Másodvélemény: Yamaha MT-07

Új területeket meghódítani rendszerint nem könnyű. Az MT-07 a kivételek közé tartozik, egyik pillanatról a másikra bevonzotta a rajongókat. De a verseny nem áll le, az ellenfelek az MT sarkára taposnak, így az Euro5-re való átállást kihasználva számos frissítéssel és fejlesztéssel tették naprakésszé az MT-07 immár harmadik generációját az iwataiak.

A nyerő formula a könnyű kezelhetőségből, a szórakoztató habitusból és a legyőzhetetlen ár-érték arányból állt össze. És csakhamar még egy ütőkártya volt a kezében, ez pedig a megbízhatóság, amit tartóstesztek sora alapozott meg (lásd a MR 2018/4. száma). A képlet azóta mit sem változott, így az elmúlt évek egyik legsikeresebb kéthengerese lett – és nem csak kategóriájában.

GONOSZABB ÁBRÁZAT

Külsejében nincs sok változás, az eredmény mégis nagyszerű. Középső gyerekként egyre jobban hasonlít idősebb testvérére, az MT- 09-re, de megtartotta régi pimaszságát. Az új első fényszóró szuper kompakt ledcsoportjaminimalista és agresszív, azonnal felismerhetővé teszi a Hetest, ugyanakkor megosztó. Valószínűleg néhány MT-07-tulajdonos elkezd majd valami alternatív megoldás után kutatni az utángyártott alkatrészek piacán.

Az új tankforma – rajta a légcsatornákat is magukba foglaló burkolatokkal – elég összetett, ezért lényegében csak a betöltőre rögzíthető tanktáskával kompatibilis, míg kedvencem az oldalán felbukkanó, a motoros térdének stabil alapot adó 3D textúra. És persze vannak a funkcionális változtatások, mint az ívesebb, kónuszos alumíniumkormány, az MT-09-től örökölt visszapillantó tükrök, a ledes irányjelzők és a funkcionálisabb, inverz LCD-kijelző.

A kerek műszerfal nagy számaival jól áttekinthető, napfényben is olvasható, azonban az elhelyezése kevésbé felhasználóbarát. A kormánytartó konzoljára szerelték, így közel van a motoroshoz, a sisakom álla konkrétan kitakarja. Ez pedig annyit tesz, hogy csak fejbillentéssel tudok róla infót szerezni. A minőségérzet növelése volt a cél, de volt, ahol elmaradt a siker, egyenesen kár a kormánykapcsolók visszafogott megjelenéséért, míg a fekete kuplung- és fékkar (utóbbi állítható), valamint a fékpedál is az egyszerűbb szériából származik. Ha már a külsőnél tartunk, fel kell sorolnunk egy maréknyi extrát, amit tesztmotorunk kapott, és tényleg sokat dobnak rajta. Ezek a miniplexi, a MotoGP-stílusú kipufogóvégződés, a blokkvédő, a rendszámtáblatartó, tankpadszett és a kerékmatrica.

690 CM3 ÉS A BOLDOGSÁG

A kompakt felépítés totálisan látni engedi a gépészetet, azt is mondhatnánk, hogy az MT-07 gyakorlatilag egy kéthengeres blokk, és körülötte a motorkerékpár. És micsoda kéthengeres! A 690 cm3-es CP2 legújabb kiadása úgy lett Euro5-ös, hogy közben lineárisabb a teljesítményleadása, de azért nem mond le eddig megszokott csípősségéről sem. Pörgős, energikus a blokk, de a kezdők számára se ijesztő egy pillanatig sem. A kipufogóhang maga a gyönyörűség: a 270 fokos forgattyúcsap-elékelés hozománya a szabálytalan robbanások sorozata, a V2-est imitáló ropogós érzés a teljes fordulatskálán hűségesen végigkísér. Meseszerű, ahogy a motor szolgálatkészen válaszol a gázparancsra.

