Rövid gombnyomásra elindul a Suzuki. A befecskendezí´ vezérlí´egysége a hûtí´víz és a beszívott levegí´ hí´mérsékletét méri, valamint a légnyomást és az airboxban léví´ nyomást; ezeknek, valamint a fordulatszámnak és a fojtószelep állásának függvényében számítja ki a befecskendezett üzemanyag mennyiségét. Ezt a gyakorlatban is nagyon jól csinálja, mert lehet hideg vagy meleg a motor, még ha alapjárat fölött ütközésig rántjuk is a gázt, akkor sem csuklik A négyütemû erí´forrás közvetlenül és spontán követi a gázparancsokat és erí´teljesen feszít a láncon.
De ami nekünk az egészben a legjobban tetszett, az a kétszáz kilométeres mért távolságra mindössze 12 liternyi, azaz 100 kilométerenkénti 6 literes üzemanyag-fogyasztás. A Suzuki üléspozícióján a technikusok nem változtattak, viszont a futómûvön finomítottak valamennyit. A régi modell sokat bírált kormánycsapkodásának kiküszöbölésére egy kormánylengés-csillapítót szereltek az alsó villahíd alá. A felmelegedésre gyengülí´ hátsó rugóstag kapott egy tûszelepet, amely melegedésre elzár egy átfolyónyílást, akadályozva ezzel a csillapítás gyengülését.
Az elsí´ féktárcsa fél milliméternyivel lett vastagabb, és a fék továbbra is olyan harapós, ahogy az egy sportmotortól elvárható. Az 1998-as GSX-R vadonatúj Metzeler ME Z3 versenygumikon gördül, amelyek a tesztmotornak kezességet, és még jobb tapadást nyújtottak
Összegezve, a benzinbefecskendezés jól mûködik, és a Suzuki egy jó sportmotort épített. Hogy mennyire jót, azt hamarosan összehasonlító tesztben ismertetjük.
