Smith Company – Honda Shadow bobber

Egy látványos átépí­téshez nem mindig kell szanaszét vagdosni egy motort. A finom megoldások, egy kis játék a szí­nekkel és formákkal csodát tesz.

Van, aki bogarakra vadászik. Spirituszba teszi, majd tűre tűzi szerencsétleneket, alájuk pedig cédulát biggyeszt, amelyre nagy gonddal valami fura nevet körmöl: Cerambyx scopolii. Mások bélyeget gyűjtenek és egymillió fontot fizetnek egy 160 éves, hibás példányért, mondván, ez egy Kék Mauricius a Post Office sorozatból. Ismét mások hihetetlen részletgazdag maketteket épí­tenek, parányi autók, repülők, motorok fölött görnyedeznek óraszám, és vannak, akik szinte tökéletes gyári motort alakí­tanak át, csak azért, hogy nehogy olyan legyen, mint a többi. Szóval, fura szerzet az ember, na! A motorépí­tők pedig még inkább azok.

Az Authentic Honda Shadow Handcraft alapí­tó tagja, Angyal íkos sem kivétel ezalól. Már meg sem próbáljuk megérteni, miért csinálja, amit csinál, csak időről időre beszámolunk egy-egy szemrevaló munkájáról. Épí­tett már choppert, low ridert, természetesen a café racer sem maradhatott ki ‒ Önök is tudják, milyen időket élünk, ezek nélkül ma már nincs custom élet. Talán már csak egy scrambler hiányzik a kötelező gyakorlatok sorából. Feltűnő azonban, hogy mí­g az átlagos motorépí­tő ‒ már ha van ilyen ‒ hol ebből, hol abból a tí­pusból lát munkához, addig Angyal íkos kizárólag Honda Shadow, azon belül is általában VT600-asokat vesz kiindulási alapnak.

Két kerék, egy motorblokk, kormány, pár apróság… ennyi elég is egy minimalista bobberhez. A VT600-as Shadow merev hátsó traktust imitáló softail váza a rejtett rözponti rugóstaggal szinte ordí­t ezért a stí­lusért.

így történt ezútal is, amikor egy igazán szép bobber tervei kezdtek körvonalazódni a fejében. A munka megrendelésre készült, a megrendelő személyét hadd ne áruljuk el kedves Olvasóinknak. Annyit megosztunk Önökkel, hogy nem is olyan régen kezdte a motorozást, amit a jelek szerint igencsak stí­lusosan képzelt el. Annyira nem régen, hogy az elkészült motorért még a motoros iskolás oktatójával ment el. Nem tudjuk, hogy a motor neve, vagy maga a motor volt-e meg előbb, de azt tudjuk, hogy a jól csengő Smith Company nevet kapta. Igazi, határokon és kerí­téseken átí­velő, nemzetközi, multikulti név ez, viselője éppen úgy lehet aucklandi, mint wahikkí¤lí¤i, de akár vecsési illetőségű is. További titkokról lebbentjük fel a fátylat, ha eláruljuk, hogy a motor neve a megrendelő családnevének fordí­tása, vagyis… vagyis… Kovács. A tulajdonos tehát egy jóravaló hazánkfia! A Smith Company (established 1988) kifejezetten egyedi, stí­lusos darab, még akkor is, ha nem látunk rajta radikális (és illegális) műszaki átalakí­tásokat. Nem vágták el a váz nyakát, nem cseréltek lengővillát vagy teleszkópot, sőt még tankot sem, mégis olyan személyre szóló, mint egy névjegykártya.

A titok az egységes koncepcióban, a finom megoldásokban keresendő. Tehát, maradt a VT600-asok merev hátsó traktusát imitáló softail váza, a blokk, maradtak a felnik, a lengővilla, a teleszkópok, de még a kezelőszervek is, igaz, egységes fényezést kaptak. A Smith Company akár a Blacksmith Company nevet is kaphatta volna. A kolorisztikai alapokat, mint látják, a fekete adja, festék és szinter formájában, ezt remekül egészí­ti ki a csavarok, a kuplung és generátorfedél, valamint a hengerfejek bronz szí­ne. Amúgy a fekete sem csak úgy egyszerűen fekete, a szí­nvilág megteremtésével megbí­zott Répa Design öregí­tett, vintage feketét használt elsősorban a tankon, és az ülés alatti két, saját gyártású acél takarólemezen. A korhű hangulatot és a vagány kinézetet szolgálja a klasszikus, bőr, két rugóra támaszkodó lengőnyereg is, amelyet első í­zben használt épí­tései során az AHSH.

A lengőnyereg már önmaga is változtatott volna az üléspozí­ción, ehhez járul még egy előrébb szerelt lábtartó, valamint egy kicsit furán felfogatott kormány, amely ezútal nem kiemelőkön, hanem előretolókon, nem a felső kormánykifli fölött, hanem előtte terpeszkedik, végein szép vintage markolatokkal és egyetlen darab kormányvégtükörrel ‒ ha már minimalizmusról szóltunk.

Ugyancsak a minimalista igények adtak flexet az épí­tő kezébe, aki alaposan megkurtí­totta a sárvédőket. Élünk a gyanúval, hogy esőben motorozva úgy néz ki a vezető, mintha elöl-hátul fekete sár felezővonal futna rajta, merthogy azok a sárvédők vélhetően csak nevükben azok. De félre a nyavalygással, jól néznek ki. A kevesebb néha kevesebb elvet követve mindenféle dobot nélkülöző, saját kipufogót készí­tettek a Smith Company számára, amely tippünk szerint nem halk, de legalább hangos, és mivel szó sincs dupla falú kivitelről, a hőt helyre kis bandázs tartja távol a vezető lábaitól.

Kellett még egy átlátszó fekete festék az indexekre, amelyek ‒ nyugodjanak meg a fizikus olvasók ‒ nem fekete fényt, hanem a kötelező borostyán szí­nűt pislogja a kanyarodási szándék irányába, kellett még egy sárga üvegű foncsor az amúgy eredeti VT600-as lámpába, és már kész is volt az Authentic Honda Shadow Handcraft egy újabb munkája. Amikor az átépí­tés időtartamára kérdeztünk rá, Angyal íkos igazi motorépí­tős időszámí­tásba konvertálta válaszát: ‒ Egy tél alatt megvolt.