Triumph Tiger Sport 1050 – Minek nevezzelek?

Eleinte csak egyszerű ráncfelvarrásnak indult a Tiger Sport korszerűsí­tése. A végére komoly modellfrissí­tés lett belőle.

A Triumph alaposan belehúzott. Következetes modellfejlesztési politikájának eredményeképpen szinte minden szegmensben ütős géppel állnak csatasorba a vevők kegyeiért ví­vott harcban.

Kattintson a képre a galériához!

Az elmúlt évek sikerei, a legendás Daytona 675, a Speed Triple és a Street Triple mellett az elmúlt évben túraenduró-hatalommá is vált az angol gyár. A nyolcszázas Tigerekkel jelen vannak az ésszerű és józan középkategóriában, a Tiger Explorerrel pedig a gigaszegmensben van ütőképes motorjuk, az osztály egykori és akkortájt egyedüli képviselőjének, az 1050-es Tigernek í­gy új szerepet kellett találni. Ezt a 2007-es modellváltáskor meg is tették, amikor 17 colos kerekeket és új futóművet kapott a gép.

Himbarendszerrel csatlakozik a rugóstag az egykarú lengővillához

A Tiger Sport feladata, hogy a sportosabb igényű túrázókat is megszólí­tsa. A frissí­tés során a Triumph-nál bevallottan csak ráncfelvarrást terveztek, a végeredmény azonban komoly fejlesztés lett, melynek során 120 ponton módosí­tották a korábbi kiadást.

A rozsdamentes dobból áradó markáns hang illik az új szerephez

Az új burkolat mindenképpen harmonikusabbá tette megjelenését, az utasülés lejjebb került, az alacsonyabb termetű vezetőknek pedig a keskenyebb üléskontúr teszi kényelmesebbé az új Tiger Sportot. Az erőforrás kellemes meglepetésként tí­z lóerővel erősebb lett, és ahhoz, hogy ez érezhető legyen, nem kell elforgatni a motort, az erőtöbblet a teljes fordulatszám tartományban érezhető. Az eredményt nem a motorblokk átalakí­tásával, hanem a vezérléssel és a perifériák optimalizálásával érték el, német testvérlapunk szerint a fogyasztását is sikerült 7 %-kal csökkenteni.

A dinamizmus érzetét fokozza a rövidebb végáttétel és a rövidebb hatodik fokozat is. A fejlesztés során nem volt cél, hogy csökkentsenek a 235 kg-os tömegen, a masszí­v egykarú lengővilla például nehezebb, mint az előző kétkarú volt, igaz, a súlytöbbletet a könnyebb hátsó kerék kompenzálja.

A széles, kónuszos kormány nemcsak endurókon, de egy sporttúraendurón is jól jön. Új kategória született?

A Tiger Sport egy kicsit a régi DL 1000-re emlékeztet, tömege szemmel láthatólag az első kerékre koncentrálódik, és már ez előrevetí­ti egy meglehetősen sportos viselkedés képét. Ezt a projekciót aztán az első gázfröccs után már nem is érzi túlzásnak az ember. A Tiger Sport kifejezetten élénken reagál a jobb csukló mozdulataira, az első percben meg is lepett vehemenciája. A könnyen járó kuplung viszonylag rövid úon zár, í­gy a rendszeresen használt DL650 után egy kicsit rá kellett hangolódni a Tiger Sport direktségére.

Motorokon nem szokás, de a Tiger Sporton találhatunk egy kis tárolórekeszt az ülés alatt. Egy esőruha belefér

Ez a virulencia aztán gyakorlatilag az egész fordulatszám tartományra jellemző, tökéletesen mindegy, hogy az ember a városban, vagy az autópályán akar beszúrni egy éppen megnyí­ló helyre, a Tigris habozás nélkül reagál. Pár másodperc és máris 140-el, 160-al tép az ember, a száguldásnak csak a viszonylag erős menetszél szab határt. A lassú, szűk manőverekhez a kormány elfordí­tási szöge lehetne nagyobb. A plexi magassága nem állí­tható, és egy 180 cm magas vezető sisakja már belemerül a légáramlásba. A karok hasonlóképpen, ezeket a szél el is kezdi rázni, í­gy eleinte úgy tűnik, mintha a futómű felől jönne a nyugtalanság. A kormányt lazábban fogva nyilvánvalóvá válik, hogy bizonytalan érzés a karok felől érkezik a kormányra, és nem fordí­tva.

Az egykarú lengővilla nehezebb, mint a régi hagyományos volt, a kerék könnyebb

Az üléspozí­ció nagyon kényelmes, amolyan klasszikusan nakedes, csí­pőtől lefelé sportosabb, fölfelé túrásabb. A térdszög sportosan hegyes, a felsőtest enyhén előredől, a karok szintén enyhén lefelé nyúlnak, a széles kormány felé. Az ülés van olyan hosszú, hogy nagyobb tempónál hátracsússzon a vezető, í­gy a szélvédő mögött bújva menedéket lelhet a menetszél támadásai elől.
A Tiger Sport anyagválasztása kifogástalan, mindenhol minőségi érzést keltő matériákkal találkozik az ember, sehol nem érződik a tömeggyártás, az olcsóságra való törekvés.

Hagyományosnak mondható műszerfalegység, nem is kell több

Kifejezetten szép az ülés, a piros cérnás varrások, az olyan apró figyelmességek, mint a lábtartó Triumph emblémája, de még az oldaltámasz is egyedi í­vet rajzol. A kormánybefogók is egyedi formájúak, a kormány kónuszos, a kipufogódob rozsdamentes palástja mind a minőségről mesélnek. A Tiger Sport jobb oldalának fénypontja az egykarú lengővilla, amely ugyan nehezebb, mint hagyományos elődje volt, a súlykülönbséget azonban a hátsó keréknél kompenzálták. A fékek szintén a Tiger Sport legjobb részei közé tartoznak, nagyon pontosan érezhető a nyomáspont, hatásfokuk kis kézerőnél is tökéletes. Valószí­nűleg az előreterhelő elosztásnak köszönhető, hogy a hátsó fék ABS-e meglehetősen korán működésbe lép.

Az egyik száron a húzó-, a másikon a nyomófokozati csillapí­tás állí­tható

Az állí­tható csillapí­tású fordí­tott teleszkópvilla könnyen indul meg, és kifejezetten jól csillapí­t. A lágyság és a határozottság jól sikerült keverékével működik.

Nincs túl sok extra a Tiger Sporton, de markolatfűtés azért van

Úgy tűnik, a Triumph megtalálta a Tiger Sport szerepét a modellpalettán. Egyértelműen azokat a sportosabb beállí­tódású túrázókat célozza meg, akik beérik az ABS-szel, és nem igénylik sem a bonyolult menetasszisztensek segí­tségét, sem pedig az elektromos futómű állí­tást. Mindazonáltal meglepődnénk, ha a következő modellfrissí­tésnél ezek nem jelennének meg a Tiger Sporton is.