Tesztnapló 2009/08

Lassuk mi történt tartós teszt motorjainkkal, a Suzuki Intruderrel, a Honda Transalppal, a Moto Guzzi V7 Classic-kal, és a Yamaha Ténérével.

Honda Transalp – 37120 km

Újra felfedeztük a Transalpot! Kollégánk már jó ideje az Intruderrel, vagy a Ténérével járt az ügyes-bajos motorrevüs dolgok után. Mindkettő motornak van egy fajta feeleingje, ami kellhet ahhoz, hogy az ember szerethessen egy motort. A feeling talán egy kis belemagyarázás a dologba, a műszaki tartalomba, de hát a motor már csak ilyen, elsősorban nem munkaeszköz, hanem hobbi, szenvedély, mánia. Az egyik a brutális nyomaték megjelení­tésére hajt, de azt nem sportosan, hanem olyan rockeresen lazán, a másik a világutazó, felfeldező, kalandor képében szeret feltűnni, de még a V7 Classic is valamire utal, arra az időre, amikor a motorok még egyszerű, átlátható, érthető műszaki tartalommal bí­ró eszközök voltak életünkben. És akkor jön a Transalp, amelyik nem akar semmilyen szerepben tetszelegni, nem vagány, nem feltűnő, az ember nem fordul utána, hogy na, ez a Szaharából, vagy a Góbi sivatagból jött, a Transalp csak úgy van, működik, hozza, viszi az embert, de azt könnyedén, gyorsan, dinamikusan, élvezetesen és mindenekelőtt megbí­zhatóan teszi. És mindeközben rájövünk, hogy ez az őszinte egyszerűség milyen jó dolog. Itt nem kell áldozatot hoznunk a lazaság látszatáért, vagy hogy kemény fiúnak tűnjünk, mert ezzel a motorral az ember nem tűnik másnak, mint motorosnak. Bár eddig elcsábí­tottak minket (valójában csak egyikünket) a külsőségek, be kell látnunk, hogy a Transalp szerkesztőségünk legsokoldalúbban használható tesztgépe. Jó a városban, jó a hétvégén rövidebb utakon, zokszó nélkül és gyorsan megjárta egy esős héten a csak a Dolomitok szerpentinjein megközelí­thető Cortina d’Ampezzót és amikor utassal, sok poggyásszal kell úra kelnünk, megint csak a Transalphoz fordulunk segí­tségért.


A hálás motor június utolsó hetén esett át 36 000 km-nél esedékes olajcseréjén, egy horvátországi kiruccanás után pedig a többi szükséges ellenőrzésen fog. A Transalp eddig hiba nélkül teljesí­tett.

Yamaha XT660Z Tenere – 12250 km

A Yamaha Ténéré ismét megbokrosodott. Illetve bár csak azt tenné. Egészen pontosan nem tesz semmit, mert meglepetésszerűen ismét lemerült az akkumulátora. Teszi mindezt többedszer, mindenféle előzetes jel nélkül. Legutolsó alkalommal sikerült bebikázni, utána napokig ismét kifogástalanul működött.

 

Nem jelzi, hogy nincs töltés, egyszerűen csak megáll és kész. Időközben a Yamaha szakemberei rájöttek a hiba forrására, szerintük a feszültségszabályozó csatlakozójánál keresendő az ok. A hibás alkatrészt nem javí­tják, hanem amint megérkezik az európai raktárból, azonnal cserélni fogják.

Moto Guzzi V7 Classic – 13 780 km

A Moto Guzzi V7 Classic a hónap elején átlépte a 10 000 km-t, í­gy a Mille Motor szervizében megejtették rajta a kötelező karbantartási munkákat. Ez a szokásos légszűrőcserén, váltó- és motorolaj cserén (a Guzzi esetében ezek külön vannak) kí­vül szelepellenőrzésből és gyertyacseréből állt. íllí­tani mindössze a baloldali henger szí­vószelepén kellett, természetesen kizárólag csavarhúzóval és villáskulccsal, ahogy az egy ilyen motorhoz illik. A csavarhúzónak-villáskulcsnak egyébként is nagy szerepe van a Guzzi életében.

 

A szerviz után ugyan közel 2000 km eseménytelen és boldog idők jöttek, ám egyik reggel munkába jövet furcsa csattogó zajt hallatott a motor magából. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy szerencsére ezútal sem komolyabb meghibásodásról van szó, mindössze annyi történt, hogy a bal oldali leömlő csavarjai kirázkódtak, emiatt kifúj a kipufogó. Az orvoslás házilag, egyszerűen imbusz kulccsal történt, vigyázva, hogy a menetet véletlenül se szakí­tsuk meg a hengerfejben. A ballal egyidejűleg a jobb oldalra is ráfért az utánhúzás. Mindezek után az olvasó azt gondolhatja, hogy a Guzzin komoly, hova tovább kényelmetlen lehet a vibráció, de ez koránt sincs í­gy. Menet közben a vezető épp csak a kéthengeresek szokásosnak mondható rezgéseit érzi. Rövid hazai pihenő után a V7 Classic ismét nagyobb úra indult, ezútal szakadó esőben járta meg Drezdát egy hétvége alatt oda-vissza. A túrán szerzett tapasztalatokat a következő számban olvashatják.

Suzuki M1500 Intruder – 7250 km

Az Intruder az elmúlt hónapban sem lustálkodott. A sok városi szakaszt hosszabb túrák tarkí­tották, kollégánk ezt a motort választotta úitársul az Erzberg Rodeóra. A nagy utas ülésnek és a háttámlának köszönhetően rengeteg csomaggal lehet megpakolni a Suzukit, és ezeket nagyon könnyen lehet rögzí­teni is. Szélvédelme autópályán kiválóra vizsgázott, még nagyobb termetű pilótájáról is nagyon jól eltereli a menetszelet.

Új oldaláról is megismerhettük tartósteszt motorunkat, hiszen Erzbergben – terepmotor hí­ján –az Intruderrel közlekedett a murvás terepen. És bár bebizonyosodott a köztudott, hogy nem terepmotor, nincs szégyellnivalója ilyen körülmények között sem.


Hatalmas blokkjának és erejének azonban vannak hátulütői is. Városi tempóban egyáltalán nem érzi jól magát a motor, mivel a 40-50-es tempó az első sebességi fokozatnak már túl sok, a kettesnek viszont még túl kevés. A városból kiérve 90-es tempónál ugyanebbe a „problémába” ütközünk, csak a sebesség fokozatok változnak. Autópályán viszont nagyon is otthon érzi magát az Intruder, és szinte könyörög még egy kis gázért.

Hatalmas ülése láttán mindenki azt gondolja, hogy „Biztos nagyon kényelmes!”. Ez í­gy is van az első 2-300 km-en. Ezután a pilóta alsó fertálya igencsak elzsibbad. Szerencsére megvan az ellenszer – persze meg lehet állni, pihenni is -, a lábakat teljesen kinyújtva, a lábszárat a lábtartón nyugtatva néhány perc alatt megszüntethető ez az érzés, ezzel kicsit elodázva a pihenő idejét.