Menetrpróba: Yamaha TMAX 560 TechMAX

A XX. század végéig főként kis kerekű, műanyag járgányok voltak a robogók (a Vespát kivéve), jobb esetben is 250 cm3-rel és nagyjából 20 lóerővel. Általános megoldásként a hajtóegység a lengőkar volt egyben, ami a futómű lehetőségeit korlátozta. Céljuk inkább a hasznosság, mint a szórakoztatás volt.

Mindezt felrúgta a Yamaha, és 2000 nyarán olyat mutatott, amit még nem látott a világ. Az újságírók előtt lelepleztek egy 40 lóerős, 160 km/h-ra képes kéthengeres robogót vázba csavarozott blokkal, hátul példátlanul széles, 150-es kerékkel, és olyan futóművel, ami addig csak a motorkerékpárok privilégiuma volt. Tisztában voltak művük jelentőségével, a legendás VMAX-szal összecsengő TMAX nevet kapta. Nem csupán arról volt szó, hogy erős a robogók között. Irányíthatóságával is egészen újat hozott ebbe a szegmensbe, ugyanakkor maradt a pofonegyszerűen használható CVT váltó, azaz a robogós kényelem.

Lényegében a TMAX-szal a Yamaha húzta ki az első téglát a motorosokat és a robogósokat addig következetesen elválasztó falból. És ez a francia és olasz motorosoknak nagyon bejött, a 2001 óta legyártott 330 000 db TMAX 84%-át Európában vették meg. A sportrobogó kategória alapítója 2020-ban már a 7. generációjához ért. Legutóbbi komolyabb frissítése óta még csak három év telt el, így akár azt is gondolhatnánk, hogy az Euro5-megfeleltetés kimerítette a mérnöki munkát.

Ez részben igaz is, de azért sokkal több dologról van itt szó. A lökettérfogat 560 cm3-re nőtt, ehhez a furatot 68 mm-ről 70 mm-re növelték, nagyobb, 27 mm-es szívószelepeket kapott a hengerfej, újak a hajtókarok, a kovácsolt alumíniumdugattyúk, a vezérműtengely, könnyebb a főtengely, új a légszűrőház, és áthelyezték a 12 lyukú befecskendezőfúvókát.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2020/10 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.

Fotó: Mező János