Tartósteszt: Honda XL700V Transalp – Aszfaltdzsungelben

A Honda Transalp alig több mint egy hónapja érkezett szerkesztőségünkbe 25 000 km-es tartóstesztre. Érkezésre után egy héttel már 1000 km-t mutatott órája, í­gy hamar átesett első olajcseréjén és időszakos szervizelésén.

    Pár napos városi szolgálat után úra kelt Horvátország, pontosabban az isztriai félsziget felé. Bebizonyosodott, hogy kényelmesen, fáradság nélkül lehet vele nagy távolságokat is megtenni, autópályán a stresszmentes 140-160 km/órás utazósebességgel méltó társa bármelyik túraendurónak, mindezek mellett egy személlyel dobozok nélkül is jól megpakolható. Hazaérkezése után arra lettünk kí­váncsiak, hogy vajon a hétköznapi városi forgalomban is ugyanolyan jól megállja-e helyét, mint városon kí­vül.

    Pár hónapja megjelentettünk egy cikket a motoros futárok életéről, és az akkor kötött jó ismeretséget felhasználva arra kértük őket, mondjanak véleményt a Transalp városi felhasználhatóságáról. A robogók, és kisebb egyhengeres endurók után üdí­tő változatosságként hatott a szinte vadonatúj, igazi nagymotor egy étterem kézbesí­tőinek életében. A Transalpot ketten használták, leginkább a XI. és a XII. kerületben, elsősorban nappali körülmények között.

A futármotorral szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy legyen hova rögzí­teni a szállí­tmányt. A Transalphoz gyárilag biztosí­tott csomagtartó és az utas ülés egy része a kapaszkodókkal együtt remekül használható csomagok rögzí­tésére, í­gy ők is ott találtak helyet a méretes, hungarocellel szigetelt ételszállí­tó doboznak, amelyet egyszerű gurtnival fixáltak.

    A nagy forgalmú, zsúfolt közlekedésben igen fontos tulajdonság a motor manőverehetősége, az, hogy mennyi erőt kell kifejtenünk a szűk helyen való irányváltoztatásokra, mennyire stabil kis sebességnél és rossz minőségű úfelületen, szükség esetén leér-e a vezető lába, hiszen a város nem terep, nem lehet mindent gázzal megoldani. Saját tapasztalataink egybevágnak a tesztelésre segí­tségül hí­vott futárokéival: a Transalp viszonylag nagy kormányelfordí­tási szöggel rendelkezik, í­gy szűk fordulókban sem kell Y fordulót végeznünk, mértéktartó gumiválasztása miatt nem érzékeny különösebben a talajegyenetlenségekre, ami üdvös tulajdonság, ha kis sebességgel haladunk az autók között a meglehetősen gyatra állapotú fővárosi utakon. A finom manőverezést segí­ti a lágy gázreakció, a Honda finom gázvételi tulajdonsága nem igényli a kuplungaláfestést. Fékei kifejezetten jól adagolhatók, működtetésükhöz nincs szükség kifinomult kézmunkára, és nagy kézerőre sem. Az ABS nagyon finoman szabályoz, inkább csak rumplis úon – amikor a csökken a kerekekre nehezedő súly – volt érehető, hogy „visszaszólt”, a futárok alatt is csak egyetlen egyszer avatkozott bele a fékezés dinamikájába.

    Ha már rumplis utakról beszélünk, akkor arról is szólnunk kell, hogy a Transalp egyetlen negatí­vuma a városi környezetben a viszonylag kemény futómű, amely különösen az éles bukkanókon dobálja a vezetőt, de még nála is jobban utasát. Sajnos első futóművén nincs állí­tási lehetőség, de még a hátsónál is mindössze a rugóelőfeszí­tés mértékét állí­thatjuk be.

Horváth Ferenc futár még azt jegyezte meg, hogy kissé hosszúnak találja a Transalp tengelytávolságát és laposnak a villaszögét ahhoz, hogy a várakozó autók között szűk, derékszögű kanyarokat vegyen be vele, erre a célra jobbnak találja a kis endurókat, robogókat. Egyet értünk vele, de hozzá kell tennünk, hogy a Transalp egyenesfutása még 160 km/órás sebességnél is hibátlan, a két tulajdonságot pedig módfelett nehéz egy adott futóműgeometrián belül összehozni.
Másik apró észrevétele az volt, hogy a sorok között araszolva a túraenduró tükre sok személyautó tükrével egy magasságba esik, és ez megnehezí­ti a konfliktusmentes előrejutást.
Nagyon jónak találta viszont az XLV nagy szabad magasságát, és 19 colos első kerekét, amely még a magas járdára való felállást is egyszerűvé teszi.

    Kettőjük véleménye szerint a Honda Transalp kifejezetten jó városi motornak is, egy-két túraenduró jellegéből fakadó tulajdonságával egyetemben, hiszen ők, vagyis a futárok extrém városi felhasználóknak számí­tanak