Összehasonító teszt: Kicsi vs. nagy 2. rész

KAWASAKI Z900 vs. KAWASAKI Z650

1970 óta erős naked bike-okat jelöl a Z betű a Kawasaki kínálatában. Jelenleg a kis 125-östől egészen a kompresszoros feltöltésű H2-ig terjed a Z-modellek sora. E két véglet között foglal helyet a látszólag hasonló, mégis igen különböző Z 650 és Z 900.

Kilencszáz köbcenti. Míg a BMW-nél, a Ducatinál, a KTM-nél és a Triumphnál csak a kisebb modell jön ki ennyiből, a Kawasakinál a nagyobbik Z-t jelöli a 900-as szám. Igaz, a valóságban ennél valamivel nagyobb, 948 cm3 a hengerűrtartalma. Régebben még a felső kategóriához sorolták a közel egyliteres motorkerékpárokat. Manapság viszont, amikor már van 1800-as BMW, 1290-es KTM és 1260-as Ducati, hogy csak néhány példával éljünk, legfeljebb a középkategóriára elég az említett lökettérfogat. A dolog pikantériája az, hogy a kisebbik Kawasaki Z-t is a középkategória képviselőjévé teszi a maga 650, pardon, 649 köbcentije.

Attól függetlenül azonban, hogy mindkettő a középkategória gyermeke, ég és föld a különbség a Z650 és a Z900 között. Előbbi 68, utóbbi 125 lóerős, vagyis kis híján kétszer akkora a teljesítménye. Egyébként csak a közvetlen összehasonlítás alapján tűnik nagyobbnak és erősebbnek, a másik meg kicsinek és könnyűnek (188 kg menetkészen). Természetesen van még kisebb és könnyebb (Z125), valamint még nagyobb és még erősebb (Z H2) modellje is a Kawasakinak. Más kérdés, hogy szinte soha nem fogja olyan helyzetben találni magát egy motoros, hogy 15 és 200 LE között kelljen döntenie.

DUCATI Panigale V2 vs. Panigale V4 S

Arra készülnek a superbike-ok, hogy futamokat nyerjenek. Mindenből többet nyújtanak: erősebbek, gyorsabbak és gazdagabb elektronikai vértezetűek, mint az átlag. Versenypályán mindig jobb a több. De mi a helyzet országúton, ahol egészen mások a követelmények?

Lépjünk be egy bolond világba. Egy olyan világba, ahol két rokon típus közül a gyengébbiket hajtja a gyártó 955 köbcentis, 155 lóerős V2-es motorja. Itt most szupersportmotorokról van szó, olyan szélsebes járművekről, amelyeket elsődlegesen nem közúti forgalomban, hanem attól elzárt versenypályán szoktak használni tulajdonosaik. Országúton behozhatatlanul nagy erőfölény- ben vannak minden más kétkerekűhöz képest. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Ez ma már nemcsak az egyliteres motorral szerelt modellekre igaz, hanem azok hasonlóan sportos, de kisebb hengerűrtartalmú testvéreire is. Jó példa erre a Ducati Panigale V2.

Nemcsak azért, mert hétköznapi forgalmi körülmények között képtelenség kihasználni a motorjában lakozó 155 LE teljesítményt, hanem azért is, mert nem egyszerűen a V4 csúcsmodell szelídebb, kényelmesebb változatát szemlélteti. A Panigale név tömény sportosságot hivatott kifejezésre juttatni. Mindent, ami idetartozik, vagyis a nagy fordulatra és teljesítményre kihegyezett motorokat, a járművekbe telepített csúcsmodern elektronikát, a feszesre hangolt futóműveket, a sportos ülőhelyzetet és így tovább. Egyszóval azt a sokak által kedvelt, izgalmas képet, aminek a Panigale V2 igyekszik messzemenően megfelelni.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2022/04 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.