Moto Guzzi California 1400 Touring – California dreamin’

Amikor a lombok sárgulni kezdtek, és az ég szürkévé vált, a The Mamas & the Papas 1965-ben otthonukról, Kaliforniáról álmodozott. Ezt most a Moto Guzzi-rajongók is megtehetik: az új California minden eddiginél amerikaibb, mégis hatalmas olasz szí­v dobog benne.

A jókora V2-es végtelen nyugalommal dohog a térdeid előtt, a hatalmas fordulatszámmérő mindössze 2000-et mutat. A visszafogottan bluggyogó, méretes 1400-as lágyan tol előre, a polí­rozott hengerfejfedelek mindig benne vannak a látóteredben – nincs még egy motor, amely í­gy átadná az egyedülálló Guzzi-fí­linget. Amikor helyet foglalsz a kényelmes ülésben – lábaidat a hatalmas lábtartó trepniken nyugtatva, lazán markolva a széles kormányt –, és csak hagyod, hogy átjárjon a hatalmas California által keltett jó érzés, lassan világossá válik, milyen logikus is valójában a Guzzi V motorjának koncepciója. A főtengely hosszában helyezkedik el, ami megspórolja a primer hajtást és egy kúphajtást, a két levegőhűtéses henger kinyúlik a menetszélbe, és ezáltal szerelésnél is könnyen hozzáférhető. Mindennek értelme van – és épp ez adja a speciális fí­ling lényegét.

 

 

Ez a hagyományos Guzzi-alapelv, amely a legendás 1966-os V7 legelső kéthengeres V motorján alapul. És amelyet természetesen a legújabb California is megőrzött. Az erőforrást azonban műszakilag sokkal jobban átalakí­tották annál, mint amit a külseje elárul. A négyszelepes motor az eddigi 1151 köbcentis erőforrás 95 milliméteres dugattyúi helyett lenyűgöző 104 millimétereseket kapott, a lökettérfogat ezáltal 1380 cm3-re nőtt. Egy egyetlen központi pillangószeleppel felszerelt szí­vócsonk táplálja; a fúvókák mindkét oldalon közvetlenül a hengerfejek előtt fecskendezik be az üzemanyagot a szí­vócsatornákba. Az 1400-as emellett természetesen manapság kötelező valódi ride-by-wire-t is kapott, a pillangószelepeket tehát elektronika vezérli, ezáltal gyakorlatilag végtelen lehetőségek nyí­ltak a hangolás terén.

 

Sok fém, még több króm és annál is több motorkerékpár: a California 1400 Touring hatalmas cirkáló j
ókora nyomatékkal és jellegzetes Guzzi-fí­linggel, megjelenése átmenetet alkot a klasszikus
vonalvezetés és a modern dizájnelemek között

 

Amit a Guzzi arra akart kihasználni, hogy a V2-es erőforrásnak kulturált, jóindulatú, ugyanakkor bivalyerős karaktert adjon. Emiatt az óriási blokkot már nem teherviselő elemként, hanem gumiágyazásban rögzí­tették az acélvázban. Kis himbák biztosí­tanak számára némi mozgásteret úgy, hogy állás közben, üresben igen virgoncan is viselkedhet. Ezt az elvet már ismerjük a Harley modelljeiről, és a Guzziban hasonlóan ámulatba ejtően működik. íllva még remegnek a kormányvégek, az egész motor rázkódik a robbanások ütemére, de abban a pillanatban, ahogy mozgásba jön, végtelen nyugalom uralkodik el rajta. Semmi vibráció, semmi rezgés. A Guzzi fejlesztői tehát elérték céljukat, a California pontosan olyan lágyan sikló motorkerékpár lett, amilyen a szemük előtt lebegett. Minden selyempuhán működik, a motor terhelésváltáskor semmiféle holtjátékot nem mutat a hajtásnál, emellett 1500-as fordulattól kezdve tisztán és rángatás nélkül veszi a gázt. Csak ha a fordulat ez alá esik – ami kezdetben minden további nélkül megtörténhet –, akkor vagdalkozik meglehetősen gorombán a kardán körül.

