Motophylia – a kezdet

Nők a motoron, a kezdet

Minden olyan kérdés, amely a nőket a társadalmi nemük és az ahhoz társí­tott elvárások mentén kezdi el külön csoportként kezelni, vitaindí­tó, megosztó, de legalábbis elgondolkodtató lehet. Különösképpen í­gy van ez, ha olyan szakmáról, sportról, elfoglaltságról beszélünk, amiben a férfiak dominanciája egyértelmű. Ilyenekből pedig akad bőven.

A Motophylia olyan új, ismeretterjesztő sorozat a Motorrevüben, amely női szemszögből mutatja be a motoros világ különböző területeit, legyen szó városi robogózásról, motoros kirándulásról, versenyzésről, teljesí­tménytúrákról vagy épp különleges motorok tervezéséről és épí­téséről. Fontos célkitűzése a sorozatnak, hogy történelmi kontextusba helyezze a témákat és az itthoni mellett az egyre erősödő nemzetközi scénára is kitekintsen. Szeretnénk, ha ezek a cikkek az egység és a harmónia felé mozdí­tanák az olvasót, arra biztatnák, hogy az elfogadás, a megértés és a jó érzésű, összefogó közösség megteremtése lehet csak a cél, legyen szó bármilyen szubkultúráról.

Új megközelí­tésben látni egy már ismert világot, sok meglepetéssel járhat, mégis a legfontosabb, hogy előí­téletek nélkül, a sztereotí­piák kerülésével, férfiak és nők együtt élhessék meg a motorozás élményét, még ha jelenleg körülbelül a női motorosok száma világszinten csak 10%.

Mivel mindenki más-más módon és helyen lép be a motoros világba, í­gy más időpillanatban és szí­nben látja annak múltját, jelenét és jövőjét. A Motophylia egy nézőpont a sok közül ebben a szí­nes, kalandos és kultikus kétkerekű világban.

Ahhoz, hogy időrendben lássuk, hogyan is jutottunk el a mai motoros kultúrához, azon belül is a női kérdéshez, érdemes a legelején kezdeni, tehát a biciklinél.

A bicikli története 1790-ben kezdődött, amikor a francia Comte Mede de Sivrac elkészí­tette a pedál és kormány nélküli Célérifere néven ismertté vált szerkezetet fából. Ezt követte a német Baron Karl von Drais de Sauerbrun fejlesztése 1815-ben, a Draisienne névre keresztelt, még szintén pedál nélküli, de már kormánnyal rendelkező épí­tmény, amely az 1818-as párizsi világkiállí­táson szerepelt először és nyűgözte le a kalandvágyó közönséget. 1869-től működött már a Michaux Company of Paris francia bicikligyártó manufaktúra, ahol az akkorra elérhetővé váló gőzgép egy kis méretű változata először felkerült egy biciklire.

Ezzel a járgánnyal akár 10 mérföldes sebesség is elérhető volt, de az igazi áttörés 1876-ban következett be, amikor a német Nikolaus August Otto of Holzhausen megépí­tette az első négyütemű, belső égésű motort. Az 1880-as évekig kellett várni, amí­g ezek a kezdetleges fakerekű biciklik, csúfnéven „boneshaker-ek” kényelmesebbé váltak a tömör gumikerekektől és a hátsó kereket hajtó lánctól. Innentől felgyorsultak az események, 1885-ben Gott-lieb Daimler, a későbbi Mercedes-Benzként elhí­resült páros egyike alkotott motorbiciklit kí­sérletképp, majd következett a világ legelső kimondottan motorbicikliként gyártott darabja, ami a The Hildebrand & Wolfmueller nevekhez köthető 1894-ből.

Mindeközben a skót John Boyd Dunlop kifejlesztette a felfújható gumikereket, hogy megszüntesse fia fejfájását, amit a tricikli és a kemény kövön való tekerés okozott.

Tehát a technológia készen állt, hogy a történet új lendületet vegyen. Megalakult az Indian 1901-ben, a Triumph, amely 1902-ben gyártott először motorbiciklit, a Harley–Davidson 1903-ban, 1916-ban a Bayerische Motoren Werke, másnéven a BMW, 1921-ben a Moto Guzzi, a századfordulón pedig több országban is bevezették a sebességhatárt (20 mérföld/óra), ami korábban ismeretlen fogalom volt a világon.

Fontos tény az is erről a kezdeti korszakról, hogy gyakran egy család nem engedhette meg magának a motorizált járművek közül az autót, í­gy a motorbicikli töltötte be ezt a szerepet, tehát egyértelmű volt, hogy a család minden tagja használta, vezette.

Legelső motorversenyző nőként Clara Marian Wagnert tartják számon, aki a rövid életű Wagner Motorcycle Company (1901–1914) tulajdonosának lánya volt.

Clara 18 évesen, 1910-ben tökéletes pontszámmal teljesí­tette az American Federation of Motorcyclists (FAM) Chicago–Indianapolis teljesí­tménytúráját, viszont a serleget sajnos nem kaphatta meg, annak okán, hogy nő.

Férfi versenytársait viszont lenyűgözte ügyességével, í­gy a hivatalos dí­j helyett a nyereményét a többi versenyző dobta össze.

A motoros kultúra hajnalán, ebben az időszakban képes-lapokon is látható volt Clara, akit korának legtapasztaltabb és legügyesebb motorosának tartottak, és ő volt az első, aki kimondottan nőknek készí­tett motorbiciklin járt.

1916-ban új hősnők tűntek fel a motoros világban. A Van Buren nővérek, akik elsőként szelték át az Egyesült íllamokat, parttól partig két hónap alatt. Útjuk során számos alkalommal letartóztatták őket, az úon viselt ruházatuk miatt, illetve kerültek életveszélybe, például amikor eltévedtek a sivatagban.

HíRES NŐI MOTOROSOK

az elmúlt 110 évből

Clara Wagner: 1910, az első szponzorált női motorversenyző, aki teljesí­tménytúrát nyert.

Augusta és Adeline Van Buren: 1916, a testvérpár elsőként szelte át az amerikai kontinenst parttól partig.

Theresa Wallach: 1939, az első női motoros, aki
a Brooklands Circuit gyorsasági versenyén Gold Star dí­jat nyert.

Bessie Stringfield: 1930–40, az első afroamerikai nő, aki az előí­téletek és veszélyek ellenére egyedül körbemotorozta az USA-t, Európát, Brazí­liát és Haitit.

Linda Dugeau és Dot Robinson: 1940, a hí­res Motor Maids női motoros klub alapí­tói. A motorozás „first lady”-i az USA-ban.

Margaret Wilson: 1946, akit kezdetben férje taní­tott motorozni a hátsó ülésről, lábát minden megállónál letéve, hiszen Margaret lába nem ért le. 1959-ben
a legikonikusabb női motoros dí­jat nyerte.

Debbie Evans: 1970, több mint 200 filmben motoros kaszkadőr, az On any Sunday sztárja, hí­res egyensúly-gyakorlatával.

A kezdeti idők bátor útörő nőinek erőfeszí­tései nélkül ma egészen másfajta kihí­vások előtt állnánk még. Veszedelmes és fárasztó kilométerek ezrein, bizonytalan járműveken és állandó előí­téleteken át vezetett az ú aztán tovább, egészen napjainkig, ami még messze nem a végállomás.

www.motophylia.tumblr.com