Csak azért, mert az MT-03 kicsi, olcsó motorkerékpár, nem jelenti azt, hogy ne lenne vele nagy móka az élet – akár várostáblán kívül is.
Az MT-03 sztorija majd másfél évtizede kezdődött. A Yamaha Masters of Torque szériájának második tagja 660 cm3-es, egyhengeres blokkal készült 2006 és 2014 között. Ezt most felejtsük is el, hiszen az újkori MT-03 teljesen más koncepció. 2016-ban született R3 alapokra. Átesett némi streetfighter-kezelésen, azaz ledobálták róla az idomokat, kapott egy lapos kormányt, kissé átdolgozott első futóművet és egy feladatot: mutassa meg a legújabb motoros generációnak a Japán sötét oldala, vagyis az MT- 07, végső soron pedig az MT-09 felé vezető utat.

Így jutottunk el 2020-ig, amikor is komoly átalakításon esett át az A2-es hypernaked. A frissítés lépéseiről a Motorrevü 2020/3. számában már beszámoltunk. Emlékeztetőül módosított váz, új, 37 mm-es fordított első teleszkópok, 573 mm-re nyújtott aszimmetrikus lengővilla, a blokkban kisebb súrlódású DiASil bevonatú hengerek, új LCD műszerfal, és egy totálisan új külső van a listában, amellyel szorosabbra köti a kapcsolatot az MT-09-es vezérbikával. Az MT full ledes világítást kapott, beleértve a karcsú irányjelzőket és a futurisztikus megjelenésű fényszórót a ferde csíkszerű helyzetjelzőkkel. Ha világít, olyan, mint egy dühös robotküklopsz.
Papíron a 321 cm3-es sorkettes blokk nem számít túl izgalmasnak, de a gyakorlatban meglepően simulékony, miközben van benne erő. A teljesítmény zökkenőmentesen érkezik, a gázt remekül veszi, lineárisan épül fel a fordulatszám, és nincs nagy vibráció, még a 12 500-nál húzódó piros vonalas fordulatszámérték közelében sem. Kiegyenlítőtengelyének köszönhetően az MT-03 nem büntet zsibbadó kezekkel, lábakkal még hosszabb autópályázás után sem, amivel sok kis kategóriás motor küzd. Hangja kis fordulaton egészen emberes, megnyerő mélyebb tónussal, ami a fordulatszám növelésével sem vált át zavaró visításba. Hogy ebben mekkora szerepe van tesztmotorunk egyik extrájának, az Akrapovic végdobnak, összehasonlítási alap híján nem tudom megmondani, de nagyon eltalálták a hangolást.
A nyomaték még ahhoz is elég, hogy huligánok kezében első kerekét kényelmesen fel tudja emelni a levegőbe. Ugyanakkor a kezdőkkel kifejezetten barátságos a motor, miközben egy tapasztalt motorost sem untat. A hatfokozatú váltó használata egyszerű, egyértelműen veszi a fokozatokat, soha nem vált kéretlen üresbe, és kezdők számára jó pont, hogy büntetlenül megúszható, ha az ideálisnál 1-2 fokozattal feljebb vagy lejjebb kapcsolunk. A kuplung bowdenes, könnyedén jár a kar.
A megújult felfüggesztés elöl 37 mm-es fordított KYB villákat takar. Nem állítható, így a friss motorosok nem fognak elveszni a beállítások rengetegében. Igaz ez az elektronikára is, nincs ezerféle menetmód és ki-be kapcsolható kipörgésgátló. A hátsó rugóstagon is csak a rugó-előfeszítés állítható. Szóval egyszerű a szett, ennek ellenére eléggé kompetens. Kiszámíthatóan dolgozik, az én súlyomhoz és stílusomhoz, és az egyre gyalázatosabb állapotban lévő utakhoz a lágy hangolású villa tökéletesen megfelel. Az irányváltoztatáshoz minimális erőfeszítés kell, ugyanakkor nincs benne semmi ideges izgágaság.
