Összehasonlító teszt: Husqvarna Svartpilen 701 és Yamaha XSR700 XTribute

Lassan beesteledik, de még mindig heves eszmecserét folytat a két pilóta a Husqvarna Svartpilen 701-gyel és a Yamaha XSR700 XTribute-tal töltött nap tapasztalatairól. Fényből is árnyékból is jutott bőven.

Csak úgy röpködnek oda-vissza a szavak, sorjáznak a vélemények. Ebből is látszik, hogy nem a motorpiac két szürke eminenciása a Husqvarna Svartpilen 701 és a Yamaha XSR700. Kitűnnek a tömegből, hatással vannak az érzelmekre. Pedig voltaképpen egyszerű fickók: régi modellekre emlékeztető, lényegre szorítkozó motorkerékpárok. A Svartpilen a flattrackerekre hajaz, azokra a masinákra, amelyek legkésőbb az „On any sunday” című film első részének megtekintése után fixen beleégnek a kétkerekűek benzingőzt inhaláló szerelmeseinek emlékezetébe. Lapos lámpamaszkjával és felfelé kunkorodó utasülésével igen hűen idézi a Husqvarna e típusa a maga választotta mintaképet. Pedig mindent elkövetett a gyártó annak érdekében, hogy önálló kinézete legyen. Tény, hogy egyszerűbben is megvalósíthatta volna, hiszen már meglévő műszaki alapot hasznosíthatott.

Vaskos leömlőcső, praktikus kémlelőablak a hűtőfolyadékszint ellenőrzésére, valamint sok kábel és csatlakozó
Szebben is meg lehetett volna oldani a villahíd fölött átívelő vastag kábel elvezetését

Anyacége, a KTM 690 Duke típusát ruházta fel igazán egyedi külsővel. Ténykedése szerencsére nem merült ki abban, hogy pusztán kicserélt néhány alkatrészt. A Svartpilen egyszerűen más. Távolról sem tűnik erőltetettnek nála a rendhagyó megjelenés. Nincs az az érzése az embernek, mintha a kényszer szülte volna, minden részlete jól átgondolt és kidolgozott. Vonalvezetésében is ugyanez a fajta következetesség köszön vissza: minden egyes él és szöglet tudatosan lett kialakítva és összekötve rajta. Jobb oldalra telepített rövid kipufogódobja például pontosan abban a szögben mered felfelé, mint a fölötte lévő oldalidom formáját meghatározó él. A tank üléshez futó kiszögellése szépen átvezet az oldalidomba, az utaslábtartók a kipufogódobot tartó pántba. Úgy is mondhatnánk, művészi egyensúlyt teremtenek rajta a megkomponált részletek. Függetlenül attól, hogy tetszik-e az embernek vagy sem, elismerést érdemel következetesen megrajzolt külseje miatt – méghozzá nem is keveset. Egyedül jobboldalt, a tank alatti részen nem nyújt olyan harmonikus képet, túlságosan is az előtérbe tolakodik ott a modern 693 köbcentis egyhengeres motor, valamint a sok kábel és csatlakozó.

Informatív, de egyben igencsak széttagolt is a makacs gombokkal ellátott főműszer. Különleges a 701 megjelenése, beleértve a farába tökéletesen integrált hátsó lámpát is

Ezzel gyakorlatilag elérkeztünk a Yamahához, amely, mint azt az XSR700 XTribute típusjelzésből sejteni lehet, a néhai XT500-nak állít emléket. Olyan részletekkel éri ezt el, mint a kimélyítések nélküli, lapos ülés, a keresztmerevítővel ellátott endurókormány, a gumiharangos teleszkópvilla és a peckesen felhúzott, feláras Akrapovič kipufogódob. Fényezésével, szálcsiszolt fémhatású tankjával és gondosan megválogatott színakcentusaival tényleg nagyon ügyesen eleveníti fel minden endurók ősét. Ugyanakkor jól példázza, és ebben határozottan különbözik a Svartpilentől, hogy nem feltétlenül alakul ki formai összhang a különböző részletek véletlenszerű, spontán ötvözéséből. Ez egyébként már az MT-07 alapjára épített első változatnál, az XSR-nél is megfigyelhető volt, és az XTribute-nál még szembetűnőbb.

Főleg azért, mert olybá tűnik oldalnézetből, mintha valami nehéz tárgy esett volna rá szimpla bölcsővázára. A hátrafelé lejtő tank és az előrefelé lejtő ülés által bezárt V alak kevésbé sem kelt harmonikus benyomást. Ugyanakkor sok nagyon jó is van a Yamahában. Például, amikor felül rá az ember, és az inaktív ülőhelyzettel való megbarátkozás után beindítja a CP2-es típusjelzésű kéthengerest. Sok ódát zengtek már erről az erőforrásról, mi most egy továbbival gyarapítjuk a sort. Valóban csak feltétlen lelkesedéssel és elismeréssel lehet nyilatkozni róla! Energikusan lendíti meg a motort, kis és kellően nagy nyomatékot épít fel közepes fordulaton. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy még nem volt dolgunk olyan 75 lóerős motorral, amely jobban, emészthetőbben és élvezetesebben adta volna le a teljesítményét, mint ez. Nem véletlenül segítette hozzá hírnévhez a Yamaha MT-07 típusát.

