Az általános felfogással ellentétben nem a kiugróan nagy teljesítmény egy motorkerékpár sportosságának legfőbb záloga. Inkább a karakterétől függ, hogy milyen menetdinamikai élvezetben részesíti lovasát. Sőt, sokszor egyenesen nagyobb élménnyel párosul a szerényebb teljesítmény – úgy, ahogy a jelen cikkben szereplő három sportmodell esetében is.
Élményekben bővelkedő kilovaglás képe lebeg az ember lelki szemei előtt, amikor kora reggel felnyitja a garázsajtót hétvégén, és kigördül a szabadba áramvonalas sportmotorjával. Bizsergető érzéssel tölti el a tudat, hogy még azelőtt motorozhat egy jót a néptelen utakon, hogy ébredezni kezdene és magához térne otthon a család. Mindazok számára persze, akik szeretnek sokáig aludni, nem különösebben vonzó program az ilyesmi. Szinte biztosra vehető, hogy az effajta álomszuszékok önként és dalolva lemondanak a koránkelésről.
Pedig nem árt, ha tudják, hogy nagyon is megéri kipattanni az ágyból az Aprilia RS 660, a Honda CBR650R és a Yamaha R7 kedvéért. Egyiknek is, másiknak is csupán pár főtengelyfordulatra van szüksége hozzá, hogy szertefoszlassa a hátán ülő személy reggeli morcosságát, és jó adag dopaminnal dúsítsa fel szervezetében az indulás előtt felhörpintett kávét. Három kompakt építésű, közepesen nagy teljesítményű, fordulékony motorkerékpárról beszélünk.
Bennük még megvan az, ami már kiveszett sok mai sportmotorból. Hogy pontosan mire gondolunk, az már nem sokkal az elindulást követően kiderül. Miután elérte üzemi hőmérsékletét az Aprilia RS 660 motorolaja és hűtővize, végre rá alaposan meg lehet rángatni a gázkart. A felbőgő kéthengeres hangjától remegni kezd a föld, vibrálni a levegő, és hevesen kalapál az ember szíve.
A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2023/04 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.