 

 

De már 2000-es fordulaton is nyomatékos. Nem is kicsit: az olaszok büszke 120 newtonmétert adnak meg – mindössze 2750-es fordulat mellett. Egy kétkerekű TDI olyan nyomatékgörbével, ami korán felépí­ti teljes vehemenciáját, hogy aztán fent ellaposodjon. Pontosan megfelelő tehát egy ilyen nehéz cruiserhez. Nem is érzel igazán késztetést arra, hogy 3500/min fölött pörgesd. Az óra 100 km/h körül a legmagasabb sebességfokozatban is csak 3000/min-ot mutat, ami nyugalmat és higgadtságot sugároz. Úgyhogy gyorsan kapcsoljunk is eggyel feljebb – amit a V2 egy szakszerű kattanással igazol vissza –, hogy aztán lágyan suhanhassunk a Földközi-tenger partján. Olasz élvezetek amerikai módra.

 

###

 

Ehhez jól passzol az a folyamatosan jelentkező érzés, hogy egy igazán nehéz motorkerékpárt vezetünk. Az új California már nem dinamikus, cruiseres beütésű túragép, sokkal inkább egy nagy tömegű sikló, amely teletankolva csaknem 340 kilogrammot nyom. Olyan tömeg, amely a motor súlyos megjelenésében optikailag is megmutatkozik. Minden megbí­zhatónak, masszí­vnak látszik rajta. Kofferek, kiegészí­tő fényszóró, krómozott csövek méterszám – a mérlegen mindez összeadódik.

 

A részletek szeretete: bár a California nem a legolcsóbb modell, de a vevő kap is valamit a pénzéért.

 

A parkolóban való tologatáskor az alacsony ülésnek köszönhetően a hatalmas tömeg még viszonylag jól kezelhető. A California nagyon kényelmes, a pilóta lábának rengeteg helye van a hatalmas trepniken. Akit a szerzőhöz hasonlóan 1,90-es szálfatermettel áldott meg a sors, az lehet, hogy sebességváltáskor a térdével lekoccolja a bal oldali, tehát a hátsó hengerfejet, de ez nem jelent igazán problémát. Az már zavaróbb, hogy a vádlija hozzáér a szí­vócsonk krómozott fedeleihez. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezek a nyáriasnak éppen nem nevezhető környezeti hőmérsékletnél is inkább vezetik a hőt, mintsem védenének ellene. Jobb, ha kicsit ó-lábakkal motorozol.

 

A bemutatott motoron minden szériatartozék, amiben olyan nem látható dolgok is benne vannak,
mint a változtatható mappingek, a ride-by-wire, a tempomat, az ABS és a kipörgésgát

 

Örvendetesen jó a szélvédelem, a szélvédő nem egyszerűen függőlegesen állva feszül neki a menetszélnek, hanem kissé hátrafelé áll, és meg van hajlí­tva. Épp ezért viszont torzí­tja valamelyest a látványt, főképp a széleken. Azonban már a közepes termetű pilóták is könnyedén átlátnak fölötte, í­gy viszont zavaró a szélvédő felső pereme a látótérben. Bár a szélvédő sajnos nem állí­tható, a Guzzi számos különböző változatot kí­nál kiegészí­tőként. Egy, az eredetinél kisebb példány valószí­nűleg a legtöbb pilóta számára jobban megfelel majd.

De térjünk vissza a Guzzi-vezetés esszenciájához, élvezzük a lágy kanyargást a dél-franciaországi mellékutakon. A pilótának igazán nem kell sokat adjusztálnia a kormányt ahhoz, hogy a megfelelő í­ven tartsa az óriáscruisert. A hátsó keréken feszülő széles, 200-as Pirelli persze korlátozza némileg a manőverezési készséget, mindenekelőtt a 140-es hátsó abronccsal ellátott eddigi California Vintage-hez képest. De a korán leérő, felcsukódó trepnik és a váz egyéb, gyorsan és keményen leérő alkatrészei amúgy is hamar véget vetnek a buzgó tettvágynak. Az egyenesekben meggyőzőek a tisztán reagáló rugózó elemek és a kitűnő szolgálatot teljesí­tő fékek, a finoman szabályzó ABS-t is beleértve.

 

 

 

Regisztrációs adóval együtt majdnem hatmilliós árával Harley-dimenziókba tör előre a Guzzi. Közöttük találhatunk alternatí­vákat, a California egy Road King Classichoz hasonló túracruiser, szintén őskorinak ható hajtóművel, de kardánnal és nagyobb teljesí­tménnyel. Emellett feltűnő: ahol a Californiával csak megálltunk, a Cí´te d’Azurön sétálók megcsodálták a krómtól csillogó kolosszust. A Guzzi-rajongók március óta csodálhatják meg a hazai kereskedőknél.