Roadster vagy Road Star?

BMW R 1200R menetpróba

Röviden felmordul, rázkódik egyet, majd egyenletes alapjáratot vesz fel a motor. Ebben önmagában még nem lenne semmi különleges, de van valami a hangjában, mintha legalábbis azt akarná mondani az új BMW R 1200 R, hogy „Én vagyok az országú királya: a legkorszerűbb 1170 köbcentiméteres bokszermotorom és teljesen új futóművem van. Az elődöm szép volt és kényelmes, de egyben nagyon visszafogott is. Én szerettem volna kitűnni a tömegből.”

 

 

Nos, a lapunk rendelkezésére bocsátott fehér fényezésű, piros vázas példány biztosan kitűnik a tömegből. Rudi Probst, a BMW sajtófelelőse szerint: „Ez a kivitel inkább a fiatal, mí­g a kék és szürke az érettebb vásárlókat szólí­tja meg.” Az eltérések a tankborí­tás és az első sárvédő fényezésén kí­vül csak a váz és a féknyergek árnyalatára vonatkoznak, műszaki szempontból teljesen azonos a három szí­nváltozat.

 

Bizonyára sokakat érdekel, hogyan viselkedik a Telelever felfüggesztést leváltó teleszkópvilla. Tény, hogy e tekintetben nagyobb az eltérés az előző és a mostani generáció között, mint motorikus téren. Az új R 1200 R-nek nagyon merevek a villaszárai, ezért egyrészt pontosan irányí­tható, mert valós idejű visszajelzést ad az úról a kormánya, másrészt mind lassí­táskor, mind irányváltások alkalmával „normális” viselkedést tanúsí­t. A normális azt jelenti, hogy fékezéskor jobban lesüllyed az eleje, mint Teleleverrel tenné. Emiatt az irányí­thatóságnak kedvezően alakul a futómű-geometria, vagyis könnyebb kormányozni.

 

 

Kanyargós országúon kimondottan jól jön ez a sajátosság, mert egyébként az új R is hosszú motorkerékpár: 125 milliméter az utánfutása és 1515 milliméter a tengelytávja. Mértéktartó kanyargáskor érezni is ezt, de aggodalomra semmi ok, mert sportos stí­lusra váltva minden stimmel. Szinte optimálisak a menettulajdonságok. Mindenfajta kapkodást és idegességet mellőzve, nyugodtan és pontosan teljesí­ti az R a kiadott irányváltoztatási parancsokat. A legélesebb kanyarokat is be lehet venni vele, soha nem válik labilissá, bármilyen szögbe döntse is le a motoros.

 

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy tesztpilótánk idővel, ahogy egyre jobban belejött a szlalomozásba, úgy érezte, bizonyos helyzetekben – például az átdöntések második fázisában vagy nyújtott, lejtős balkanyarok kivitelezésekor – jobban rá kell terhelnie az első kerékre, mint az alapülőhelyzetben kényelmes lenne számára.

 

A cikk folytatását a 2015/04-es számunkban találja