Az új Tiger igazi kényelmes túragép, amely valójában az aszfalton érzi jól magát. A Triumph is követte tehát a konkurenciát, hiszen a nagy endurók sorban áldozzák fel utolsó tereperényeiket is az aszfaltozott utakon elérhetí´ jobb menettulajdonságokért.
A Tigernél mindez az üléspozícióval kezdí´dik. Kényelmes, minden jól kézre esik, az ülésbí´l az ú jól áttekinthetí´. Enduro viszonylatban az ülésmagasság igencsak alacsony, a motor a maga teljességében mégis nagy gép benyomását kelti. A 24 l tank a tesztnap végére még korántsem ürült ki, tehát nagy valószínûséggel akár 400 kilométeres etapok is teljesíthetí´k – hála a Sagem-befecskendezésnek.
A hosszú úon az utas sem igen fog panaszkodni, mivel elegendí´ helyet talál, a kis lámpaidom pedig még í´t is meglepí´en jól védi a menetszéltí´l. A felfelé hajlított szélvédí´ nagy sebességnél jól eltereli a menetszelet a sisak fölé, míg a kormány végére szerelt pajzsok hatékonyan védik a kezet a téli hidegtí´l. A lábtartók elhelyezése szintén jól sikerült. Csak a beléjük csavart tüskék érnek le a jól tapadó Michelin T 66-os gumik csúszáshatára elí´tt, viszont nem kényszerítik a pilóta térdét olyan görcsös helyzetbe, ami a kényelem rovására megy.
Ha még tovább forszírozzuk a tempót, a motor könnyen kontrollálható hátsókerék-csúszást produkál, de az ember mindig érzi, hogy ura marad a helyzetnek. Ez annak köszönhetí´, hogy a Triumph és a Kayaba mérnökeinek sikerült úgy behangolniuk a rugóstagokat, hogy az utcai használathoz szükséges csillapításért nem kellett feláldozniuk az enduróktól elvárt finom reakciókészséget. Az erí´forrást a Lotus Engeneeringnél úgy hangolták 86 lóerí´re, hogy 3000-tí´l 8000-ig teljesen egyenletessé vált a nyomatékleadás, és így a motor kezelése is egyszerû lett.
Nyugodtan állíthatjuk elfogultság nélkül, hogy a Sprint ST után a túrázók másik csoportjának is olyan motort kínál most a Triumph, amellyel nagyon meggyûlik majd a konkurencia baja.
