Tartósteszt vége: Harley–Davidson Pan America 1250 Special – A bátorság jutalma elmarad

A Harley-Davidson volt elég bátor ahhoz, hogy a Pan America 1250 Specialt már az első modellévben 50 000 kilométeres tartós tesztre a Motorrad rendelkezésére bocsássa. A PanAm viszont csak részben díjazta ezt a bátorságot.

„High hopes” – énekelte Sinatra egy hangyáról és egy gumifáról. Nagy remények visszhangoztak a szerkesztőségben is, amikor a Harley Davidson Pan America 1250 S megkezdte a tartós tesztet. Olyan remények, mint hogy valójában a PanAm már 2018-ban kész volt, és a három év további finomhangolásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a PanAm biztosan megállja a helyét a túraendurók prémiumszegmensében.

NAGY REMÉNYEK, CSEKÉLY EREDMÉNY

Sajnos a Pan America 1250 S csak kevéssé váltotta be a nagy reményeket – enyhén szólva. A bátorságot, hogy a Harley-Davidson a márka első prémiumkategóriás túraenduróját rögtön az első modellévben felkínálta tartós tesztre, a PanAm állandó elektronikai problémákkal, mechanikai hiányosságokkal és egyértelmű fejlesztési hibákkal „honorálta”. De ahhoz képest, ahogy a svájci Roger tudósított tapasztalatairól a PanAmmel, a tesztelés rendben mehetett, hiszen a Motorradnál nem kellett sem motort cserélni, sem a hátsó váznyúlványt rendbetenni, sem a rögzítőbilincseket meghúzni, sem utólag egy új forgattyúsházat tömíteni. Thomas Herz is hasonló helyzetben volt, mivel PanAmjénél, miután eladta, 700 kilométer után komoly motorhibák jelentkeztek, korábban pedig csak az indítógomb cseréje után lehetett biztos abban, hogy elindul a motor.De hagyjuk is ezeket az extremitásokat, és térjünk viszsza a hétköznapi szeszélyekhez!

MIÉRT VAN FOLYTON BAJ A KUPLUNGGAL?

A Harley-Davidson Pan America 1250 S teljes elektronikájával kapcsolatos folyamatos problémákon kívül mindenekelőtt egy kérdés került előtérbe. Milyen okból kellett kétszer is cserélni a kuplungtárcsaszettet és egyszer a teljes kosarat anélkül, hogy javult volna a kuplung működése? Hidegen rángat, melegen nehezen választ szét, az üresjárat keresése pedig többnyire sikertelen – derül ki a kommentárokból.

DE EZEK MIND CSAK GYEREKBETEGSÉGEK?

A Motorrad tapasztalataiban és a vevői kommentárokban az az érdekes, hogy a hajtáslánc mechanikai hiányosságai közvetlen összefüggésben vannak a gyártás évével: az önindító szabadonfutójának hibái, a durva kuplung, vagy a motor általánosan durva járása könnyen leszűkíthető a 2021-2023-ig tartó gyártási évekre. Sem Thomas, aki a 2022-es Pan Americáról a 2024-es CVO PanAmre váltott, sem az új motort vásárló Roger nem számolt be visszatérő mechanikai problémákról a V2-es erőforrással kapcsolatban. Az akár 15 000 kilométeres futásteljesítmény ellenére pedig ekkorra a 2021-es PanAmnél már folyamatosan jelentkeztek a problémák. Egy 2023-as Pan Americával való rövid közjáték során ugyanakkor a Motorrad azt tapasztalta: a sebességváltás sokkal simább, az elektronika pedig jobbnak tűnik. Jó tanács: valószínűleg jobban járunk, ha 2023 után gyártott modellt választunk, annál is inkább, hiszen a motor szétszerelése után a Harley blokkja kiváló minőségről és a gépészet magas művészetéről tanúskodott.

AZ 50 000 KILOMÉTER NEM VISELTE MEG A MOTORT

Eddig két Harley-Davidson is előkelő helyen áll a tartós tesztek legjobbjainak rangsorában, mindkettőt levegő-/olajhűtéses motor hajtja. Eddig ismerős a dolog: a Harley jó az ilyen, robusztus bájjal büszkélkedő erőforrások gyártásában. De a Pan America 1250 S új, vízhűtéses, felső vezérműtengelyekkel és változtatható szelepvezérléssel ellátott, és a H-D motorok közül a legnagyobb gyári teljesítménnyel büszkélkedő V2-esénél az eredmény megjósolhatatlan volt. Főleg a tengelykapcsoló(k) és az önindító szabadonfutójának cseréje, valamint a hajtás mindig erősen érezhető mechanikai jelenléte miatt csorbult a bizalom. De minden baljós előjel ellenére a V2-es motor 50 000 kilométer után is kitűnő állapotban van. Némelyik alkatrész újszerűnek tűnik, kivéve a harmadik kuplungkészletet, amelynek csak bő 11 000 kilométer sújtotta a tárcsáit. A főtengelyen, a hengerfejeken, a vezérműtengelyeken, a csapágyakon és a vezérműláncokon, beleértve a láncvezetőket is, a futásteljesítmény nem hagyott nyomot. Különösen a bonyolult 30 fokos főtengellyel és a 60 fokos hengerszöggel 90 fokos V2-est szimuláló hajtómű maradt a beépítési tűréshatárokon belül. Ez alapvetően a hidrotőkékkel és görgős egykarú himbákkal működő szelephajtásra, valamint a vezérműtengelyekre és azok csapágyaira is vonatkozik. De csak majdnem. Az egyetlen hiányosság, amit a szétszerelés során találtunk, az egyik kipufogószelep üléke és az egyik szívószelep szárának átmérője volt. Mindkettő erőteljesebb kopást mutatott, de ennek nem volt negatív hatása, például holtjáték vagy nyomásveszteség. Spoiler: a PanAm ennek ellenére nem jutott a Top 100 élére.

