Kategóriáját meghazudtoló, nagymotoros külseje, kiváló szélvédelme, kényelmes ülése és a magyar utakra tökéletes futóműve olyan egységet alkot, amelyet kevés más motor kí­nál.

Kattintson a képre a teszt galériájához!

Tudjuk, hogy igazából nincs nagy szerepe annak, hogy valaki például egy első randevúra vagy egy állásinterjúra milyen járművel érkezik. Azonban egy dögös megjelenésű motorkerékpár garantáltan mindenki önbizalmán nagyot lendí­t, ami nélkülözhetetlen a lehengerlő fellépéshez.

A siker kulcsa

A Suzuki boszorkánykonyhájában szerencsére pontosan tudták, mi kell a megfelelő hatás eléréséhez: nagy idomok, nagy tengelytáv, dupla kipufogó. A GW250 F a beműanyagozásnak hála, még a két évvel korábban bemutatott, meztelen testvérénél is ütősebb külsővel büszkélkedhet. Ráadásul a stí­lusa nem a kevesebbek által ismert, Hayabusa-blokkos B-Kinget, hanem a jóval népszerűbb GSX-R-eket másolja. Főleg, ha fekete helyett kék-fehér árnyalatban választjuk. A pluszidomok szépen kidolgozottak és pont annyira domborodnak a blokk körül, amennyi a széles mellkashoz, tehát az erőteljes megjelenéshez szükséges. Hátrafelé haladva a keskenyedő derék, majd a két kidörgő szépen beleilleszkedik a maszkulin formavilágba. Az egész motorkerékpár 250-essége ellenére olyan látványos, hogy sokan legalább 500-as tippet tesznek, amikor először megpillantják.

Külsőre simán nagymotor

Sajnos a tömeg terén is követi a nagyokat. A kiegyensúlyozó-tengellyel ellátott, soros kéthengeres 24 lóereje egyáltalán nem nevezhető harapósnak, ezért a közel 190 kilogrammos súly igen tetemesnek érződik. Ha pozití­vak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy az igazi motor ilyen, nem papí­rból készül, de a valóságban be kell látni, hogy a riválisai (Kawasaki Z300, KTM 390 Duke – összehasonlí­tó tesztjük az 52. oldalon található) alatt jóval kevesebbet mutat a mérleg, ami bizony komoly hátrány. Sebaj, ezen nem szabad fennakadni, ha nem megy jól, hát nem megy jól. 140-et tud, tehát még autópályán is használható, ennél gyorsabban meg Magyarországon amúgy is veszélyes közlekedni.

A torkos megmentő

A pluszidomok természetesen a megjelenésen kí­vül a szélvédelmen is óriásit javí­tanak. Volt szerencsém ‒ manapság divatos szóval élve ‒ egy változó frontál zónán keresztül motorozni Kunmadaras felé, aminek eredményeként a Budapest‒Abony-szakaszon úgy ömlött az eső, hogy még a román/bolgár/ukrán autónepperek is visszavettek a szokásos, száztí­zes tempójukból. Ahogy folyamatosan jött az égi áldás, azon gondolkoztam, hogy vajon milyen fényképezőgépet veszek, ha a most nálam lévőből a benzinkúon kiöntöm a vizet. Nagy meglepetésemre azonban megmaradhatott a régi, mert a tanktáskámra jóformán csak annyi nedvesség jutott, amennyi a sisakomról a kúra begördülve rácsöpögött.

###

A tankolási számok viszont már nem voltak ennyire felvillanyozók. A várt 2,5 literes adat helyett durván egy literrel magasabb értéket sikerült kihozni. Ennek vélhetően az az oka, hogy a nagy testtel küszködő, vérszegény erőforrás csak akkor repí­t bármennyire is élvezetesen, ha a részben digitális műszerfalon középre helyezett, krómkeretes fordulatszámmérő mutatóját végig 7000 fölött tartjuk. Ilyen használat mellett pedig nem meglepő a nagyobb étvágy.

Hétköznap ingázó, hétvégén túrázó

A száguldozás ellen az eredendő gyengeségen kí­vül még két másik érv is felsorolható. Egyrészt az elöl normál teleszkópokból, hátul állí­tható előfeszí­tésű központi rugóstagból összerakott felfüggesztés inkább a kellemesen lágy, mintsem az agresszí­ven sportos kategóriába sorolható. Másrészt a szimpla tárcsákból álló fékrendszerében nincs blokkolásgátló, pedig ez manapság már nem számí­t túl nagy extrának. Ami ennél is meglepőbb, hogy ABS-t még pluszpénzért sem kí­nál hozzá a Suzuki. Jobban járunk tehát, ha nem kí­sértjük a sorsot, és nem keverjük magunkat olyan szituációkba, ahol a keskenynek tűnő abroncsok megcsúszhatnak.

Helyette inkább élvezzük a magasra felhúzott kormány és a kellemesen alacsonyan elhelyezkedő lábtartók nyújtotta közel függőleges testhelyzetet. Ez a felegyenesedett pozí­ció a fentebb emlí­tett kiváló szélvédelemmel kombinálva a mindennapi ingázások mellett több száz kilométeres túrákra is alkalmassá teszi a beburkolt Inazumát. Az utazótempó persze két személlyel maximum 100 km/h körül kényelmes, de ez pont megfelel a nyugodt, nézelődős kalandoroknak. Számukra az sem elhanyagolható, hogy a vastagon kipárnázott, széles ülésén – az átlagon felüli hossznak köszönhetően – folyamatosan lehet fészkelődni. Ráadásul az utasnak sem kell mindig a sofőrbe karolni. Néhány konkurensével ellentétben ugyanis a kapaszkodó itt valóban jól használható és nemcsak a szemnek szól.