Egy robogó lehet csinos, lehet sportos, lehet virgonc és lehet gyakorlatias. Utóbbi tulajdonsága megfizethetetlen.
Egy robogó lehet csinos, lehet sportos, lehet virgonc és lehet gyakorlatias. Utóbbi tulajdonsága megfizethetetlen: a sorban állást kiküszöbölve ficánkolni át a dugókon, és időben megérkezni a rendeltetési helyre. Az új Burgman 200 is ennek szellemében született, hozzátéve a kényelmet és a gazdaságosságot és egy akkora rakteret, amelyről ebben a kategóriában álmodni sem mertünk.
A Burgman 200 sztorija 2002-ig vezethető vissza. Az akkoriban már 4 éve sikeres nagy testvér ekkor kapott 150-es társat. 2007-ben hízott 200-asra a blokk, az idei darabnak pedig elsősorban a külsején frissítettek. A modell sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2002-től 2012-ig 44 ezernél is több darab kelt el csak Európában. A gyártást idén Spanyolországból áthelyezték Thaiföldre. Ennek nemcsak gazdaságossági okai voltak, hanem az is, hogy a Suzuki az amerikai és az ázsiai piacon szeretne nagyobb teret magának, amihez kapacitásbővítésre volt szükség.
Két sisak fér el az ülés alatti tárolóban, és még korántsem telt meg a 41 literes tárolórekesz. A résekbe törülközőt, esőruhát, váltópólót lehet gyömöszölni
Külseje letagadhatatlanul Burgman, bár rövidebb, könnyebb és alacsonyabb is, mint a nagyobb köbcentis változatok. A kicsit bumfordi elődhöz képest elegánsabb, modernebb formát kapott a burkolat, és lecserélték a teljes világításrendszert. Elöl és hátul is két részre osztották a fényeket, az első irányjelzőket pedig lejjebb helyezték a burkolatba integrálva. A 2014-es újdonságok sorát szaporítja a jobb kormánykapcsolóról működtethető elakadásjelző. A szélcsatornában tesztelt szélvédő is vadonatúj. 110 mm-rel magasabb, mint a most leváltott változaté, hogy jobban elterelje a robogósról a szelet. Szerencsére még így is az alacsonyabb pilóták szemsíkja alatt van a széle, ami dicséretes, valamint leleményes kialakításának köszönhetően nem kelt kellemetlen örvényeket. A védelméről annyit, hogy a nagy melegben már inkább túl sokat fogott a menetszélből.
A plexi mögött műanyag elemmel leárnyékolva bújik meg az alaposan áttervezett műszerfal. A mutatós kilométeróra mellé érkezett egy szintén analóg fordulatszámmérő is, közéjük ékelődik be a digitális kijelző. Utóbbiról olvasható le a megtett kilométerek száma, itt van a dupla napi számláló, az üzemanyagszint, a fogyasztás kijelzője, sőt még az esedékes olajcserére is figyelmeztet. A visszajelző lámpák között újdonság a nagy Burgmantől megörökölt ECO lámpácska, mely arról tájékoztatja a pilótát, hogy mennyire ésszerűen használja a gázmarkolatot. Lényegében csak a keményebb kigyorsításokkor alszik ki.
Felülről jól látszik az elképesztően széles hátsó ülés és a padló íves leszűkítése, amely megkönnyíti a lábletételt
A kormány határozottan keskeny, ahogy lényegében az egész test is. Csupán az elképesztően széles hátsó ülésrész miatt néz ki nagy darabnak a 200-as Suzuki. Ezen a kanapén akár végig is dőlhetünk egy jó, ebéd utáni sziesztára. A lábletétellel kapcsolatosan egy csomó segítséget kap a pilóta, hogy testmagasságtól lényegében függetlenül két lábbal állhasson a földön. 735 mm-es ülésmagasságával a Suzuki díványrobogója a legalacsonyabb kategóriájában, emellett egészen elkeskenyedik a nyereg elöl, ráadásul a padlót kétoldalt kecsesen kikanyarították, hogy ne kelljen terpeszteni lábletételkor.
A széles hátsó ülés értelmét akkor látjuk be, ha a gyújtáskulcs elfordításával pattan a zár, és felhajtjuk a nyerget. Minden egyes alkalommal elhűltem az elém táruló látványtól. A kis Burgman hatalmas üregében elfér két zárt sisak, és ezzel még korántsem telt meg a 41 literes tároló, melyben világítás segíti sötétben a turkálást. Ha ez még nem lenne elég, elöl is van két rekesz további 5,5 liternyi kapacitással, a nagyobb kesztyűtartóban 12 V-os csatlakozóról tölthető a telefonunk.
Bevallom, nem gondoltam a teszt előtt, hogy ilyen jó szórakozás lesz a Burgmannel közlekedni. Alapjáraton dörmögve vibrál az egyhengeres, de abban a pillanatban, hogy megmozdítjuk a gázkart, eltűnik minden rezgés, szépen kisimul. A csendes, mély hangfekvésű kipufogóhang kellemes kíséret. Kezdetben kell egy kicsit fészkelődni, mert ha maga alá húzza a lábát a pilóta, inkább guggol mint ül, a térde magasabban van, mint a combja, ezért előbb-utóbb az elöl kialakított taposóra kerül a csizma. A magas padló előnye viszont, hogy sehol sem ér le kanyarodás közben a robogó.
A fékrendszer esetében is tetten érhető változás. Megszűnt az előd kombinált rendszere, ellenben az első tárcsa 20 mm-rel nagyobb lett, és mostantól 100 ezer forint felárért ABS-szel is kérhető. Ha nem is túl harapósak, de jól adagolhatók a fékek, bár a komoly lassításhoz alaposan rá kell markolni a karokra.
A lassú manőverezést nagyon jól megoldja, 13-as első kerekével elég jól elboldogul a macskaköves utcákon is. A testes robogóktól eltérően a futómű nem túl lágyra hangolt, jól fogadja a hirtelen mozdulatokat, miközben komfortosan siklik át velünk a kisebb egyenetlenségeken. Legyen szó tempósabb körforgalomról, vagy merészkedjünk ki a kanyargós országúra, semmilyen erőfeszítés nem kell ahhoz, hogy jókat döntögessünk, alacsony súlypontjának köszönhetően akár csupán csípőmozgással is irányítható. A vízhűtéses 200-as blokk számára nem jelent gondot a 163 kilós tömeg, a gyorsforgalmi úon a mutató 130 km/h fölé tornázható, ennek megfelelően nem érezzük vele, hogy úban lennénk az autópályán, országúon pedig vitathatatlanul teljes értékű.
Dupla varrás az ülésen – ez minőségről árulkodik. Az utaskapaszkodó némileg hátra került
Jó teljesítmény és alacsony üzemanyag-fogyasztás – ezt a két dolgot összehozni a művészet. A 200-as Suzuki megfontolt, 80 km/h-s utazótempónál 2,5-2,6 literrel is beéri százon, míg határait forszírozva sem mutatott az átlagfogyasztás-mérő 3,5-nél többet. A gazdaságossághoz határozottan versenyképes ár tartozik, az alapváltozat céduláján 1 098 000 Ft áll. Nem kérdés, hogy sok 125-ösnél jobb ez az ajánlat, csakhogy az A1-es jogosítvány a Burgman 200-hoz már nem elég.
