Triumph Scrambler – Nem szeplős, nem lófogú

És akkor a Steve McQueen összevissza motorozott a réten egy Triumph TR6-ossal, amit úgy szerzett meg a gonosz és a film szerint tökhülye németektől, hogy egy drótot feszí­tett ki keresztbe az úon.

Ettől a német elesett és levetkőzött, hogy Steve McQueen felvehesse az egyenruháját álruhának és elvehesse a motorját, ami egyáltalán nem BMW R 75, de még csak nem is Zündapp volt, hanem egy Triumph TR6. A film cí­me a The Great Escape, vagyis A nagy szökés, és bár meglehetősen bárgyú történet, egyvalamire nagyon jó volt. Bemutatta Steve McQueen és barátja, Bud Ekins motorostudását, és az sem volt mellékes, hogy a Triumph a Marlon Brando nevével fémjelzett A vad (The wild one) után ismét felkerült a mozivászonra.

 

Motorok Triumph Scrambler

 

 

Amerikában akkortájt hihetetlenül közkedvelt dolog volt a motorozás, és a Triumph gazdagon aratott ebből a sikerből, elsősorban a már emlí­tett TR6-os modellel. A motorbolond filmsztár, Steve McQueen meglehetősen sokat tett a Triumph népszerűségéért. A Nagy szökésben látható motoros menekülése bár mai szemmel nézve eléggé szerény stunt teljesí­tmény, az ugratós jelenet legendává vált, még akkor is, ha azt Bud Ekins dublőrrel vették fel. A hollywoodi sztár soha nem látott figyelmet irányí­tott a motorsportra és a Triumph márkára, amikor 1964-ben az amerikai csapat tagjaként a Hatnapos Triálon elindult egy speciálisan felkészí­tett TR6-ossal.
A TR6-ot Amerika számára két kivitelben gyártották, a filmben is látható, elsősorban közúra gyártott, alacsonyan futó, kétoldalra húzott kipufogóval (TR6/A), és a vagányabb, magasra húzott, baloldalt elvezetett dupla csövű verziót (TR6/B), amelynek a beceneve a „desert sled”, sivatagi szánkó lett, utalva arra, hogy előszeretettel álltak vele rajthoz az amerikai sivatagi versenyeken.

 

Motorok Triumph Scrambler

 

 

A TR6-ot amolyan „mindenhova elvisz” motorként az endurók előfutárának is tekinthetjük, bár akkoriban scramblereknek hí­vták a hasonlóan épí­tett motorokat.
A Triumph egy következetesen kialakí­tott modellpaletta tagjaként 2006-ban mutatta be a Scramblert, amely John Mockett dizájner utolsó munkája volt a vállalatnál. A 865 cm3-es parallel twin erőforrás a Bonneville-ből jött, de a Speedmasterhez hasonlóan 270 fokos főtengely-elékeléssel, két Mikuni karburátorból kapta a benzin-levegő keveréket. A TR6-osból jól ismert, jellegzetesen magasra húzott két kipufogója átkerült a bal oldalról a jobbra, az alapvető jegyek azonban megmaradtak, mint a szimpla kilométeróra és fényszóró, az egyenes ülés, a magasra húzott kormány és a viszonylag hosszú rugóutak. A Scrambler természetesen és stí­lusosan bütykös scramblergumikon gördült.

 

Motorok Triumph Scrambler

 

 

2008-ban a karburátorok helyét észrevétlenül Keihin befecskendezőrendszer vette át. A stí­lustisztaság érdekében az injektort egy megtévesztésig eredetinek tűnő karburátorházban rejtették el, és még a szí­vatógomb is megmaradt.
A Scrambler az évek alatt nem sokat változott, az idei modell tulajdonképpen csak fekete kormányában, fekete felnijében és hátsó féknyergében, valamint kényelmesebb, bordázott ülésében tér el az előző évek modelljétől.
íœléspozí­ciója kissé meglepő és egyedi, egy naked bike és egy enduró üléspozí­ciójának a keveréke. Az üléshez képest szokatlanul magasra nyúlik a kormány. Ok, végtére is ez egy terepes célokat is szolgáló tí­pus, de akkor meg szeretne az ember előrébb csúszni az ülésben, közelebb a kormánynyakhoz, amit persze a tank meggátol. Ha terepre élve kiáll a vezető az ülésből, akkor tökéletesen kézre áll a kormány, igaz, a jobb vádlit kifelé nyomja a kipufogó, de sebaj, a filmben Steve McQueen sem állt ki a nyeregből. A térdszög inkább nakedes, mintsem endurós, szóval az üléspozí­ció olyan… olyan Triumph Scrambler-es. Két perc alatt megszokja az ember, de kisvártatva azzal szembesül, hogy elkezd az embernek zsibbadni a khmm… nem, ezt nem lehet leí­rni egy tudatosan konzervatí­v motoros lapban… Szóval zsibbadni kezd az, ami egyáltalán nem zsibbadna a hölgymotorosoknak, merthogy nekik nincs ilyen testrészük, csak néha, izéé… szóval értik, na.

