BMW R 1200R menetpróba
Röviden felmordul, rázkódik egyet, majd egyenletes alapjáratot vesz fel a motor. Ebben önmagában még nem lenne semmi különleges, de van valami a hangjában, mintha legalábbis azt akarná mondani az új BMW R 1200 R, hogy „Én vagyok az országú királya: a legkorszerűbb 1170 köbcentiméteres bokszermotorom és teljesen új futóművem van. Az elődöm szép volt és kényelmes, de egyben nagyon visszafogott is. Én szerettem volna kitűnni a tömegből.”
Nos, a lapunk rendelkezésére bocsátott fehér fényezésű, piros vázas példány biztosan kitűnik a tömegből. Rudi Probst, a BMW sajtófelelőse szerint: „Ez a kivitel inkább a fiatal, míg a kék és szürke az érettebb vásárlókat szólítja meg.” Az eltérések a tankborítás és az első sárvédő fényezésén kívül csak a váz és a féknyergek árnyalatára vonatkoznak, műszaki szempontból teljesen azonos a három színváltozat.
Bizonyára sokakat érdekel, hogyan viselkedik a Telelever felfüggesztést leváltó teleszkópvilla. Tény, hogy e tekintetben nagyobb az eltérés az előző és a mostani generáció között, mint motorikus téren. Az új R 1200 R-nek nagyon merevek a villaszárai, ezért egyrészt pontosan irányítható, mert valós idejű visszajelzést ad az úról a kormánya, másrészt mind lassításkor, mind irányváltások alkalmával „normális” viselkedést tanúsít. A normális azt jelenti, hogy fékezéskor jobban lesüllyed az eleje, mint Teleleverrel tenné. Emiatt az irányíthatóságnak kedvezően alakul a futómű-geometria, vagyis könnyebb kormányozni.
Kanyargós országúon kimondottan jól jön ez a sajátosság, mert egyébként az új R is hosszú motorkerékpár: 125 milliméter az utánfutása és 1515 milliméter a tengelytávja. Mértéktartó kanyargáskor érezni is ezt, de aggodalomra semmi ok, mert sportos stílusra váltva minden stimmel. Szinte optimálisak a menettulajdonságok. Mindenfajta kapkodást és idegességet mellőzve, nyugodtan és pontosan teljesíti az R a kiadott irányváltoztatási parancsokat. A legélesebb kanyarokat is be lehet venni vele, soha nem válik labilissá, bármilyen szögbe döntse is le a motoros.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy tesztpilótánk idővel, ahogy egyre jobban belejött a szlalomozásba, úgy érezte, bizonyos helyzetekben – például az átdöntések második fázisában vagy nyújtott, lejtős balkanyarok kivitelezésekor – jobban rá kell terhelnie az első kerékre, mint az alapülőhelyzetben kényelmes lenne számára.
A cikk folytatását a 2015/04-es számunkban találja
