Összehasonlító teszt: Honda CB750 FOUR és Royal Enfield INTERCEPTOR 650

Van még hely a garázsában és a szívében egy nosztalgikus kinézetű motorkerékpárnak? Mindegy, hogy ötven nappal vagy ötven évvel ezelőtt gyártották azt? Amennyiben mindkét kérdésre igen a válasza, olvasson tovább, mert Önnek íródott ez a cikk!

Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, amikor kitoltam az istállóból a nagybátyám „Cukor” becenévre hallgató Honda 750 Fourját. Ennek nagyjából tizenöt éve, akkorra már rég elcsitult a régi kétkerekűeket övező nagy paláver. Számomra csak egy motorkerékpár volt a sok közül, és éppen szükségem volt egy közlekedési eszközre. Valamikor a nyolcvanas évek végén állították le, aztán megfeledkeztek róla. Alaposan kikezdte a kényszerű veszteglés: berohadtak a fékei, berozsdásodtak a karburátorai és a tankja, szétmállottak a gumiabroncsai, kifolyt az akkumulátora, kilyukadt a kipufogója.

Mindezek tetejébe tele volt szalmával, hiszen az istálló volt az otthona. Egy kis fantáziával és pár kihagyással sikerült rekonstruálnom a „Candy Blue” színben készült US-K2 történetét. 1973-ban gördült ki a gyárból, és egy Németországban, Ramsteinben állomásozó amerikai katona volt az első tulajdonosa. Azt nem tudom, ezért csak feltételezem, hogy ő volt az is, aki festéksprével feketére fújta le a blokkot.

Jelen cikkben egy CB750 Four szerepel, de nem eredeti ütött-kopott, hanem laikus kézi munkával és korlátozott büdzséből felújított kivitelben, immár „Candy Custom Gold” fényezéssel. Nem egymagában árválkodva, hanem egy másik motorral, a nálunk tartóssági teszten vendégeskedő Enfield Interceptor 650-nel együtt mutatjuk be olvasóinknak.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2020/12 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.