Tomos E-Lite elektromos robogó

Elég egy pillantás a kedves kék-fehér robogóra, máris tudjuk, hogy egy modern, ökotudatos világpolgár érkezik hangtalanul. Kozmopolita csajoknak van rózsaszí­n is.

Szinte hallom a csodálat sóhajait, ahogy a kis Tomos leparkol egy irodaház főbejárata mellett. Legdivatosabb táskájukkal, csini cipőkben érkeznek a marketingesek, pénzügyesek – mind divatszakértők –, és vágyakozva gondolják, mennyire jól passzolna a gardróbjukhoz.

 

A koperi Tomos-gyár jelenlegi egyetlen büszkesége az E-lite. Bár továbbra is készülnek 50 cm3-es benzines mopedek (lásd a keretes í­rást), a szlovének utolsó új fejlesztése – ez is immár négyéves – a környezetbarát villanyrobogó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem az Adria partján, hanem a SYM-mel együttműködve Tajvanon szereltetik össze. A Tomostól megszokott retró mopedvonallal szakí­tva az E-lite tervezői az urbánus irányba indultak el. Friss vonalak, jó szí­nek, szép illesztések, és egyáltalán egy kifejezetten jó minőségben összerakott eszköz. Klasszikus robogófelépí­tésű, acélvázzal, egy pár első teleszkópvillával, hátul lengőkarral. A kis villanyosokkal ellentétben nem kerékagymotor, hanem külön, a lengővillára szerelt elektromotor hajtja. Az egyetlen furcsaság – főleg egy elektromosnál –, hogy sajnos sem a szép fényszóró, sem a többi világí­tó berendezés nem LED-es.

 

 

Ezen azonban gyorsan átsiklunk, mivel egyébként annyi, de annyi mindent tud, amit még álmunkban sem várnánk el egy, az 50 cm3-esek kategóriájába sorolható robogótól. A két kormánykapcsolón csak úgy nyüzsögnek a gombok. A bal oldaliról például – hölgyek figyelem! – elektromosan hajtható le és fel a középállvány. A 2000-es évek elején a BMW K 1200 LT-nél találkoztam ilyennel. A jópofa megoldást bemutatva néhány percre garantáltan mi leszünk a fő attrakció bármely motoros társaságban. Egyetlen hibája, hogy kizárólag árammal használható, í­gy ha nem akarjuk a megtehető kilométereinket pazarolni erre a látványosságra, akkor használjuk inkább az oldaltámaszt.

 

Öröm az élet: mosolyogva fogadja vezetőjét az elektromos Tomos

 

Van hátramenet – lépésben tud visszafelé haladni, azért meglepő tempóval. Kár is ennek értelmét keresni, egy ilyen könnyű kis bringát bárhonnan ki lehet cibálni, de közönség előtt hasznos. Ha pedig elfáradna a csuklónk a potméter folyamatos tekerésében, segí­t a tempomat. Ezenkí­vül a gazdaságosabb (Eco) vagy dinamikusabb (Speed) vezetés közül választhatunk. De ha még ez sem lenne elég, ott van a Boost gomb: a piros mikrokapcsolót megnyomva 20 másodpercnyi extra lendületet ad, ha például emelkedőn felfelé kicsit több kraftra van szükség.

 

Nincs konnektor ott, ahol parkol?  Az E-Lite-ból nemcsak egyszerű kivenni az akkumulátort, de olyan könnyű is, hogy még egy hölgynek sem okoz problémát felvinni a lakásba

 

íœlése meglepően alacsony, a legapróbb termetű hölgyrobogósnak sem gond nyergéből a telitalpas lábletétel, és kompaktsága ellenére a lábtér elég tágas. A kicsi, könnyű test jól manőverezhető. Egy pillanatig sem érezni ügyetlennek, függetlenül, hogy az utunkba akadó aknafedeleket éppen kikerülni akarjuk, vagy vakmerően átvágni rajtuk. Az extrém rövid, 1170 mm-es tengelytáv és a nagy kormányelfordulási szög révén pedig egészen pici helyen képes megfordulni.

 

###

 

10 colos kerekein még végsebességgel is stabilan halad, az egész olyan nagyon egyben van érzetet ad. A 2 lóerőnél valamivel kevesebb teljesí­tménnyel pedig könnyedén elboldogul a két kicsi fékdob. A műszerfal remek példa arra, hogy hogyan lehet valamit egyszerűen, mégis nagyon cukin megoldani. Egy smile-t formázó villanykábelbe húzták a töltöttségi szintet jelző sávokat, emellett a sebesség, a megtett kilométer olvasható le róla.

 

Kapcsolórengeteg jobboldalt: Eco-Speed üzemmódváltó, gyorsí­tó és tempomat

 

A gyári adatok alapján a 40 voltos, 1350 wattos szénkefe nélküli egyenáramú villanymotor egy felnőtt utast 45 km/h-s tempóval képes szállí­tani. Ez igaz is, ha megfelelően sí­k az ú, Érd utcáin néha sikerült 51 km/h-ra felgyorsí­tani. A fővárosi rohangászós robogókat csak erős kompromisszummal válthatná ki az E-lite, az agglomerációból sem fog vele senki munkába járni, inkább nyugodt, és főképp sí­k vidékre való. A visszaúon, amikor már nem kellett izgulnom az esetleg túl hamar lemerülő akku miatt, igen gyakran nyomogattam a Boost gombot a felemelő 20 másodpercekre vadászva.

 

Kapcsolórengeteg jobboldalt: Eco-Speed üzemmódváltó, Nemcsak tároló: az ülés alatti rekeszt előkészí­tették egy második akksi fogadásárayorsí­tó és tempomat

 

Rövid tesztünk során – kb. 20 km-t tettünk meg vele – az első sáv ürült ki a töltöttségjelzőn. A tényleges hatótávra nem derült fény, de nem is lett volna mérvadó, mivel a kipróbált darabban még 10 Ah-s akkumulátor volt, de kereskedelmi forgalomba már csak 20 Ah-sal kerül. Méretre ugyanekkora, ám 28 km/h-s átlaggal haladva 60 km feletti hatótávot tesz lehetővé. Ha pedig ez kevés lenne, tehetünk bele még egy akkumulátort. Semmi szerelés vagy átalakí­tás. Egyszerűen be kell rakni a másik fölé, kiépí­tett hely és csatlakozó várja. Segí­tségével közel megduplázható a hatótávolság, igaz, közben lemondunk az egyébként meglepően nagy ülés alatti tárolóról.

 

 

A teljes feltöltés mindössze két óra, csak egy sima háztartási konnektorra van szükség. Sok városlakó számára ez az egyik legnagyobb probléma, nem minden parkolóhelyen terem konnektor. Az E-lite erre is abszolú fel van készí­tve. Dughatjuk a töltőzsinórt az első pajzsban kialakí­tott csatlakozóba, vagy könnyedén kikaphatjuk az akksit, ami mindössze 8,5 kiló, és felvihetjük az irodába vagy a lakásba.

 

Aki elektromos robogót vesz – akárhonnan is nézzük –, egyfajta útörő. Egy az elsők közül. És gazdag. Gondoltuk ezt a többi tisztán áramot használó autó vagy motor árának ismeretében. A Tomosért kért 640 000 Ft azonban nem olyan megrázó. Bár az 50-es benzinesekhez viszonyí­tva még mindig magas, az elektromos piacon az egyik legjobb vételnek számí­t.