 

Motorok Triumph Scrambler

 

 

Tisztában vagyunk azzal, hogy ezzel a bizonyos zsibbadással kiváltjuk majd egy-két Scrambler-tulajdonos dühödt támadását, de hát ültünk már pár motoron eddig, és ezen ezt tapasztaltuk. Nekünk hosszabb távon nem volt igazán kényelmes a Scrambler ülése. 2014-re a Triumph is megsejthetett valamit, mert a Scrambler megkapta a Bonneville párnázottabb, bordázott ülését.
A soros kéthengeres félreismerhetetlen vibrációval jár, és kifejezetten vehemensen gyorsí­tja a Scramblert. Lassú haladásnál, csúszós utakon, városban araszolgatva kissé idegesí­tő a gázelvételkor jelentkező, meglehetősen erős motorfék. Talán egy megemelt alapjárat segí­tene a dolgon. A gázt egyébként egy kis érzéssel lehet finoman adagolni, a Scrambler nem úgy ideges, mint például a KTM 990-ek voltak, nem a gázadásra ránt, nem ütve indul meg, egyértelműen az erős motorfék a ludas. Aztán városon kí­vül, de legalábbis a belvároson kí­vül helyreáll a világ rendje. Az ember megemeli a könyökét, megtekeri a gázt, és elkezdi élvezni a soros kettes blokk erejét, nyomatékát, karakterisztikáját. Vehemens jószág, szereti, ha kergetik. A legélvezetesebb talán, amikor egy megnyí­ló résbe begyorsul az ember vele, az egyenesben elforgatja ‒ magas fordulaton kifejezetten mérgesen és sportosan szól az Arrow ‒, majd rádönt egy közepes í­vű kanyarra és kigyorsí­t. Az állí­tási lehetőséget nélkülöző Kayaba villák a közú egyenetlenségeit egészen jól elnyelik, de vannak olyan feszesek is, hogy ne lengjenek be egy-egy kigyorsí­táskor. A hátsó, szintén Kayaba rugóstagok előfeszí­tése állí­tható, és jó összhangban dolgoznak a motor elejével. Az első fék nyomáspontja jól érezhető, inkább közepes hatásfokúnak mondaná az ember, harapósnak semmiképpen, a hátsó nyomáspontja még határozottabb, és jól adagolható, talán még jobban is, mint az első.

 

Motorok Triumph Scrambler

 

 

És hát a Scrambler olyan szép, hogy még a bigott autósok is elismerően nézegetik, ha az ember előregurul a lámpánál. Ha valaki vele együtt araszol előre, nem azért teszi, hogy kedvezőbb rajtpozí­ciót vegyen fel a zöldre kitörő gyorsulási versenyhez, hanem azért, hogy jobban szemügyre vehesse az angol szépséget, aki ezútal nem vörös, nem szeplős és nem lófogú.

 

Motorok Triumph Scrambler

 

Az összképet ‒ ha lehet ‒ még szebbé teszi a rozsdamentes, kettő az egyben Arrow kipufogó, amelynek hőterelő lemeze ugyan lehetne hosszabb, í­gy több alkalommal is megégette tesztelőjének térdét. És hát a hangja… A kipufogóhang érzékeny téma a motorosok között. Egyesek úgy vallják, hogy legyen hangos, „hadd hallják az autósok, hogy jövök”. Ismét mások pedig úgy vélekednek, hogy a motorozás magánügy, nem kell értesí­teni az utcát, arról, hogy motorozni támadt kedvem, márpedig a csodaszép Arrow kegyetlenül tudatja mindenkivel, hogy éppen merre jár. Hát, igen, van egy olyan szemlélet is, hogy a zaj is egyfajta környezetszennyezés, és az is igaz, hogy a közlekedésben is csak az nyilvánul meg, ahogy egyébként viszonyulunk a világ dolgaihoz.

 

 

Motorok Triumph Scrambler