A HARLEY VÁLTÓJA TELJESEN RENDBEN VAN

A Harley-Davidson Pan America 1250 S erőforrásához hasonlóan a sebességváltóra is csekély hatással volt az 50 000 kilométeres futásteljesítmény. Az időnként heves mechanikai reakciókkal járó, gyakran akadozó, pontatlan sebességváltási folyamatok nem hagytak nyomot az alkatrészeken. Az üreges váltóhenger a várakozásnak megfelelő kopásnyomokat mutat, a minimális kopásnyomokat leszámítva a váltó is teljesen rendben van. Csak a középső váltóvillán láthatóak egyértelmű kopásnyomok.

A MOTOR, MINT TEHERVISELŐ ELEM: TÚLSÁGOSAN KÖVETKEZETES A MEGVALÓSÍTÁS

A Harley-Davidson túlságosan következetesen valósította meg a „motor, mint teherviselő elem” fogalmát a Pan America 1250 S esetében, mert motor nélkül nincs váz, jobban mondva nincs stabil váz. A konstrukció így néz ki: a Harley három nagyobb részre osztotta a vázat. Először is: a kormánynyak a villával és a gerincvázzal. Másodszor: a hátsókerék-felfüggesztés a rugózással együtt. És harmadszor: a hátsó váznyúlvány. A három rész egyáltalán nem, vagy csak alig kapcsolódik egymáshoz közvetlenül, a motor közvetítése nélkül. Izgalmasan hangzik, nem? Hozzáállás kérdése, ugyanis a Motorrad mesterszerelője, Gerry Wagner már közel járt ahhoz, hogy néhány liter benzinnel oldja meg a problémát, miután a szétszerelés során rájött, hogy motor nélkül nem lesz guruló váza. És talán soha többé nem lesz váza, mert a motort a három vázrész közé beszerelni ugyanolyan nehéznek tűnik, mint a szétszerelésük. Egyébként ezzel magyarázható a fekete feszítőheveder, a menetes szárak és kitámasztók, amelyek az 59. oldalon látható módon igyekeznek összetartani a vázelemeket – nem igazán stabilan.

KÉNYSZERSZÜNET A CÉL ELŐTT

A Harley-Davidson Pan America 1250 S tartóstesztjénél azt tűztük ki célul, hogy a 2022 májusától kezdődő teszthez két éven belül megtegyük az 50 000 kilométert. Már majdnem elértük a célt, amikor 2024 januárjában, 41 000 km-es óraállásnál a téli időjárás miatti leállás alatt meghibásodtak a gyújtógyertyák és az akkumulátor, ami végül tavasszal a teljes kábelköteg cseréjéhez vezetett. Az újravezetékelt Harley csak 2024 nyarának elején, tehát túl későn tért vissza menetkész állapotban. A hosszúszünet csaknem három hónapba került, emiatt torpant meg az amúgy magas és egyenletes futásteljesítmény-növekedés.

OLCSÓN MOTOROZNI HARLEY-VAL

Egy Harley-Davidsonnal, különösen a csúcsmodellek egyikével motorozni mindig is drága mulatság volt, és mindig is az lesz. De a Pan America1250 S költségvetése a Motorrad 50 000 kilométeres tartós tesztjén a Harley első igazi enduró-ja mellett szól. A tartós teszt kezdetekor vonzó, 10 237 000 forintos ára mellett, amely az összes elérhető csomagot és az alumínium kofferrendszert is magában foglalta, a PanAm alacsony átlagfogyasztása is önmagáért beszél. A 100 kilométerenkénti 5,63 liter jó érték egy 1252 cm3 -es, mérésekkel igazoltan 143 lóerős, 267 kilogrammos motorkerékpárnál. A Harley – nagy tömege ellenére – az abroncsokkal is ugyanolyan takarékosan bánt. Modelltől függően a hátsó abroncsok 8000 és 9000 megtett kilométer között érték el a kopáshatárt. A teljes távon, minden karbantartással és fogyasztással együtt kilométerenként 83 forint áll a számlán. Egyébként a tesztmotor soha senkit nem hagyott cserben az úton.

A TARTÓS TESZT ÖSSZEGZÉSE

Nagy remények. Sinatrával kezdtünk, és a Panic! at the Disco! „High Hopes” dalából vett idézettel fejezzük be: „Shooting for the stars when I couldn’t make a killing.“ Lefordítva: „A csillagok után nyúlni anélkül, hogy bármilyen esélyt látnánk a sikerre.” Igazságtalan a Harley-Davidson bátorságával szemben? Határozottan. Indokolatlan a PanAmericával szemben? Semmi esetre sem.

SZÖVEG JENS KRATSCHMAR

KÉPEK FACT, TYSON JOPSON, JÖRG KÜNSTLE, JENS KRATSCHMAR, INGO WAGNER