Az első Triumph Bonneville 1959-ben jelent meg, levegőhűtéses motorkoncepcióján azóta sem változtattak semmit. Most viszont a modern idők szellemében ví­zhűtés és elektronika került a fedélzetre.

1956-ot í­runk, a utahi sós sivatag fölött vibrál a levegő. Egy 650-es Triumph száguld el mellettünk, 345 km/h-s sebességet elérve. Rekord született. A levegőhűtéses angol kéthengeres tehát erőben igazán nem szűkölködött. A bonneville-i sikerek helyszí­néről elnevezett motorkerékpár 1959-ben kezdődött sorozatgyártásában ebből majdnem 50 lóerő meg is maradt. És most? A 2016-os Bonneville-családhoz tartozó új Street Twinben egy 900 cm3-es kéthengeres motor teljesí­t szolgálatot 270 fokos csapszegelékeléssel, ví­zhűtéssel, ride-by-wire-rel és sok minden mással felszerelve. Csak teljesí­tmény dolgában nem sikerült közelebb kerülnie az ősanyához, a Triumph állí­tása szerint 55 lóerős. Pedig a tavalyi évig gyártott levegőhűtéses, 865 cm3-es együttjáró erőforrással ellátott „Bonnie” teljesí­tménye még 68 lóerő volt, és a Triumph Scramblere is 59 lóerőt tudott, amely a mai napig 270 fokos csapszegelékeléssel küldi dugattyúit fel és le az alsó és felső holtpont között. A visszalépés jelentené a haladást?

Kattintson a képre a galériához!

A választ ne hamarkodjuk el. A Triumph-nak ugyanis megvoltak a szándékai, mégpedig a nyomatékkal. Ebben a Street Twin a Triumph szerint jóval megelőzi hí­res ősét. Papí­ron a 900-as motor állí­tólag 80 newtonmétert mobilizál alacsony, 3200/min-es fordulaton. A Scrambler és a Bonneville a maguk 68-69 newtonméterével jóval elmaradnak ettől, az előző évszázad közepén az első változatnál ráadásul csak 51 newtonmétert mértek. Ezért elég a szóból, várnak a Valencia környéki kanyarok.

A Street Twin rozsdamentes acélkipufogójából érces bluggyogás hangzik fel. Csinos kettő-a-kettőben megoldásnak tűnik, a kipufogókönyök-borí­tás mögött azonban egy, a két oldalt összekötő, Euro 4-es szabványnak megfelelő kipufogógáz-tisztí­tó berendezés rejlik. A vastagabb párnázású ülés mindössze 750 milliméteres magasságban fogadja a pilótát, ami nagy előny a rövid lábúak számára. De a magasaknak is megfelel, mivel a térd és a láb semmibe nem ütközik bele, az üléspárna enyhe szögletessége ellenére sok helyet kí­nál az ide-oda csúszkáláshoz. A kuplungot egy ujjal lehet kezelni, ráadásul slipperfunkciója is van. Ennek ellenére induláskor a kéthengeresnek valamivel nagyobb gázra van szüksége, mivel a kuplung kissé rángat, ami megnehezí­ti a megfelelő adagolást. A későbbi sebességváltásoknál viszont már minden tökéletesen stimmel a váltóműben, az erőforrás pedig már lámpától lámpáig haladva is élvezetes. Élénkebbnek és sokkal karakteresebbnek tűnik, mint a meglehetősen egyhangúan működő levegőhűtéses Bonnie-motor, és a középső fordulatszám-tartományig élénkebben pörög fel, mint a Scrambler blokkja.

Nincs fordulatszámmérő, viszont a display-en a kormánykapcsolóval többféle információt is megjelení­thetünk

Elhagyjuk a várost. A kanyarok kipróbálásához a triumph-os tesztvezetők egy meglehetősen kemény kört állí­tottak össze Valencia környékén. Kanyar kanyart követ – és a Street Twin magától értetődően rohan át rajtuk. Ennek egyik oka a futómű újragondolt kiegyensúlyozása, amelyre nagy hangsúlyt fektettek a Triumph fejlesztői. Ez már az üléspozí­cióval elkezdődik. A levegőhűtéses Bonneville-hez képest a lábtartók hátrébb kerültek, a kormány előrébb és valamivel lejjebb. Ezáltal a motor aktí­vabban integrálja a pilótát – anélkül, hogy kényelmetlen lenne. Ráadásul a rugóú hátul 20-szal nagyobb lett, immár 120 milliméterre nőtt. A Street Twin fürge anélkül, hogy idegesnek hatna, pontosan eltalálja a kí­vánt í­vet. Legfeljebb kigyorsí­táskor kezdhet el hátul kissé pumpálni. Miután azonban a hátsó rugóstag előfeszí­tését két fokozattal megnöveltük, ezen a téren is nyugalom köszöntött be. Ami megmaradt az úhullámokon és az úépí­tés egyéb hiányosságain átkelve is. Az egyébként nem állí­tható futómű finoman kiszűri a durva ütéseket, kimondottan kényelmes, és a csillapí­tása is megfelelő.