Már kis fordulatról is szépen húz, és a legnagyobb természetességgel szalad fel a fordulatszám akár 9000 fölé. A gyors felváltás miatt sem panaszkodik, szinte bármely fokozatban habozás vagy rángatás nélkül veszi a lapot. A kiegyenlítőtengelynek hála nincs rezonancia csak a legfelső tartományban, de ott sem zavaró. Egy másik terület, amelyen a japán mérnökök szorgoskodtak, az ergonómia. Kényelmes, kompakt, és az MT-n minden kézre áll. A nyeregben egyenesen ülök, akcióra készen. Ez egyrészt kényelmes még hosszú távon is, ugyanakkor hatékony, amikor kiérünk a kanyargós országútra, és szórakoztató! A nyereg és a tank találkozásánál nagyon leszűkül a motor, ez egyben azt is jelenti, hogy bárki két lábbal állhat a földön. Megállásnál a lábtartó nekem kicsit útban volt, de ezzel a kényelmetlenségeknek vége is. Ergonómia szempontjából nehéz lenne ennél többet várni egy naked bike-tól.

SOKSZÍNŰ EGYÉNISÉG

És jönnek a kanyarok… mindegyik egy-egy löket boldogság. Öröm nézni, ahogy az MT- 07 kigyorsít a kanyarkijáratokban. Ha úgy van kedvem, csuklóból, máskor csípőből vagy felsőtestből irányítom, néha az az érzésem, hogy menne agyhullámokkal is. De nemcsak a technikás részeken ilyen élvezetes, nagy tempónál az egyenes vonalú stabilitása is meggyőző. Persze a szélvédelem hiánya a tankra görnyeszti a pilótát, és ezen az extraként rászerelt látványplexi sem sokat segít. Pont annyira lehet vele lazán gurulgatni, hatodikba felpakolva városnéző-túrázni, mint folyamatos adrenalinlöketekkel 120 felett tartani a pulzust. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ABSen kívül nincs semmi elektronikus asszisztencia, ami jóvátenné a vezető hülyeségeit, megoldaná helyette a necces szituációkat.

Persze mondhatnánk, hogy ez még pont az a teljesítmény, ahol elvileg nincs szükség az elektromos arzenál állandó készültségére, bár mostanra a kisebb kategóriákba, sőt már a robogók közé is beszivárgott a kipörgésgátló. Az MT-07 megdolgoztatja a határokon motorozó pilótát. Nem hagyja büntetlenül a megfontolatlan visszaváltásokat sem, kettőt visszapakolva simán megfogja a hátsó kereket. A váltó egyébként fantasztikusan pontos, rövid úton jár, a kuplungkar sem fárasztja le a kezünket, még csúcsforgalomba bekeveredve, gyakori megállásoknál sem.

Az MT alatt szilárd alap a Kayaba futómű. Prímán dolgozik, fékezésre, gyorsításra nincs hintázás, és még a vacak utakon se fárasztják le a csuklót vagy a motoros derekát. Igazából csak esztétikai kérdés, hogy míg az MT-03 fordított első teleszkópot kapott, addig az MT-07 miért nem? A fékezés teljesen összhangban áll azzal, amit egy ilyen naked bike-tól elvárnánk, kiegyensúlyozott és hatékony a normál közúti használatban. Az ABS csak egy frissen locsolt szakaszon jelentkezett be, de ott sem volt zavaró.

MENNYIT ÉR A PÉNZÜNK?

A Yamahánál elég sokat. A márkakereskedésekben 2 698 000 forintot kérnek érte, ami kifejezetten jó ajánlatnak számít a 6-700 cm3- es kategória mezőnyében. A Kawasaki Z650 51 000-rel, a Triumph Trident 660 192 000-rel, a Honda CB650R 231 000 forinttal kerül többe, egyedül a Suzuki SV650 (2 499 000 Ft) licitál alá. Ide még pont nem léptek fel az olcsó kínaiak, de csak idő kérdése. És ha már a pénztárcánál tartunk, a Yamaha 4,2 literes fogyasztást ad meg 100 kilométerre. Első tankolásnál mi 4,8-at mértünk, míg másodikra hajszálra hozta a 4,2 litert. Az MT-07 klasszikusan az a jármű, amit ha kezdőként vásárolunk is, garantált a boldogság, de a kellő rutint megszerezve sem kell feltétlen lecserélni. Ugyanakkor jó vétel annak is, aki már rég nem kezdő, és kiváló minőségű, viszont olcsón üzemeltethető, de nem túlelektronikázott élménymotort keres.

 

Fotó: Mező János