Mi visz rá valakit, hogy a vadonatúj motorját ne polírozza, szépítgesse, hanem lepusztítsa, használttá tegye? Nem tudom, de ez a munka emlékezetes marad számomra, mert egyszerűen imádtam!
Hittem is meg nem is, hogy ez a munka megvalósulhat. Hiszen ki akarna egy vadonatúj Vespa GTS 300-at „elcsúfítani”? Zorkóczy Krisztián – a tulajdonos – elszánt volt. Rozsdásra, kopottra, elhasználtra szerette volna lefestetni velem a nulla kilométeres motort, amit még el sem hozott a szalonból. Mikor találkoztunk a kereskedőnél és kitaláltuk a design részleteit, akkor már én is kezdtem ezt a tervet komolyan venni. Ezután képeket kerestem rozsdás dolgokról, felületekről, a színek és a formák miatt.
 |
| Kattintson a képre a galériához! |
Fontos volt, hogy ne csak foltosan itt-ott legyen rozsdás a motor, hanem tényleg hihetően az elhasználtság érzését keltse az összhatás. A végeredménynek egy agyonhasznált, elhanyagolt, bontóból kipótolt, házilag javított motornak kellett lennie. Nemsokára meghozták a szétszedett Vespát a festésre, ami gyárilag fekete volt. A fejidom felét és a sárvédőt kopott pirosra festettem, mintha a nap megfakította volna. A motor maradék elemei jobbára a gyári „Vespa-szürke” szín különböző árnyalatait kapták.
A rozsdás részek imitálásához kitaláltam egy saját módszert. A még nedves festékbe tépett papírszalvéta darabokat nyomkodtam, amik felszívták az anyagot, és megszáradva durva, valóban a rozsdához hasonló felületet adtak. Ezeket a részeket festettem barnára és narancsra, míg a teljesen valóságos rozsda hatást el nem értem. Emellett feketével koszoltam is az elemeket, persze a motor krómozott részei sem maradtak ki az antikolásból.
A végén ragasztottam rá néhány valóban régi matricát is, a korhűség kedvéért. Aztán az egészet mattra lakkoztam, de néhol fényes lakkot is használtam, direkt megfolyatva, a „sufni fényezés” hatást tükrözve. A motor összerakása után még voltak kisebb utómunkák, mint az első lámpa körbe tekerése ragasztószalaggal (hogy ki ne essen…) és itt-ott az elmaradhatatlan szigetelőszalagos megoldások is a helyükre kerültek.
###
Az öregítés kiterjedt a motorblokkra és a futóműre is, plusz festettem a motorhoz illő sisakokat is. Az egyik teljesen klasszikus – de kifakult, kopott – rajtkockás designt kapott (ezt a betonon dobálva tettem használttá), a másik sisak ecsettel festett hippimintás lett. A kész munka sikerét jól mutatja, hogy akik már a műhelyemben látták a motort, vagy szóra sem méltatták ezt a rozsdakupacot, vagy sajnálkozva néztek rám, hogy jól bevásároltam ezzel az ócskavassal, és mit akarok vele kezdeni.
Nem mindenkinek mondtam el, hogy valójában egy vadonatúj gépet látnak, és pusztán a festés miatt lett belőle egy teljesen más motor, csak mosolyogtam magamban, hiszen tudtam, hogy csalok.
