Két hatalmas kipufogó, egy nagyon erős motor, és finom olasz futómű: az újraszületett Moto Morini Corsaro 1200 igazi nagyágyú lehet a naked bike-ok között.
Tizenkét éve annak, hogy az utolsó 500-as Moto Morini Excalibur chopper legördült a bolognai gyártószalagról, de a Bologna Motorshown a város elveszett fia ismét életjelet adott magáról.
Az újraszületésért Maurizio Morini, a Motori Franco Morini igazgatója, valamint a Berti fivérek, Guido, Luigi és Gianni, felelősek. Bertiék nemrég adták el Olaszország legnagyobb tévé és szórakoztatási elektronikát gyártó cégét, a Sinudyne-t a Merloni Groupnak. Ezután újabb kihívást kerestek, így összefogtak Maurizio Morinivel, aki éppen visszavásárolta a Moto Morini névjogát, és most be akarják bizonyítani, hogy a motorpiacon ugyanolyan sikeresek lehetnek, mint az elektronikában.
Amikor a 2003-as Bologna Motorshown bejelentették, hogy a 60 éves Franco Lambertini, a Moto Morini régi főmérnöke kapta meg most is a megbízást, hogy fejlesszen egy új motorgenerációt, még a legnagyobb optimisták sem hitték, hogy ebből 2006 előtt lesz valami. De már egy évvel később bemutattak nem egy, hanem két új modellt, és az első gépek már ez év májusában el fogják hagyni a gyártószalagokat. Nem is akárhogyan: „Kereskedőink alkatrészraktára fel lesz töltve, és a szerelőik be lesznek tanítva az új modellekre, még mielőtt az első motort leszállítjuk nekik,” mondja Gianni Berti. „Mindegyiknél lesz minden típusból tesztmotor, és arról is gondoskodunk, hogy a vásárló saját ízlése szerint rendelhesse meg motorját, és mi azt a motort fogjuk neki legyártani. A szórakoztató elektronika sokkal rövidebb életű piac, mi ott megtanultunk rugalmasan alkalmazkodni. Olaszországban kezdjük el az értékesítést, ez év őszén a többi EU országban, 2006-tól Amerikában.”
Már most 80 alkalmazott dolgozik az új Moto Morini gyárban. Lambertini vezetésével egy fiatal fejlesztési stáb egy hipermodern, 87 fokos V-kettest szerkesztett. A derékszögnél három fokkal szűkebb hengerszöge 30 mm-rel rövidebb erőforrást eredményez, anélkül hogy szükség lenne kiegyensúlyozó tengelyre. A karterház egy részből áll, és ezáltal olyan erős, hogy fő teherviselő elemként szolgálhat. Lambertini az erőforrást CorsaCortának nevezte el, ami nem jelent mást, mint rövidlöketűt, mivel 107 mm-res furata mellett mindössze 66 mm lökettel rendelkezik az 1200-as, az ezres változat szuper rövid 55,5 mm-rel. A vezérműtengelyek meghajtása egy rövid fogaskeréksorral kezdődik, egy közbenső tengelyről aztán vezérműláncok hajtják meg a hengerenkénti két tengelyt. Az erőforrást már most úgy fejlesztették ki, hogy megfeleljen a 2007-től érvénybe lépő Euro 3 káros anyag kibocsátási szabálynak. De emellett Lambertini az ezresből 105 Nm, az 1200-asból 123 Nm maximális forgatónyomatékot hozott ki, a nagyobb erőforrás nem kevesebb, mint 140 lóerős hátsó keréken. Az egészet olasz módon térhálós acélcső hídvázba helyezték, és a milanói Marbese Design stúdió öltöztette végleges ruhájába.
Még mielőtt a motorokat a világ szeme elé tárták a Bologna Motorshown, alkalmat kaptam, hogy kipróbálhassam a Corsaro 1200 két létező prototípusának egyikét, aminek fejlesztésén Pierfrancesco Chili is részt vesz. Széles kormányával könnyedén terelhető, annak ellenére, hogy 65,5 fokos villaszögét és 103 mm utánfutását viszonylag konzervatívan választották, hogy meglegyen a kellő stabilitása – és hogy ez megvan, azt a Bologna-Firenze autópálya nyújtott kanyarjaiban bizonyította, ahol a keresztbarázdák sem tudták kihozni sodrából. A brutális, 50 mm szárvastagságú, fordított Marzocchi villa és a Sachs rugóstag, igaz keményre vannak hangolva, mégis jól kivasalták a kisebb úegyenletlenségeket.
A kéthengeres 4000 és 7000 között érzi magát a legjobban. De ami itt történik, olyat még nem éltem meg utcai kéthengeresen. Nyomatékrugalmasságban méltó ellenfele a Benelli TnT-nek is. Ez a bolognai kéthengeres pont az az Evo-Monster, amit a Ducati elmulasztott a múlt öt évben megépíteni.
