Triumph Thunderbird – Széllel szemben az igazi

Évente hatszázezer cruiser talál gazdára a világon, minden második Amerikában, a műfaj szülőföldjén. Ott diktálják a szabályokat, amiket minden, sikerre éhes márka szolgaian be is tart – mindenki, kivéve egyet. De hát mit is vártunk volna a Triumph-tól?

Mindenki a saját örökségének letéteményese. Egy olyan márka, amely képes volt egy háromhengerest sikerre vinni a Supersport 600-asok sornégyes mezőnyében, nem adhatja fel az elveit csak azért, mert mások szerint csak a V motor az üdvözí­tő a cruiserek világában. Hát nem is tették: az 1599 cm³-es Triumph Thunderbird, amely még tavaly októberben mutatkozott be az Intermoton, a márka legjobb szokásai szerint minden konvenciót felrúg.

Motorok Triumph Thunderbird 2009

A T-Bird közelgő sajtópremierje előtt, a Triumph észak-spanyolországi kutatás-fejlesztési központjában nyí­lt lehetőségem arra, hogy a szépen csengő elméletet a gyakorlatban is igazolhassam. A bizonyí­tási folyamat még azelőtt kezdetét vette, hogy behelyeztem volna a gyújtáskulcsot. A hatalmas, csillogó, ám konzervatí­v motor már blokkjánál fogva is egyedi jelenség, összhatásában pedig kifejezetten í­zléses – ezt a jelzőt is ritkán alkalmazhattuk a műfaj eddig ismert képviselőivel kapcsolatban. A harmonikus forma valószí­nűtlenül összeszedett üléspozí­cióval jár. Mivel nincs úban a hátrafelé meredező hátsó henger, egyszerűbb lehuppanni a 702 mm magas nyeregbe. Akármilyen mélyen ülünk, kiválóan áttekinthető az ú a széles, 21 literes tank felett, amelynek klasszikus formája lehetővé teszi, hogy viszonylag szorosan összezárjuk a térdeket, legalábbis amennyire az előre, de nem túl messze szerelt lábtartók engedik. Az üléshelyzet a hátrahúzott kormányrúddal együtt kényelmes, de racionális (na tessék, egy újabb jelző, ami eddig nem szerepelt a cruiser-szótárban): a T-Bird, legalábbis ergonómiájában, sportos vezethetőséget í­gér.

És amennyire a David Lopez gyári tesztpilóta által kijelölt, alig száz kilométeres tesztú alapján meg tudom í­télni, nem a levegőbe beszél. A Thunderbird ugyanis, anélkül, hogy a sportmotorok felségterületére tévedne, kiválóan vezethető. Menetkomfortja kritikán felüli, hála a prí­ma nyeregnek és a jól hangolt, bár egyedül a hátsó előfeszí­tésében állí­tható futóműnek. A T-Bird valódi többcélú motor, amivel lazán parádézhatunk a sugárúon, élvezhetjük a tovasuhanó tájat, de ha történetesen olyan szűk, kanyargós hegyi szakasz kerül utunkba, mint amerre Lopez vezetett engem, a Triumph valósággal átlényegül.

A szükségszerűen korlátozott hasmagasságtól eltekintve ugyanis a cruiser aggodalom nélkül kergethető végig a kanyarokon, hála az eltalált csillapí­tásnak és a kiegyensúlyozott, bár kissé lusta kormányzásnak. Utóbbi olyan pontos és könnyed, hogy sem a 300 kiló fölötti száraz tömeg, sem a széles (200/50-17) hátsó abroncs nem tűnik fel. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a tervezőknek, amiért lemondtak a műfajban egyre gyakoribb, ultraszéles ki-ha-én-nem látványabroncsokról: a T-Bird kényelmes, és olyan könnyedén vált irányt, ami már-már meghazudtolja konzervatí­v vázgeometriáját.

Nem csak a gyors í­veken bizonyul azonban ultrastabilnak a Triumph, hanem fékezés közben is. Egyetlen más cruiseren sem találkoztam ilyen jól adagolható, hatásos fékekkel, legalábbis ha szakí­tunk a cruiseresek rossz szokásával, és a kissé alulméretezett hátsó fék hatását jobb marokkal is megtámogatjuk. És ha már mértékadó komponensekről esik szó, minden gyártó figyelmébe ajánlom a tökéletes hátratekintést nyújtó, rezgésmentes tükröket, í­gy is lehet ezt csinálni…

Az eddigiek persze fikarcnyit sem érnének megfelelő erőforrás nélkül. A Triumph ismét kitett magáért: a 270 fokos főtengely-elékelésű ikerhengeres már 1500/percről zokszó nélkül elhúz legfelső fokozatban, részgázon pedig már alig valamivel alapjárat fölött használható teljesí­tményt nyújt. 1641 mm-es tengelytávja ellenére lábletétel nélkül megfordulhatunk vele, amiben persze a jól adagolható kuplungnak is szerepe van. Autópályán, alig valamivel 130 km/h feletti tempónál épp csak 3500-at forog a motor, miközben a vágott kipufogók a V2-esek tipikus dübörgését árasztják – végső soron vannak még állandó értékek a világon. A motor zavaró rezgések nélkül forog el a 6500-as leszabályozásig, 1800-4000/perc között álomszerűen húz, a nyomatékcsúcs 2750-től rendelkezésre áll – a Thunderbird kéthengerese valóságos mérnöki műremek, ami bőven elviselné, hogy akár két fokozatot is kidobjanak az egyébként pontosan, könnyedén és halkan működtethető sebességváltóból.

A középsúlyú cruiserek népes mezőnyében különleges helyet foglal el a T-Bird, amelynek vezetése éppolyan kiemelkedő élményt jelent, mint egyedi optikája. Még idén ötezer darab értékesí­tését tervezi a Triumph, minden másodikat a Harley hazájában. Szinte hihetetlen, hogy ez a britek első próbálkozása a műfajban – ki tudja, ha korábban kezdik, talán ma nem a V2 számí­tana etalonnak…

Motorok Triumph Thunderbird 2009

Összegzés:

A Rocket III után ismét odatette magát a Triumph. A Thunderbird harmonikus, de nem puhány, dinamikus, mégsem izzadságszagú, üdí­tően más, anélkül, hogy különcködne. Hamisí­tatlan brit understatement, pont, ahogy azt a márkától vártuk.