Az egyetlen tárcsa biztonságosan lassí­t, munkáját ABS segí­ti

Egyre gyorsabban kanyarodunk vele, a Street Twin boldogan veszi a dolgot. A lábtartók csak sokára érnek le, és a fék is tökéletesen teljesí­t bedöntéskor. Bár az eddigiekhez hasonlóan most is az első keréken lévő egyetlen tárcsa vállalja magára a munka oroszlánrészét, a hatékonysága í­gy is rendben van. A nyomás felépí­tésénél zavaró kissé a fékkar minimális kezdeti üresjárata, ezután a kí­vánt fékerő nagyon egyenletesen adagolható a Continental ABS-ének közbeavatkozásáig. Ez az ijesztő pillanatokban biztonságérzetet ad és javí­tja a lassulási értékeket. Országúi tempónál a szabályozás meglehetősen finoman zajlik, városban az ABS időnként durvábban reagál.

###

A növekvő országúi tempóval a motornak is több dolga akad. A megfelelő haladáshoz a középső tartományban kell tartani. Nem érdemes kipörgetni a leszabályzásig, hiszen 55 lóerős teljesí­tményének csúcspontja már 5900/min-nél bekövetkezik. A maradék 1100 fordulat a leszabályozó közbelépéséig már inkább csak kedvetlen munkavégzés, mintsem élvezetes pörgés. Ráadásul a Street Twinnek a Scramblerhez és a Bonneville-hez hasonlóan öt sebességfokozata van. Az egyébként hihető 172 km/h-s legnagyobb sebesség eléréséhez az ötödik fokozat inkább hosszú. A kanyargós országúon a kéthengeres ezért jobban szereti a kettes, hármas és négyes fokozatot, amikor a fordulatszám nem esik le túlságosan. Hiszen a nyomatékra kihegyezett hangolás ellenére a teletankolva bő 220 kilogrammos Street Twin rugalmassága hagy némi kí­vánnivalót maga után. Ötödikben a városi tempóról való gyorsí­tás simán megy, de a motor nem igazán dinamikus.

Bordás kiegészí­tő hűtés, hogy a ví­zhűtő ne legyen túl nagy

Ezzel pedig elértük azt a pontot, amikor figyelmeztetően felemelhetjük a mutatóujjunkat. Ugyanis kigyorsí­táskor és kanyargáskor bizony elkelne a nagyobb teljesí­tmény. Nem azért, mert a több lóerő mindig jobb, hanem mert a pluszteljesí­tmény biztonságérzetet ad. A Street Twin ezt veszí­ti el, amint túllépi legnagyobb nyomatékát. És a több kilowatt iránti igényért nagyrészt maga a Triumph felelős, hiszen a Street Twin rendkí­vül könnyedén működik, egyszerűen, mindenféle alattomosság nélkül lehet vele kanyarogni. Ebben sokkal jobb, mint levegőhűtéses elődjei. Emellett a gyári felszereltséghez hozzá tartozó, kikapcsolható kipörgésgátlónak is több értelme lenne.

A Triumph szépségszalonja

A Street Twin már kiegészí­tők nélkül is igen csinos darab. Mivel azonban pont a retró motorok körében dí­vik az a szokás, hogy a gyári motorkerékpárt tulajdonosaik egyedi igények szerint módosí­tsák, a Triumph a 900-as kéthengereshez több mint 150-féle kiegészí­tőt kí­nál. A választék az ülésektől, kis szélvédőktől, kipufogóktól és hátsórész-átépí­tésektől a különböző csomagelhelyezési megoldásokon keresztül a másféle kormányokig és indexekig terjed. Ráadásul a Triumph a megvásárolható alkatrészekből három „inspirációs kitet” is összerakott, amelyekkel szeretnék megmutatni, hogy milyen átváltoztatási lehetőségek rejlenek a Street Twinben. Az egyes számú készlet a Scrambler-Kit névre hallgat, és többek között magasra helyezett kipufogót (engedély nélkül, mivel nincs benne katalizátor), átépí­tett hátsó váznyúlványt és egy másféle ülést tartalmaz. A Brat Tracker-Kitnél szintén a hangtompí­tókat cserélhetjük ki, éppúgy, mint a motor hátsó részét és az indexeket. A hármas kit neve Urban, és az eltérő hangtompí­tók mellett szélvédőt, táskát és egy M kormányt foglal magában.

A Street Twin kidolgozása kifogástalan, és szervizbe is csak 16 000 kilométerenként kell vinni. A majdnem csövek nélkül elhelyezett kis ví­zhűtő, az olajszint vizsgálatát könnyen lehetővé tévő nézőablak vagy a karbantartást szolgáló nyí­lás a motorban mind-mind dizájnos, az alkatrészek részleteikben is meggyőzőek. Ezeket a kiegészí­tők kí­nálatából egyedi igényeinkhez is hozzáigazí­thatjuk. Ráadásul a Triumph három „inspirációs kitet” (lásd a lenti keretes í­rást) is kí­nál, amelyek csomagként tartalmazzák a kiegészí­tőket. Csak teljesí­tményből nem tud a 8900 eurótól megvásárolható és ezzel a 2015-ös Bonneville-nél valamivel drágább Street Twin többet adni. De azért még nincs minden veszve. A szintén ví­zhűtéses új modellek, a Bonneville T 120 és a Thruxton már rajtra készen áll – talán valamivel lelkesebb sóstósebesség-lelkülettel?