Ahogy a felfüggesztés, úgy a fékek sem számítanak élvonalbelinek. A nagyobb gépekhez szokott pilóták ugyan kötekedhetnek a kicsit pépes karon és a fékerő finomkodó felfutásán. Azonban ehhez a könnyű kis motorhoz tökéletesen passzol a rendszer, mely a kemény ráfékezéseknél is megbízhatóan dolgozik. Az ABS alapfelszereltség, de ezzel ki is merült a vezetést segítő rendszerek listája. Ride by wire, menetmódok, kipörgésgátló… ezek mind sok-sok pénzbe kerülnének, a 41 lóerőhöz pedig nem is feltétlen szükségesek. Az ABS nem tolakodó, de munkára bírható, és biztosan segít, ha váratlanul elénk fordul egy autó. Ugyanakkor a hátsó fék kapjon egy kis dicséretet: valós fékerővel bír, a lassú tempójú manővereknél pedig kifejezetten jól használható.
Gyári szerelésként Dunlop Sportmax GPR-300-zal érkezik az MT-03. Az első-hátsó gumi mérete (110/70-17, 140/70-70) elég közel van egymáshoz, ami hozzájárul a motor fürgeségéhez és stabil kezelhetőségéhez.
Az MT-03 egyébként egy cseppet sem hisztis modell, inkább megbocsátó. Akár fokozatválasztásról, akár fékezésről van szó, még akkor is, ha túl keményen rászorít a karokra a friss pilóta. Igazából ez nem is árt, ha agresszívebb stílust szeretnénk követni. 7000-es fordulat fölött pedig észrevehető lendülettel jutalmazza a motorost, és pont ez kell, ha technikásabb, kanyargósabb terepre érkezünk.
Az ergonómia az MT-03 egyik nagy vonzereje – már ha nem nőttél túl nagyra. Az ülésmagasság elég alacsony, 780 mm!, ez nagyon jó pont a kezdőknek vagy az alacsonyabb hölgyeknek, és mindazoknak, akik a magabiztossághoz igénylik a kétoldalas lábletételt. Hasonlóan biztató a motor mindössze 168 kg-os tömege, ami semmilyen körülmények között nem okoz gondot, legyen az lassú manőverezés, vagy garázsban tologatás, esetleg gödörből kirángatás, vagy éppen a feldőlt motor felállítása. A pilóta helyzete a teljesen hagyományos formájú kormánynak köszönhetően felegyenesedett, a kormányvégek közel vannak – ez megint a kis termetűek számára előny.
A tank burkolatának kialakítása kissé csökkenti a motoros lábterét. A lábtartók inkább magasan vannak, és mivel a tartály felső része oldalra kinyúlik – amitől egyébként nagyon kúl a látvány –, a hosszabb lábú motorosok térde elakadhat benne. 162 centivel persze nincs ilyen gond.
Alapdarab az MT-03 LCD műszerfala is, de minden olyan infó rajta van, amire feltétlen szükségünk van. A sebesség az abszolút domináns, a fordulatszámot a lassan divatjamúlt ledcsík mutatja, és a kezdőkre gondolva szép nagy fokozatkijelző is akad rajta. Az üzemanyagszint-jelző hatszegmenses, és a műszerfal apró gombját megnyomva még fogyasztási adatokhoz is hozzájuthatunk. A képernyő javára legyen mondva, hogy elég nagy, így nem kell bogarászni, jól áttekinthető, a közvetlen napfény azonban néha bezavar. És ha már fogyasztás, a kis MT nem túl torkos, gázkezeléstől függően 3,8-4,2 literrel beéri százon, ami bőven 300 km feletti tiszta menettávot jelent két tankolás között.

Az egyszerű összetevők ellenére a kidolgozottság és az alkatrészek minősége sehol sem tűnik olcsónak, jól megtervezett és összeszerelt benyomást ad, olyasvalamit, amit egy japán gyártótól elvárhatunk. Ezt tükrözi 1 848 000 forintos ára is, mely egy leheletnyivel magasabb, mint a kategória átlaga (lásd: Versenytársak keretes).
ÖSSZEGZÉS:
Elérhető árú, látványos megjelenésű és szórakoztató motor lett a 2020-as MT-03. Kaput nyit a nagyobb MT-k felé, remélve, hogy a jövőbeli Yamaha-hívők tábora tovább duzzad. Fiatalokat, nőket ösztönözhet első motorjuk megvásárlására. Városnézés, ingázás és kisebb-nagyobb kirándulások – mind benne vannak a lehetőségei között. Alacsonyabb pilótáknak pedig határozottan ajánlom.