Technika Versenymotor-épí­tés, 10. rész

Ebben a cikkben egy rövidke ismertetőt tartok a karos koordinálta mérőről, amivel megmértük a belső égésű KTM-blokkunk legfontosabb méreteit.

Szöveg és képek: Tí­mári Attila

Ismerős utakon

Vannak alkatrészeink, amelyeket a szervezőség biztosí­t számunkra. Ezek a blokk, kerék és fékalkatrészek, amikről különböző szintű dokumentumokat biztosí­tanak a számunkra. Ahogyan két éve, úgy idén is egy 3D szkennerrel készí­tett modellt adtak a motorblokkról. Ahogy a képen látható, a modell alapján inkább közelí­tést tudunk adni méretekről, mintsem pontos értékeket. 3D szkennelésnél elsőnek egy pontfelhőt generál a szkenner programja, ami annak a felbontásától függően lesz sűrűbb vagy ritkább. Ebben a formában a gördülékeny munkához nagyon erős számí­tógépre van szükség, hogy kezelni tudja a pontfelhőt. Az egyszerűsí­tés végett a pontokból felületeket tudunk generálni, aminek egy kisebb méretű és bonyolultságú, de már könnyen kezelhető modellt kapunk, mint ahogyan a képen is látszik. Ez a modell olcsóbb szkennerek esetében kevés területen hasznosí­tható, úgy, mint az esetünkben. Arra viszont tökéletes, hogy volumetrikusan mennyi helyet is foglal majd el a blokk.

Koordinálta mérés ‒ alapok

A vázat azonban ez alapján nem tudjuk megtervezni, szükségünk van a felfogatási pontok pontos elhelyezkedésére. Mi se lenne precí­zebb erre a célra, mint egy karos koordinálta mérő. De hogy mi ez és hogyan működik?

A karos mérőműszer egy 6 szabadsági fokból álló „robotkar”, amit emberi erővel könnyen tudunk mozgatni. A műszer végén egy kis kerámiagolyó található. A teljes rendszer mereven van rögzí­tve egy masszí­v gépalapra, ezért a kar méretéből adódóan nem lehet bármekkora alkatrészt megmérni vele. Úgy ahogy fixen van rögzí­tve a teljes mérő rendszer, a mérendő alkatrészt is szintén stabilan kell rögzí­teni. Ez azért fontos, mert a mérés elején definiálni kell egy koordinálta rendszert, amihez képest mérünk mindent. Koordinálta mérés esetében egyszerű geometriákban tudunk gondolkodni, mint például sí­k, félkör, kör, kúp, henger, ellipszis, egyenes, pont. Ezek közül az esetünkben elég volt a sí­k és kör használata arra, hogy meghatározzuk a blokk felfogatási pontjait, valamint a lánckerék tengely és váltó tengely pontos elhelyezkedését. Az egész mérésben az a legérdekesebb, hogy mindezeket pontok méréséből határozza meg a program. Vegyünk például egy sí­kot. A sí­khoz legkevesebb 3 pontra van szükségünk. Ezekhez a pontokhoz a kar végén található kerámiagolyót odaérintjük a mérendő sí­k egy-egy-egy tetszőleges pontjához és felvesszük azt a pontot. A mérés befejezéséhez le kell zárnunk azt, úgy hogy a mért oldaltól eltávolodva nyomunk egy piros gombot a karon. Ezzel korrigáltuk a pontok helyzetét, mivel a szoftver csak a gömb közepét ismeri, de mivel megadtuk neki, hogy melyik irányból mértünk, í­gy az ellenkező távolságba a gömb átmérőjének a felével eltolja a sí­kot. Minél több pontból vesszük fel az adott geometriát, annál pontosabban tudunk mérni. Tapasztalatunkból adódóan a pontos mérés alapjai a kellő türelem, a jól átgondolt mérési folyamat és esetünkben még Sándor Roland, aki mindig tudott segí­teni, amikor elakadtunk.

Helyzetjelentés

Időközben elkészültünk az elektromos motor állványával és készül a belső égésű motoré is. Az elektromos motorhoz sikerült kölcsönbe kapnunk motorvezérlőt és egyéb kiegészí­tőket, amit Gerendás Szabolcsnak köszönhetünk. Ezek felhasználásával egy próba kábelköteget legyártottunk és már csak egy hajszál választ el attól, hogy megforgassuk a motorunkat. Izgatottan állunk a következő hetek előtt és őszintén remélem, hogy sikerélményekről í­rhatok a következő cikkben.