Szénlapgyártás dióhéjban 2. rész

Az elősző rész tartalma alapján már mindent sikerült beszerezni azoknak, akik izgatottan várják a folytatást, most pedig itt van a hozzá szükséges recept.

Szöveg és képek: Tí­mári Attila

Előkészületek

Talán az egyik legfontosabb része a gyártás előkészí­tésének annak átgondoltsága és minősége. Számtalan apró részletet el lehet rontani a folyamat során, ezért célszerű ezeknek az esélyét minimalizálni. Érdemes egy tiszta, lehetőleg pormentes környezetet választani a lamináláshoz. A legelső lépés, hogy elvégezzük az üveglap formaleválasztását, majd a külső peremén körbe helyezzük fel a vákuumtömí­tő szalagot. Mielőtt nekikezdünk a laminálásnak, vágjunk méretre minden szövetet. Ezeket a laminálás sorrendjében fogom felsorolni. A szénszövettel kezdünk, ez legyen a legkisebb, viszont abból tetszőleges számú rakhatunk egymásra, attól függően, hogy milyen vastagra szeretnénk a lapot. A következő a sorban a letépő szövet, ez opcionális, ha ragasztani akarjuk a felületet, akkor használjuk. Attól függően, hogy hol akarunk ráragasztani a szénre, oda és akkora méretben kell kivágnunk. Ezután következik a perforált leválasztó fólia, ami megakadályozza, hogy a fölé kerülő vákuumfilc ne ragadjon bele a gyantába. A perforált fóliát célszerű 2-3 ujjnyival nagyobbra vágni, mint a szénszövetet, a vákuumfilcet pedig 1-2 ujjnyival kisebbre, mint a leválasztó fólia.

jól látható a rétegek sorrendje

Laminálás

Miután minden össze van készí­tve, kezdődhet a gyanta bekeverése. Célszerű kis adagokban bekeverni, mert szobahőmérsékleten kb. 30 perc után már nehéz vele dolgozni. Mi 100 gramm gyantát 40 gramm edzővel szoktunk egyszerre összekeverni. És végre laminálhatunk. Elsőnek oszlassunk szét a szén alatt egy kis gyantát, majd mehet rá az első réteg, majd újra gyanta és újabb réteg szén. Közben figyeljünk rá, hogy egyenletesen itassuk át gyantával a szövetet. Ha több gyanta kerül rá, az nem probléma, mert a vákuumfilc felszí­vja majd a felesleges gyantát. A vágás sorrendjében helyezzük fel az utolsó szénréteg után a további kellékeket. Ahogy az a képen is látszik, szükség lesz úgymond gyantaelvezető csí­kokra, amivel a lehető legmesszebb tudjuk rakni a vákuumtappancsot, í­gy minimalizálva azt, hogy gyanta kerüljön a csőbe vákuumozás közben. Utolsó műveletként felhelyezzük a vákuumfóliát, összerakjuk a tappancsot és mehet rá a vákuum. Egy ideig érdemes fülelni, hogy nem lyukas-e valahol a zsák, vagy a külső tömí­tésnél tud esetleg beszökni a levegő.

az elkészült laminálás kibontása

Hőkezelés

Az utolsó lépcsőhöz értünk, a hőkezeléshez. Miután szobahőmérsékleten térhálósodott a gyanta, azaz laminálás után kb. 1-1,5 órával vihetjük hőkezelésre. Ennél a fázisnál fontos a fokozatosság betartása. Elsőnek 50-60 fokon nagyjából 1 órát hagyjuk, majd 70 fokon akár 3-4 órára, legvégül pedig 90 fokon kell kezelni, ott már 10-12 órát is igénybe vehet ez a művelet, hogy elérje a gyanta a teljes szilárdságát. A hőkezelések alatt fontos, hogy vákuum alatt legyen a szénlap.

levákumozott lapok a hőkezelés előtt

Hogyan tovább?

Természetesen ezek általános érvényű adatok, arra vonatkozóan, hogy hogyan is kell szénlapot gyártani. Számos paraméter befolyásolja a végkifejlett minőségét. Ez a kétrészes cikksorozat viszont segí­thet egy olyan úon elindulni, aminek a végén akár profi alkatrészek gyártásáig is el lehet jutni.

elkészült lapok
kész alkatrész

Csapathí­rek

Az iparosí­tásos projektben egy fiktí­v vállalat modelljét kell felépí­tenünk, ami éves szinten 600 db motorkerékpárt állí­t elő. A projekt magába foglalja a vállalat üzleti tervét, gyártás modelljét, logisztikai felépí­tését, munkaerő-szükségletét, és még sorolhatnám jó sokáig, hogy mi minden tartozik bele ebbe a részbe. Az biztos, hogy unatkozni a következő hetekben sem fogunk.