Tesztnapló: HUSQVARNA SVARTPILEN 125 – 1795 km

Hosszú távú tesztre kapott Husqvarna Svartpilen 125 motorunk képességeit a lehető legtöbb szögből szeretnénk körbejárni. Ebben a hónapban én voltam a soron következő, hogy egyrészt a vidéki agglomerációból bejárók, másrészt a női motorosok szemszögéből tegyem próbára a kis Huskyt. Kezdve a csajos oldallal, sokunk első kérdése egy motorkerékpár kapcsán, hogy milyen magas az ülése. A 835 mm-es szám már nagyon határeset egy hozzám hasonlóan nem túl hosszú lábakkal megáldott 160 cm körüli nőnek. Emiatt azonban nem szabad azonnal hátat fordítani neki.

Tartósteszt indul: Husqvarna Svartpilen 125

Több évtizedes offroad-világsikerei után a Husqvarna 2012-ben a Nudával próbált meg visszatérni az aszfaltra. …

Egyrészt, mert ezek az ülésmagasságszámok nagyon viszonylagosak – maga a lábletétel sokkal inkább a terpeszívhossztól, azaz a nyereg formájától függ, és persze egy nehezebb pilóta alatt jobban összeül a motor –, másrészt, mert a 125 cm3-es kis motor elég könnyű, teletankolva 155 kg. Esetemben mindez azt jelentette, hogy a novemberi hideg reggelek ellenére lemondtam a melegebb motoros csizmámról és a vastagabb talpú MOMODesign motoros cipőmbe bújtam, bár jobbára így is maradt az egyoldalas talajkapcsolat, enyhén a tartó láb felé döntött motorral. A magas ülésnek azonban van egy nagyon praktikus oldala: a Svartpilen nyergéből messze előre átlátni az előttünk zajló forgalmat.

MOMODESIGN FIREGUN-3 WP LADY MOTOROS CIPŐ

Egy motoros ritkán van egész nap a nyereghez ragasztva. A hétköznapokban intézzük ügyeinket, munkahelyünkön …

A városi közlekedésben pedig a kis Husky parádés. A scrambleres kormány nem túl széles, néha meglepett, hogy milyen szűk helyeken át lehet vele bujkálni, és a csiki-csukiban további segítség, hogy kiválóan fordul. Teljesítménye ide elég is, bár a lámpás rajtok távol állnak a robbanásszerű kigyorsításoktól. Az MT125-höz képest inkább komótosan veszi fel a fordulatot. Kifejezetten igényli a forgatást, lendületes közlekedéshez 6000 alá nem szabad engedni, emiatt városban negyedik fokozatnál felesleges feljebb váltani. Szerencsére még 8-9000 körül is visszafogott a hangja, így sem nekünk, sem a többi városlakónak nem zavaró a magas fordulat.

A gyakori váltásokat könnyíti a nagyon kis erővel használható kuplungkar, és dicséretes, hogy a fékkarhoz hasonlóan öt pozícióban állítható verziót kapott. Ezt azonnal ki is használtam, mert az alapbeállítás nekem nagyon távol volt. A váltópedál semleges, az általam kedveltnél kicsit hosszabb úton jár a kar, de ettől függetlenül precízen kapcsol. Egyedül az üres fokozat eltalálása adja fel időről időre a leckét. Sokakhoz hasonlóan én is az agglomerációból ingázók életét élem, ami napi szinten kétszer 35 kilométert jelent országúton, településeken és ideális esetben autópályán.

A 125 cm3-es robogókat, motorokat nem autópályázásra találták ki, ugyanakkor nem ritka szerzet egyik sem a sztrádán. A kis Svartpilennel nem fogunk itt gyakran találkozni. A hasonlóan 15 lóerős maximális teljesítményű Yamaha MT125 vagy a Kawasaki Z125 óráján 120 km/h feletti értékek is megjelennek, tesztmotorunk ettől jócskán elmarad: a legnagyobb felvillanó érték 107 km/h volt szigorúan sík úton szélcsendben. 5. fokozatban kigyorsítva a 100 km/h-t 10 000-es fordulaton érjük el – a maximális teljesítményét papírforma szerint 9500-nál adja le –, majd hatodikba felváltva már nagyon nehezen lehet feljebb tornászni. És ahogy kicsit emelkedik az út, vagy szembeszelet kapunk, visszalassul.

Az ennyire magas fordulatot egyébként sem díjazza, a piros váltófény már 8000-től villog, 9000 felett pedig folyamatosan ég. Száguldozási terveinknek – és az autópályának – mondjunk búcsút, és fogadjuk el, hogy a Svartpilen 125 kedvenc sebességtartománya a 80-90 km/h között van. Azt viszont nagyon kiegyensúlyozottan, vibrációk nélkül tudja, és a fogyasztása is baráti. A határokat feleslegesen nem feszegetve sikerült 2,6 l/100 kmes átlagot teljesítenem vele.

A műszerfal dizájnja nagyon jól illeszkedik a motorhoz, de a kijelző mérete áldozatul esett a formatervnek. Holott nagy tudású, a kötelezőeken túl megjeleníti a még megtehető távot, a menetidőt, átlagsebességet, átlagfogyasztást is – már ha ki tudjuk belőle nyerni az infót. A két érzéketlen műanyag gomb használata kesztyűben felejtős, csak csupasz kézzel tudtam kapcsolgatni. Ugyanitt lehet az ABS Road vagy Supermoto módját is beállítani. Utóbbit – tekintettel a hideg, nyálkás aszfaltra – most nem próbáltam. Az óraátállítás egyben azt is jelenti, hogy a nap végén már sötétben indulok haza, és a városokat elhagyva még kb. négy kilométeren erdős szakaszon fut az út. A Husqvarna ledes fényszórója nemcsak nagyon szép darab, de jól is funkcionál, főleg a távolsági világítja be nagyon szépen az utat, és – ami a vadak átjárása miatt nekem nagyon fontos – az út szélét is

Fotó: Mező János, Égő Kata