfortzónájából. De alaposan.
Hogy kezdődik egy indiai motorozás?
Imre: – Egy ismerősöm a neten nézelődve rábukkant egy indiai motorozást kínáló cégre, és megtetszett neki az ajánlat. Megkérdezte, van-e kedvem csatlakozni hozzá? Éppen akkoriban volt negyven éve, hogy motoroztam, klubom, a Hells Angels MC révén tulajdonképpen az egész életem a motorozáshoz kötődik, így szerettem volna valamilyen emlékezetes módon megünnepelni ezt a négy évtizedet. Nagyon gyorsan igent mondtam. Volt pár személyes találkozó a szervezőkkel, végigbeszéltük a részleteket, és egyszer csak vagy huszadmagammal ott találtam magam Indiában, Delhiben a repülőtéren. A nagy kaland elkezdődött.
ELSŐ BENYOMÁSOK
Forróság, lárma, nyüzsgés, színes kavalkád. Delhi éghajlata a nedves és a száraz trópusi klíma közötti átmenet, a nyár április elejétől októberig tart. A monszun – vagyis az esős évszak – június végén kezdődik. Érkezésünkkor jóval 30 fok fölötti a hőmérséklet, a nemritkán negyven fok fölötti hőség minden évben szedi a maga halálos áldozatait. A legtöbb csapadék júliusban–augusztusban hullik. Augusztus kellős közepén járunk éppen. Amint kilépünk a repülőtérről, ránk zúdul Delhi a maga hihetetlen intenzitásával. India második legnagyobb városa elővárosaival 22 millió embernek ad otthont. Kinek milyet. Fényes hotelek, üzletek, harmadik világbeli piacok, luxusautók és kordék a legnagyobb keveredésben. És szemét minden mennyiségben.
A közlekedés semmi eddigi tapasztalatomhoz nem fogható, pedig készültem rá lelkileg. Az, hogy fordított a közlekedés iránya, még csak hagyján, de a közlekedők jó része még annak is szembe megy. A háromsávos utakat simán ötsávosként használják. Látszólag semmiféle rendszer nincs benne, maga a színes- lármás őskáosz, mégis működik valahogy, ráadásul egészen meglepően mindenféle érezhető agresszió nélkül. Mindenki dudál, de ez szimplán azt jelenti, hogy itt vagyok, kanyarodom, megállok stb., egyszerű jelzés a többieknek, és nem fenyegetés vagy fegyelmezés. Nincs ordítozás, ökölrázás – legalábbis közlekedési sérelmek miatt nincs. De azért egyáltalán nem bánjuk, hogy buszban ülünk és még nem motorozunk.
A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2023/01 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.
