
Az elsí´ gyorsulási és végsebességmérés meglepetést tartogatott. A gyorsulási és a nyomatékrugalmassági értékek az elvárások szerint megfelelí´ek voltak, de 170 fölött igencsak szitálni kezdett a futómû a kormánytengely körül. Az Impulse-ba tehát beépítették volna a régi GS futómû gyengeségeit is? Pedig az csak 220 fölött szitált! Miután a japán Dunlop-gumik már az országúon is elég pontatlanul viselkedtek, a Gerhard Berger próbapályán pedig a fotózásnál kontrollálhatatlanná vált a csúszáshatáruk, lecseréltük í´ket azonos méretû Metzeler ME Z1 Racingre. Ezután mintha a motort is kicserélték volna. Célpontos és kezes lett, és ahol a csapnivaló japán gumi pépesen csúszkált, ott most az eddiginél mélyebbre döntve biztos íven lehetett haladni. A megismételt végsebességmérés közben makulátlanul egyenesen futott az Impulse, amíg 183 km/h-nál le nem szabályozta az elektronika.
A továbbiakban kiváló hétköznapi tulajdonságokat mutatott a gép. íœlése két személlyel is több száz kilométeren át kényelmes, fékjei pontosan adagolhatók és jól lassítanak, rugóstagjai kényelmesre vannak hangolva, csillapításuknak rossz utakra és két személyre is van elég tartalékuk. Összefoglalva: az Im-pulse ugyan nem örökölte Wes Cooley masinájának zabolátlan erejét, rendkívül rugalmas motorjával, kezes futómûvével és kényelmes üléspozíciójával azonban nagyon sokoldalú motor – feltéve, hogy a megfelelí´ gumi van rajta.
