Egyszerűek, időtlenek és szépek. Bár a Royal Enfield Meteor 350 és a Yamaha SR500 különböző korszakok szülöttei, mégis nagyon hasonlítanak. Klasszikus, levegőhűtéses egyhengeres erőforrásuk határozza meg őket. A karma találkozott itt a krómmal.
Az egyhengeresek terén sok minden történt 2022-ben. Igen, ebben a cikkben szerelmekről és viszonyokról lesz szó. Motorkerékpárokéról persze, az egyhengeresek újrafelfedezéséről. 30 év után, 2015-ben ismét vásároltam egy Yamaha SR500-ast, ugyanabban a változatban (2J4) és fényezéssel, mint amilyen a legelső motorom volt 1985-ben. Jelenleg a jó állapotban lévő példányok ára extrém módon megemelkedett, pedig a Yamaha SR500 a 80-as évek elején Európában igen népszerű motorkerékpár volt. Úgyhogy kellett még egy SR500.
Most tökéletes megjelenéssel, amely akár gyűjtőknek is érdekes lehet. Ez a múlt századból származó kék motor olyan, mintha csak most gurult volna ki a szalonból, nem? Egészen késői, vezetett szervizkönyves példány, egy 1997-es „48T“, 47 000 kilométerrel az órájában – szinte hihetetlen. A Yamaha a német piacon teljes 20 éven át, 1978-tól 1998-ig kínálta az időtlen 500-as modellt. Sikerének receptje: a legegyszerűbb, érthető technika, őszinte mechanikával.
Na ja, aztán jött 2021, és a klasszikus egyhengeresek reinkarnációjaként megjelent a Royal Enfield Meteor 350. Bár a megboldogult Bullettel ellentétben nyomórudak nélkül, de az SR-hez hasonlóan csak kettő, kétkarú himbával működtetett szeleppel az OHC-hengerfejben. Ehhez még jön az igazi hosszú löketűkhöz illő nagy lendtömeg, majdnem, mint az amerikai cruisereknél.
A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2022/09 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.
