ORFK-OBB baleset-megelőzés: A VASÚTI ÁTJÁRÓ 

Egy könyvesboltban ácsorogva ifjúsági regényekbe lapozgatok bele, véletlenszerűen. Épp egy magyar fantasy akad a kezembe, és legnagyobb meglepetésemre a könyv írója a meglehetősen pörgős sztoriba egy kis közlekedésbiztonsági elemet is beleszőtt: Mit tesznek az örökké rohanó – ha nem is a világot, de a fővárost mindenképpen megmenteni szándékozó – főhősök, ha véletlenül egy kivételesen szabálykövető taxisba botlanak, aki semmilyen áron nem hajlandó túllépni a megengedett sebességet, és minden körülmények között megáll a zebra előtt, ha azon valaki át szeretne haladni? 

Természetesen türelmetlenkednek, az egyikük a gondolatátvitel (vagy inkább „gondolatráerőltetés”) szuperképességét is beveti, sőt az ifjú hősökben az is felmerül, hogy egyszerűen kilökik a sofőrt az autóból, aztán mégis beletörődnek a dologba, és elfogadják a vezető tanácsát: „Nem egészséges ez a nagy idegeskedés.” Hazafelé a könyvesboltból egy internetes blogot böngészek, és egy cikkre akadok, aminek látszólag semmi köze az előző témához, de aztán rájövök, hogy mégis.

A cikk címe ugyanis: „Vajon hányan állnak meg, vagy legalábbis néznek körül, amikor nem működik a fénysorompó?” A videóval illusztrált cikk készítői egy egy számjegyű, kétszer kétsávos főúton (mellette kerékpárút) azt figyelték, hogy a működésképtelen (vagyis semmilyen jelzést nem adó) fénysorompó okoz-e bármilyen forgalomlassulást a vasúti átjáróban. Ahogy írják: „Mindenféle jármű jön és megy, alig páran lassítanak, és még kevesebben tartják be az előírást, ami ilyenkor az lenne, hogy meg kell állni, úgy kell körülnézni.”

Nyilván nem csak az én vesszőparipám, hogy a türelmetlenség az utakon egyenes arányosságot mutat a szabálytalankodásra való hajlandósággal. Ha a bennünk dúló indulatok magukkal sodornak, akkor a többiek ott az utakon semmi jóra nem számíthatnak. Akik mélyen hisznek abban, hogy ők roppant fontosak, hogy amit csinálnak vagy csinálni akarnak, az a többiek fölé emeli őket, azokat csak egy kőfal állíthatja meg. De egy fénysorompó biztosan nem. És a dühöngés újabb indulatokat gerjeszt, a folyamat szinte megállíthatatlan. A videó tanúsága szerint a teljesen felemelt állapotban lévő sorompórúd és az üzemen kívül álló fénysorompó az arra járók többségében nem indítja be a vészcsengőt. A rögtönzött mérés szerint csak az áthaladók 6,5 százaléka tudja, vagy akarja betartani az ilyen helyzetben irányadó szabályt.

A közúti közlekedés veszélyes üzem. Ha azonban a közút és a vasút találkozik, az a szokásos mértéket meghaladó veszélyességű kombináció, és ott a szabálytalankodókat nem az ő súlycsoportjukba tartozó „ellenfél” fogja figyelmeztetni a sietős életmód veszélyeire, hanem egy náluk sokkal nagyobb. Amit az előzőekben leírt rögtönzött teszt tanúsága szerint a legtöbbeknek nem sikerült a KRESZ-vizsgáig megtanulniuk. Úgy gondoltam, érdemes tehát felfrissíteni, hogy a KRESZ milyen rendelkezéseket tartalmaz a vasúti átjárón való áthaladással kapcsolatban. A vasúti átjárót megközelíteni csak fokozott óvatossággal szabad. A vasúti átjáró megközelítésekor, illetve a vasúti átjárón történő áthaladás során eleget kell tenni a vasúti átjáró biztosítására szolgáló közúti jelzéseknek. A vasúti átjárón csak folyamatosan – megállás nélkül –, legalább 5 km/óra átlagsebességgel szabad áthaladni.

A vasúti átjáró előtt meg kell állni, ha a) bármely irányból vasúti jármű közeledik, b) a teljes sorompó vagy a félsorompó sorompórúdja nem teljesen nyitott helyzetben áll vagy mozog, c) a teljes sorompót kiegészítő fényjelző berendezés, illetőleg a fénysorompó vagy félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó piros jelzést ad, d) a teljes sorompót kiegészítő berendezés hangjelzést ad, e) a fénysorompó vagy félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér jelzést nem ad, f ) a vasúti jelzőőr „Megállj” jelzést ad, g) az előző bekezdésben meghatározott folyamatos áthaladásra nincs lehetőség, h) ott „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla van. A vasúti átjárót a speciális veszélyt jelző táblákon felül a „Vasúti átjáró kezdete” illetőleg „Kétvagy többvágányú vasúti átjáró kezdete” és a vasúti átjárót előjelző közúti jelzőtáblák is jelzik. (Ezek az előjelző táblák azonban nincsenek minden vasúti átjáró előtt elhelyezve.) Biztosítatlan vasúti átjáróra járművel csak abban az esetben szabad ráhajtani, ha a vezetője meggyőződött arról, hogy az átjáró felé vasúti jármű egyik irányból sem közeledik, és a folyamatos áthaladásra lehetőség van.

Biztosított vasúti átjáróra járművel csak abban az esetben szabad ráhajtani, ha a) a teljes sorompó mindkét sorompórúdja nyitott véghelyzetben áll, és esetleges fényjelző és/ vagy hangjelző berendezése jelzést nem ad, b) a fénysorompó vagy a félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér fényjelzést ad, c) a vasúti jelzőőr „Megállj” jelzést nem ad, d) a (2) bekezdésben meghatározott folyamatos áthaladásra lehetőség van. Ezeknek az előbbi feltételeknek értelemszerűen egyszerre kell fennállniuk, ha az egyik nem teljesül, akkor áthaladni nem lehet.

A vasúti átjárót biztosító jelzőberendezés üzemzavara esetén járművel a vasúti átjáróra – a megállást követően – abban az esetben szabad ráhajtani, ha a) a vasúti átjáró olyan kialakítású, hogy a megállás helyéről a vasúti pálya mindkét irányban kellő távolságra belátható és a jármű vezetője meggyőződött arról, hogy az átjáró felé vasúti jármű nem közeledik, vagy b) a vasúti átjáró forgalmát vasúti jelzőőr irányítja és a jelzőőr „Megállj” jelzést nem ad, feltéve – mindkét esetben –, hogy a (2) bekezdésben említett folyamatos áthaladás lehetséges. (7) Ha a vasúti átjáróban a jármű elakad, és vezetője azt bármilyen módszerrel vagy eszközzel azonnal eltávolítani nem képes, köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a közeledő vasúti jármű vezetője vagy a vasút más alkalmazottja a veszélyhelyzetről a lehető legrövidebb időn belül tudomást szerezzen.

És még valami: Érdemes észben tartani, hogy minden „bosszantóan aprólékos” szabály minket véd. Vagyis értünk van, nem ellenünk. Még ha egyre kevesebben is vagyunk, akik ezt az elvet értékelik.

Támogatott tartalom