A nagyfokú bedönthetőség is arra utal, hogy inkább a sportos motorozás, mint a kényelmes csordogálás híve az egyhengeres Husky

A Svartpilennek nem erőssége a motor. Persze, ez sincs híján teljesítménynek, hiszen egyhengeres létére 75 lóerőt (!) ad le 8500-as fordulaton a Supermoto 701-ből kioperált szerkezet, ám használata folyamatos koncentrációt igényel a motoros részéről. Képtelenség nyugodtan csordogálni vele, 3000 alatt kelletlenül rángat az alacsonyabb fokozatokban. Ötödikben és hatodikban csak 4000 fölött nyugszik meg, aminek az a következménye, hogy lehetetlen a kuplung használata nélkül betartani vele a 30-as zónában a sebességkorlátozást.

A supermotónál ez mindegy, hiszen ott a gyors kanyarvadászat a cél, a Svartpilenen azonban fel-feltámad az emberben az igény a nyugodt motorozásra. Igen ám, de a Husky ülése mindent a formának és a sportosságnak rendel alá, hírből sem ismeri a kényelmet. A futómű rendesen tompít: még akkor sem jön ki a béketűrésből, ha már tapadási határ közelébe értek a Pirelli MT 60 RS abroncsok. A blipper gyorsan, vonóerő-megszakítás nélkül teszi a dolgát. Szóval, utazás helyett mégiscsak száguldás a mottó. Az azonos gumikra állított XSR-nél is fény és árnyék váltakozik. Mint arról már szóltunk, igazi nagyágyú a motorja. A futóművéről nem mondható el ugyanez. Elég csak minimálisan behúzni a fékkart, hogy görcsösen összeránduljon a 41 mm-es teleszkópvilla.

A rugóstag pedig kanyarból történő intenzív kigyorsításkor jár el hasonlóan. Utána persze rögtön nagy vígan kirugózik a far, mert nem elég erős a húzófokozati csillapítása. Aki nem hiszi, eredjen egyszer egy lendületesen vezetett XSR700 nyomába. Kivételes élmény! Az XTribute erényére legyen mondva, hogy hintázás közben is megőrzi jóindulatú viselkedését. Bedönteni csak korlátozottan lehet, mert hamar leér a kitámasztója.

A Yamaha alapára 2 998 000 forintról indul. Ha a cikkben szereplő felszereltséggel rendelik meg, akkor kb. 3,6 milliót kell fizetni érte, ugyanis kb. 600 000 Ft-ba fog kerülni a magasra felhúzott Akrapovic dob és a katalizátor, amelyek kissé eltartják a jobb lábat, és nyersebb gázadási reakciót eredményeznek. A Vintech hátsó lámpa 60 000 forintot kóstál. A végösszeg annak fényében is igen tekintélyesnek mondható, hogy a Yamaha MT-07 alapváltozatát már 2 398 000 Ft-ért meg lehet vásárolni. Annak jobb a futóműve, igaz, nem rendelkezik olyan retrós külsővel, mint az XTribute. Lehet, hogy emennek nem minden részletében következetesen átgondolt a megjelenése, de az biztos, hogy különleges kétkerekűvé teszi.

Motorja mindenben partner lenne, ám futóműve és üléspozíciója leginkább komótos élménymotorozásra predesztinálja az XSR-t

A Husqvarna fekete nyílvesszőjéhez sem lehet olcsóbban hozzájutni, tesztbéli felszereltséggel nagyjából 3,7 millió Ft-ot kell fizetni érte. Alapkivitelben 3 061 900 forintért talál gazdára újonnan. Nem mindig koronázza siker a rendhagyó motorkerékpárokat. Ezért is dicséretes, hogy elő mernek hozakodni ilyenekkel a gyártók, még ha sokszor hátrányokkal párosulnak is az előnyeik.

Összegzés

Szándékosan kirí a tömegből a Svartpilen 701 és az XSR700 XTribute. Fel akarnak tűnni, és fel is tűnnek. Villogni akarnak anélkül, hogy gyengélkednének menetdinamikai szempontból. Javarészt megfelelnek a saját magukkal szemben támasztott elvárásoknak, de nem teljesen, hiszen már meglévő modellekre épülnek – azok minden előnyével és hátrányával.