MV Agusta F4 – A legenda él

A zivatar illata még a levegí´ben úszik, a monzai királyi park fáinak levelein ott csillognak a ví­zcseppek, de a pára mögül már átdereng a nap. Mintha tudná, hogy a következí´ eseményhez nem illik az esí´. Az MV Agusta F4 Serie d’Oro elsí´ négy példánya készen áll a tesztelésre.

Az MV Agusta és Monza – legendás gyí´zelmek történetét idézí´ párosí­tás. A legendát John Surtees, Gary Hocking, Mike Hailwood és Giacomo Agostini alapí­tották és alakí­tották: 270 Grand Prix gyí´zelem és 75 világbajnoki cí­m, valamint 1958-tól 1974-ig megszakí­tás nélkül 17 világbajnokság a királykategóriában.


Massimo Tamburininek a nagy visszatérésre készült alkotása szénszálból és magnéziumból álló mûremek, eddigi munkásságának a fénypontja. Minden alkatrésze tökéletes és ötletes, és az MV le is védte az újdonságokat, nehogy a japánok nyomban lekoppintsák. A konzol csavarjával állí­tható a lábtartó magassága és pozí­ciója, az excenterre felfogott váltó és fékpedál pontosan a pilóta lábméretéhez állí­tható. A térhálós acélcsí´ vázat a lengí´villacsapágynál magnéziumöntvény lemezek egészí­tik ki. Ezek mentén az egész motor keresztirányban szétszerelhetí´ a könnyebb szerviz érdekében. A kipufogó külön remekmû. A négy hangtompí­tó kamra kiömlí´csövei akár az orgonasí­pok, különbözí´ hosszúságúak és zenei algoritmusok szerint különbözí´ hangszintre hangolták í´ket. Összhangzatuk az MV-t valamennyi négyhengerestí´l megkülönbözteti.  

A motor hengerfejét még 1990-ben a Ferrarinál szerkesztették meg, majd sokáig a Ducatinál dolgoztak rajta, mí­g végül az egykori Cagiva GP versenyosztály fejezte be a fejlesztést. Mivel Tamburini különlegesen kis blokkot kí­vánt, Andrea Goggi csak a hengerfejet hagyta meg, minden mást átszerkesztett. Olajtank nem fért volna el a vázban, tehát nedves karteres lett, az önindí­tó és a generátor a hengersor mögött kapott helyet, és a blokkot az 500-as GP-motor kiszedhetí´ váltójával párosí­tották.


A Ducati 916-os ergonómiáját mind ez ideig egyetlen sportgép sem érte el, az MV viszont még túl is szárnyalja. Gombnyomásra életre kel a négyhengeres, a kuplung és a sebességváltó puhán és jól adagolhatóan mûködik. Még a sisakon is átszûrödik az a hang, és végigfut tí´le az ember hátán a hideg, ahogy az MV végiggyorsí­t a hat sebességfokozaton. Hatezres fordulattól még a versenypályán is használható ereje van, nyolc- és tizenkétezer között egyenletesen tol elí´re, de tizenkétezer-ötszáznál ajánlatos váltani, mert kifogy a szuszból a motor. De azt, hogy egyáltalán nem gyengélkedik, és hogy kiváló az aerodinamikája, a célegyenes végén mért 270 km/ órás tempó igazolja.

Úgy halad végig a Curva Grandén és a Parabolicán, mintha sí­neken menne, de leginkább a sikánékban okoz meglepetést; hihetetlen könnyedséggel dönthetí´ egyik oldalról a másikra. A 120/65-ös Pirelli Dragon Evo tökéletesen harmonizál a gép kormány-geometriájával, és még akkor is célpontos, ha a kanyar közepéig fékezünk. Ehhez a hihetetlenül szilárd, de nagyon finom reagálású Showa-villa tökéletes visszajelzése párosul. Csak ha keményen ráhajtunk a rázókövekre, akkor jutnak el az ütések a kormányig. A fékek kezdetben kissé határozatlanok, viszont csekély kézerí´ mellett is brutális fékerí´t produkálnak.

Hogyan viselkedik az MV hétköznapokon, azt csupán az a háromszáz szerencsés tudhatja meg, akinek megrendelését elfogadták. De elmondhatjuk, hogy Monzában az MV újabb gyí´zelmet aratott. Ergonómia és futómû terén új fejezetet nyitott a négyhengeres motorok történetében. í”szintén reméljük, hogy a nagyszériás S tí­pus hasonlóan jó lesz, s akkor életben maradhat a legenda.